Felhőszakadás utáni vízkáros autók: tények és tippek

A keddi felhőszakadás, a híradásokban látott elsodródó vagy övvonalig vízben álló autók, de még a láthatóan – egyelőre – sértetlenül haladó, mély vízátfolyást büszkén átszelő, de minden pillanatban a teljes motorgenerált kockáztató kocsik látványa arra sarkallt bennünket, hogy összeszedjük, mit kell tudni a négykerekű cserkészeknek (jelszó: Légy résen!) a víz veszélyeiről.

Víz a karosszériában

Ha a kocsit az ajtók alsó vonalánál mélyebb vízbe mártjuk, a súlyából annyit veszít a víz be fog szivárogni az utastérbe. Az ajtótömítések mellett is, a pedálzat, a kormány résein át, végül a szellőzés nyílásain át. És a karosszéria réseibe is beszivárog, felönti a küszöböt és az összes lemezek közti hézagot.

Ha ez a víz tiszta víz lenne, még nem is lenne akkora baj. De az árvizekben a víz nem tiszta, mindenféle szerves és szervetlen hordalék is jön a vízzel. Ettől lesz rettentő büdös a szőnyeg, az ülések szivacsa, és ezt a bűzt talán soha nem lehet teljesen megszüntetni. És ezek a sárrögök őrzik meg jó sokáig a nedvességet az üregekben, amitől sokkal nagyobb mértékben halad majd előre a korrózió.

Az elektronikai egységeknek, rádiónak, navigációnak, kis villanymotoroknak pedig valószínűleg mind végük lesz, ha vízbe merülnek. Pláne, ha áram alatt is voltak, márpedig ha a tulaj nem vette le az akkusarut, mielőtt jött a víz, tutira áram alatt is volt a legtöbbjük, amolyan stand-by módban.

Víz a motorban

Bár nagyon látványos, amikor a terepjárók patakokat szelnek át a YouTube-on, utcai autónkkal lehetőleg még a nagyobb pocsolyákat is kerüljük el. Már csak azért is, mert a víz alatt bármi lehet, mély kátyú is, súlyos faág is, vagy akár egy autónknál is nagyobb üreg, mint az emlékezetes magyar suzukis nénis videóban:

Általános alapelv, hogy tengelymagasságig érő vízben szinte biztosan megússza a kocsi az átkelést. Ha már az ajtótömítésig felér a víz, akkor, bár mi szárazon maradunk odabent, a kormányművet, féltengelycsuklókat megmostuk, ezeket illik átnézni, újrazsírozni, amit lehet. Ha még magasabbra emelkedik a víz, illetve még mélyebbre gázolunk bele, drukkolhatunk a generátor, az önindító épségéért, meg persze azért, hogy ne szívjon vizet a motor. A víz ugyanis nemhogy elégni nem fog a hengerekben, a dugattyú sem tudja összenyomni – leáll a motor, a benne rekedő mozgási energiáktól görbül, törik a hajtókar, ha nem kiszakítja a blokk oldalát.

Ha mégis muszáj átvágni magasabb vízen (mondjuk hátulról lávaömlés fenyeget, mint a Dante poklában, amely nagyon életszerű), és teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a víz nem éri el a szívócsövet, lassan menjünk és egyenletes tempóban. Ha gyorsítunk vagy hintázik az autó, akkor ugyanis hullámok keletkeznek, amelyek már magasabbra csapnak, mint a vízszint. Láttam ilyet, sőt, hallottam is: egy pillanat alatt megállt az autó egy nagy tócsa közepén (szivar 100-as Audi, vagy 15 éve, Debrecenben), az önindító meg se moccantotta a vizet szívott motort, a sofőr térdig vizesen mehetett segítséget és cseremotort szerezni.

Angolul egyébként hydro locknak hívják a jelenséget, erre érdemes keresni a YouTube-on, ha szörnyülködni akarunk. Ezen a videón például derék amerikaiak demonstrálják, milyen, mikor felszívja a motor a vizet – pedig első pillantásra úgy tűnik, a pocsolya meg sem kottyan majd a megemelt Ford F250-nek:

Vehetünk vízkáros autót?

A vizet szívott motorral olcsón kínált kocsi még jó vétel is lehet, ha tudunk cseremotorforrást vagy olyan szerelőt, aki olcsón vállalja a generált. Az árvíz vagy csőtörés miatt az utastérben is átázott autó viszont nagyon nagy rizikó, ilyet leginkább csak lelkiismerettel nem rendelkező nepperek vesznek, kitakarításra és eladásra.

