Jövök a Szentendrein, kanyarodok be a Vörösvárira, már húzódok is be a legbelső (negyedik) sávba, mert tudom, hogy kicsivel feljebb egy lámpás kereszteződésben vissza fogok fordulni és beugrok a túloldali Mekibe egy 990 forintos „ebédmenüre”. És így is teszek. Beállhatnék a McDonald’s zsúfolt parkolójába vagy akár végig is gurulhatnék a drive-in soron, de nem, inkább leparkolom a kocsit a kajálda mögötti kis utcában, ahol jó szellős a parkoló. Kiszállok, még körbe is pillantok, hogy nem fizetős-e mégis ez a környék, de sehol egy tábla, sehol egy automata. Bemegyek, sorbaállok, kérek, fizetek, köszönök, kijövök – tuti nem volt öt perc sem az egész, de már ott gyömöszöli a Mikulás-csomagot az ablaktörlőm alá egy galambősz parkolóőr bácsi. Hát ez meg?
Van magának jegye?
– Nincs jegye, mondja a bácsi. Jézusmária, miért, ez fizetős zóna? Hogy? Miként? Milyen jogon? Hol a tábla, hol az automata? – Ott a tábla a Vörösvári úton; mondja a Hatalom Ökle; az automata meg azért nem látszik, mert ott van a sarkon túl.
Prédára les a veszedelmes fenevad
Parkolóőrrel vitatkozni, ha már kinyomtatta a pokoli kis készülékén a büntipapírt, semmi értelme. Legyűröm a késztetést, hogy sós kútba tegyem, onnan is kivegyem, kerék alá tegyem a bácsikát, amiért nem szólt, amikor megálltam és rosszfelé indultam, hanem inkább sunyin kivárta leshelyén, amíg becsukódott mögöttem a Meki lengőajtaja, és csak akkor vetette rá magát méregtől csepegő kézitermináljával vérszomjasan a szegény Octaviára. Hagyom elballagni az utca végére, ahol bebújik egy fa mögé és kedélyes csevegésbe kezd szintén ott bevackolt kollégájával. Hiába, jobban telik társaságban az idő, amíg a következő áldozatra várnak. Kisétálok a széles főútra, a Vörösvárira, ahonnan jöttem, hogy megnézzem, tényleg benéztem-e egy táblát.
Tábla sehol. Hát ez meg?
Az úgy van, hogy ha az ember az Árpád hídról vagy a Szentendreiről érkezik rá a 2×4 sávos Vörösvári útra, akkor ezt a táblát kellene észrevennie és helyesen értelmeznie:
Elnézést a kép minőségéért, telefonos videóból így sikerült kicsippenteni
A helyes értelmezésnek gátja lehet, ha történetesen épp egy kocsisorban, neadjisten egy busz vagy kamion mellett, a belső sávban gurul az ember. De még ha egészen a külsőben hajt, csigatempóban, a nagy kék P-tábla akkor is inkább tűnik a pont mögötte, jobbra nyíló nagy parkolóra utaló jelzésnek, mint figyelmeztetésnek, hogy innentől egy teljes egészében fizetős, hatalmas városrészre értünk és mindenütt csengetni kell, ha parkolni akarunk. Mutatom videón:
Mindig kínosan ügyelek arra, hogy kifizessem a parkolási díjakat, bár inkább igyekszem elkerülni a fizetős helyeket, mert az igazságérzetem berzenkedik az ellen, hogy mindenféle cégeket tartsak el ellenszolgáltatás nélkül pusztán azzal, hogy megállok ott, ahol dolgom van. Ezt a büntit most teljesen igazságtalannak érzem, elhatároztam: nem fizetek. Elmegyek a végsőkig, majd legfeljebb büszkén leülöm vagy szemétszedéssel kiváltom a bírságot, de az tuti, hogy ezt a felületes, a közlekedés valódi funkcióinak támogatását letojó, lenyúlós rendszert én nem segítem a pénzemmel még 2275 forint erejéig sem. Mert ennyi lenne a pótdíj.
Hová kerül a parkolási díj, amit befizetünk?