Egy-egy nagyobb áradás után az érintett területről számos alkalmi vételnek tűnő ajánlat kerül a használtautó-hirdetési oldalakra. (Amerikából pedig folyamatosan válogathat a vízkáros kocsik közül, aki mer – cikkünk írásakor csak ezen az oldalon 1142 vízkáros ajánlatot találtunk.) Sokszor még csak nem is piszkos az utastér, az autót gondosan kitakarították, kiszárították, a motor indul, hibajelzés nincs. A kocsi valószínűleg mégis egy időzített bomba, amelyben annál pusztítóbb lesz majd a robbanás, minél újabb, korszerűbb modell.

Az elektromos csatlakozások, a villanymotorok, a kapcsolók, elektronikai egységek hagyományosan nem kedvelik a vizet. Ha sikerül is kiszárítani ezeket annyira, hogy ismét működőképessé váljon minden az autóban, akkor is nagyon valószínű, hogy olyan oxidációs folyamatok indultak meg itt-ott, amelyek aztán pár héten, hónapon, talán éven belül, de biztosan rettenetes hibajelenségeket fognak produkálni. Főleg, ha tengervízben ázott a kocsi valamiért.

Egy kiszárítás után talán még feltámad egyik-másik alkatrész, és hát istenem, legfeljebb veszünk másik rádiót, de milyen érzés lesz egy olyan autóval közlekedni, amelyben az övfeszítők, légzsákok, menetstabilizáló elektronika, ABS vagy működik, vagy nem, amikor kellene?

A motorba, váltóba, differenciálműbe, egyéb mechanikus szerkezetekbe (kormánymű, bowdenezések, önindító) is bejut a víz; ha sokáig áll benne a kocsi, még a zártnak gondolt egységekbe is beszivároghat valamicske, hiszen nyomás alatt állnak a szimeringek, O gyűrűk. Egy alapos tisztítással, kenőanyagcserével ugyan orvosolható a baj, de valójában sosem fog kiderülni, mennyit ment volna el az az automata váltó egyébként, amelyik egy fürdőzés után pár tízezer kilométerrel adja meg magát. Jobb elkerülni a bajt – ne vegyünk vízkáros autót, meg olyat se, amely vízkárgyanús (fura foltok a kárpitokon, jellegzetes ázott szag, érdekes elektronikai hibák, szokatlan helyen előtörő korrózió).

Mit várhatunk a biztosítótól?

Megkérdeztünk egy biztosítási szakembert, mire számíthatunk, ha autónk ellen fordul az őselem. Árvíz, áradás esetén egyértelmű a helyzet: a casco a vagyonbiztosítások körébe tartozik és térít minden esetben, amikor a biztosított vagyontárgyat kár éri. Vannak persze kivételek, például polgárháború, zavargás, de amikor elmossa a kocsit a tavaszi zöldár, az egyértelmű eset: a casco fizet. Legfeljebb akkor kezdhet akadékoskodni a biztosító, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a szándékos rongálás lehetősége, de legalábbis annak esélye, hogy az ügyfél rosszhiszemű módon nem tett meg mindent azért, hogy a kárt megelőzze, enyhítse. Ha tehát szándékosan árterületen parkol valaki árvíz idején és ezt bizonyítani tudják, akkor vélhetően nem fognak fizetni, de alapesetben jár a kártérítés.

Az úton túl mély pocsolyába hajtás során a vízbeszívás a motorba szakértőnk szerint nem más, mint egy viharkár. Bár vélhetően feszengeni fog a biztosító, de a casco feltételeiben nincs benne, hogy felhőszakadásban nem lehet kocsikázni, így a kárigény – ha nem is feltétlenül könnyen – érvényesíthető. A fenti videó suzukis nénijéhez hasonló autósok viszont bajban vannak, ha tényleg az intézkedő rendőrök, tűzoltók utasítása ellenére mennek autóstól fürödni. Más lehet a helyzet, ha nem cascóra, hanem mondjuk egy elárasztott út fenntartójának kárfelelősség-biztosítására számítunk.

Nagyon lassú a folyamat, de a tapasztalatok szerint behajtható, ha a baleset helyén megáll, mindent dokumentál, rendőrséget hív (pár óra) az ember. Körülményes, mert először be kell jelenteni a kárt a közútkezelőnek, csatolva a rendőrségi határozatot, majd ők ezt továbbítják a biztosítójuknak. A pontos technológiai sorrend tehát: 1. fényképezés, 2. rendőrség, 3. kárbejelentés a közútkezelőnek, 4. türelem.

Ha viszont nincs cascónk, akár elsodorja a kocsit a víz, akár csak feltölti sárral, senkitől nem számíthatunk kártérítésre. Aki árterületen szokott parkolni, és ezt eddig nem tudta, keressen egy jó kis netes biztosításkalkulátort!