A budapesti parkolási társaságok ma már önkormányzati tulajdonban vannak, a haszon elvileg a közösséget gazdagítja. Ez jó hír a korábbi áldatlan állapotokhoz képest, amikor egy ügyesebb parkolócég-vezér például Rolls-Royce-ot vett az autósoktól beszedett pénzből. Ugyanakkor az óbudai parkolási cég, az Óbudai Parkolási Kft. tavalyelőtt 6, tavaly 33 millió forint veszteséget produkált. A parkolási cég veszteségének fő oka, hogy a rendszer kiépítésének költségeit, elsősorban az automaták beszerzését öt évre elosztva kell viselniük, ez 2015-tel kezdve öt éven át a cég előzetesen bejelentett tervei szerint összesen kb. 700 millió forintot jelent.
Ugyanakkor érdekes, hogy a kezdeti tervekhez képest durván nagyobb az árbevétel. Az első öt évre 730 millió forintot tervezett az önkormányzat összesen, de csak az idén 387 millió volt a nettó bevétel az eredménykimutatás szerint, ami a tavalyi 292 milliós bevétellel csaknem lefedi az öt évre várt bevételt. Hogy miként sikerült tervezhető fix költségekkel a tervhez képest két és félszeres éves bevétel mellett is veszteségesnek lenni éves szinten? Nos; az biztos, hogy a dolgozói létszám több mint duplájára nőtt egy év alatt. Mindenesetre a számokkal kapcsolatban felvilágosítást kértem a kft.-től, a nyugtázó válaszlevél szerint 30 napon belül adnak érdemi választ.
Csak az érdekesség kedvéért: Párizs belvárosában a fizetős helyek mellé az útra is fel van festve, hogy fizetős hely
Harc az adminisztrációval
Innentől lesz unalmas a sztori, de már csak dokumentációs jelleggel is leírom, milyen lépések történtek eddig részemről és a Hatalom részéről az ügyben. EGY: az Óbudai Parkolási Kft. ügyfélszolgálati e-mail-címére írtam egy levelet (ez a cím szerepel a bírságcetlin is). A levélben leírtam, hogy milyen, a közlekedési jelzések elhelyezését szabályzó általános előírásoknak nem felel meg ez a gyér táblázás, illetve befotóztam azt a parkolójegyet, amit később váltottam egy automatánál, hiszen azt elismerem, hogy fizetős helyen várakoztam és ennek kész is vagyok megfizetni az árát. A szövegben kiemeltem a lényeget; az előírásokat arra nézve, hogyan is kéne jelezni táblákkal egy ilyen pénztárcába vágó információt:
„Kedves Óbudai Parkolási Kft.!
A mai napon egy ellenőrük bírságcsekket hagyott az autón, amellyel a Törzs utcában parkoltam. (Rendszám: PAH-004, azonosító: 10330000003318.) Kérem, hogy a bírság befizetésétől szíveskedjenek eltekinteni, mert az érintett parkolási zóna kitáblázása abból az útirányból, ahonnan én érkeztem az autóval, gyakorlatilag észlelhetetlen, a táblázás több ponton sem felel meg sem a 83/2004-es GKM-rendeletnek („2.1. A közúti jelzőtáblákat úgy kell megtervezni, azokat úgy kell alkalmazni és elhelyezni, hogy a közlekedők szükséges és elégséges információt kapjanak közlekedésük közben az úton fennálló veszélyekről, tilalmakról, kötelezettségekről, valamint a lehetséges mértékig tájékozódhassanak követhető útirányukról és az úton elérhető úti célokról.”, „5.2. A „Megállni tilos”, „Várakozni tilos”, illetőleg „Várakozóhely” jelzőtáblát mindig az útnak azon az oldalán kell elhelyezni, amelyik oldalon a megállást vagy a várakozást megtiltják, illetőleg a várakozást megengedik.”, „5.5. A jelzőtáblák megismételhetők az úttest felett, illetőleg az úttest mellett bal oldalon (az út bal oldalán vagy a középső elválasztósávban), ha a helyi viszonyok következtében a jobb oldali jelzést azok a vezetők, akiknek szól, kellő időben nem észlelhetik.”), sem a 20/1984-es KM-rendeletnek („11. § (1) A közúti jelzéseket a KRESZ és a vonatkozó szabványok rendelkezéseinek megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy azok a járművezetők és gyalogosok, akikre a jelzés vonatkozik, bármely napszakban, kellő távolságból észlelhessék, és azokból – helyismeret hiányában is – a forgalmi rendet félreérthetetlenül felismerhessék.”, „A várakozási övezetként kijelölt területnek egybefüggőnek, a szabályozásnak egységesnek, a terület határainak egyértelműnek kell lennie.”), melyek a közúti jelzések elhelyezéséről rendelkeznek.
A Szentendrei út felől vagy az Árpád hídról érkezve a menetirányban itt négysávos Vörösvári útra mindössze egyetlen, a belső sávokból gyakorlatilag észlelhetetlen Parkolási zóna-tábla jelzi az autósoknak, hogy mostantól fizetős övezetben járnak. A tábla kihelyezése még akkor is félreérthető, ha véletlenül észreveszi az ember, mert pont az út mellett jobb oldalon lévő parkoló bejárata elé került, így úgy értelmezhető, hogy csak a parkolóra vonatkozik, csak a parkolóba jobbra lehajtóknak szól.
A tábla mellett elhaladva a Vörösvári úton a belső sávban autózva, majd a megfordulást engedélyező első lámpánál megfordulva, a Vörösvári út Árpád híd felé vezető oldalán a McDonaldsnál kihajtva és a Gyenes utcán át a Törzs utcára behajtva másik zóna-tábla nincs, ráadásul ebben az utcában még parkolóautomata sincs, csak – az ellenőrük tájékoztatása szerint – a sarkon túlhaladva lett volna esélyem meglátni a parkolóórát és gyanakodni, hogy netán fizetős zónában járok.
Az eset után természetesen váltottam egy parkolójegyet, ami időtartamra fedezi azt a mintegy 5,5 percet, amit az Önök kezelésében álló fizető övezetben töltött az autó, ezt befotózva mellékelem. A pótdíj kiszabásával viszont nem értek egyet, azt nem kívánom befizetni. Kérem, méltányolják a pótdíj törlésére irányuló kérésemet, és javaslom, hogy a hasonló kellemetlen esetek elkerülése érdekében a környéken sokkal-sokkal észlelhetőbben tájékoztassák az autósokat, hogy fizetős zónában járnak.”
Alighanem hiba volt ezzel a parkolójeggyel megzavarni az ügyfélszolgálatot. A levelem, panaszom érdemi részével nem is foglalkoztak, amikor, KETTŐ, megírták a sablonos válaszlevelet, aminek köze nem volt az én felvetéseimhez. A lényeg: nem volt jegyem, fizessek.
A válaszra válaszként felhívtam az ügyfélszolgálati telefonszámot. Egy érzelmileg kissé eltompult hangszínű úrral megvitattam a problémát, de hamar eljutottunk odáig, hogy ő nem tud semmit tenni, a főnöke szabadságon van, forduljak az önkormányzathoz, a bírósághoz, a békéltető testülethez vagy a fogyasztóvédelemhez, akihez akarok. A kulcsszó az volt, hogy a táblázás „elfogadott forgalomszabályozási terv” szerint készült, márpedig, ha jól értem a logikát, ha valami el van fogadva, akkor az onnantól szent és örök, mint a Tízparancsolat.
Jött hát a HARMADIK lépés a játszmában: felhívtam a cég tulajdonosát, az óbudai önkormányzatot. Rövid ideig pingponglabdaként pattogtam titkárnők és előadók között, végül a Közterületi és Környezetvédelmi Osztály vezetőjénél, pontosabban az ő e-mail-címénél kötöttem ki. Az ügy NEGYEDIK lépéseként elküldtem neki is a felvetésemet, pillanatnyilag az ő válaszát várom.
Közben persze az idő telik-múlik, márpedig a bírságcetlin ott figyel, hogy „a befizetésre vonatkozó határidőket nem áll módunkban panaszfelvétel esetén sem meghosszabbítani”. Márpedig én nem fizetek, mert bár teljes jóhiszeműséggel és körültekintéssel autóztam, de ezt a táblát, ezt a zónahatárt álláspontom szerint így is jó eséllyel elkerüli az autósok figyelme. Szerintetek, kedves olvasók, nincs igazam?
