Gondolhatják, mennyi jármű mozog a tízmilliós – az agglomerációval húszmilliós – Tokióban. Pont annyi, éppen ezért volt megdöbbentő budapesti lakosként megtapasztalni, hogy érezhetően tisztább a levegő a japán fővárosban, és hallhatóan csendesebb a legforgalmasabb rész is, mint idehaza. Mint a sokkal kisebb Budapesten.
Ráadásul sokkal színesebb a járműpark, és izgalmasabb a közlekedés, amit most szűk keretek közé szorítva szeretnék megmutatni a Vezess olvasóinak. Ízelítő egy megapolisz autós életéből.
Már a leszállni készülő repülőről kiszúrtam valami érdekeset. A tájfunszezon sokadik viharának vége kissé mozgatta a gép testét, ezért nem a legjobb a fotó (nem is sikerült elsőre landolni), de mégis látszik a lényeg: az öböl sokáig végeláthatatlannak gondolt hídja egyszer csak bebukik a tenger vize alá, be a föld mélyébe. Mindez a Haneda reptértől olyan 20-30 kilométerre
Önmagában izgalmas a jobbkormányos közlekedés, de még érdekesebb ezen a képen, hogy a Nissan kisbusszal mi egy sokemeletes sztrádakomplexum második szintjén autózunk. Alattunk is fut egy soksávos út, és jó láthatóan felettünk is, éjszaka igazi sci-fi díszletek a 3-4 emeletes utak. A jobb oldali táblán olvasható két híres városrészt, Shibuyát és Shinjukut is meglátogatjuk később
Toyota Crown DeLuxe – a tokiói taxik zömét évtizedek óta ez a retró kocka adja. Nagyjából a harmaduk fekete
A többi szürkés narancssárga…
…de leginkább zöld. Hoppá! Mi az ott mögötte?
Ez bizony egy 1977-es Toyota Corona Mark II Grande eredeti színben, de elöl-hátul szpojlerezve, spéci kerekeken. Az öltönyös, napszemüveges (utóbbi ritka Japánban) menedzserforma pasi körül az összes szék hiányzott az autóból, gazdája egyszemélyessé alakította stílusos autóját
Itt egy másik taxistársaság, a fehér színű autóik sokkal modernebbek a többinél. Vagány a 6-os hűtőmaszkja alatt végighúzódó fénycsík, ami népszerű Mazda-kiegészítő lehet errefelé, több macudán is láttam (így ejtik a márka nevét Japánban)
Az utcák makulátlan tisztasága mellett alapvetően szabálykövetőnek tűnnek kívülről nézve a helyi autósok, egy csintalanság tűnt fel csupán. Elakadásjelzővel itt is szokás leállni az út szélére
De itt sincs kegyelem, a zöldbe öltöztetett helyi közteresek a fotózás előtt mérőszalagot is használtak az adatok pontos rögzítéséhez
Tokióban számos helyen tapasztaltam túlfoglalkoztatást, mondok egy példát. Az utcai pénzváltó fülkében négyen ültek: egy elvette a pénzt, a másik berakta a széfbe, a harmadik kivette a másik széfből az új pénzt, a negyedik adta át a turistának. Itt egy mélygarázs lejáratát látjuk, kicsit szokatlan, bár hasznos, hogy reggeltől estig két bácsi vigyáz a gyalogosokra. A piros, sötétben világító botjukkal hadonásznak, ha jön egy autó. Ugyanilyet használnak a forgalomirányító rendőrök is
Akik ilyen autóval járnak, ezt a halpiac közelében fotóztam. A városban futó járműveknek nagyjából a fele Toyota, ami brutális arány, a maradék kétharmada az egyéb japán márka, az egyharmada pedig minden más. Főleg európai prémium- vagy luxusautó
A csúcsszállodák VIP-vendégeit és egyes cégek nagyfőnökeit a Toyota Century különböző életkorú változataival szállítják a sofőrök. Főleg a taxik és a turistákat szállító kisbuszok üléseire jellemző, hogy fehér színű csipkehuzatot húznak rájuk, igazi 70-es évek. Természetesen a taxisok fehér textilkesztyűben vezetnek
Korábbi Century, de a tükör ezen is elöl. Mi áll előtte?
Hát ez kérem az a jármű, amibe beleszerettem Tokióban. Toyota Alphard, aminek a képen látható transzformeresebb változatát Wellfire-nek hívják. Élőben még annál is sokkal-sokkal vagányabb, mint a fotón
A Ginza nevű luxusnegyedbe részben ezekkel a szűk 5 méteres luxusbuszocskákkal járnak shoppingolni a tehetős japán ifjak
Ő az Alphard alapváltozat. Nálunk nem ismert, pedig már a harmadik generációnál jár
Elképesztően vagány minden részlete, imádom, Japánban főleg a 2,5-ös motorral párosított hibrid hajtáslánccal közlekednek. Megnéztem, kapható balkormányosként is, ám sajnos csak a V6-os, sima benzines motorral
A Tokió-szűzek azt hihetnék, az összes villanyoszlopról kei autók lógnak, de ez tévedés. Ez az egyetlen fotóm, amin több apró, belpiacos kocka egyszerre látható
Itt-ott azért tudtam kattintani. Jól mutatja a kép, hogy miért született meg a csöppnyi, praktikus áruszállító
Ide már egy Golf méretű autó sem tudna beparkolni úgy, hogy képes legyen kiszállni belőle a sofőr, és ne lógjon rá a járdára. Balra egy tipikus, japán robogó-cirkáló
Aminek irracionális fajtáit is használják a helyiek
Nem megyünk el robogós irányba, ezt a képet sem a Vespa miatt lőttem
Még egy kei buszocska, ha már Japánban jártam. Fölül légvezetékek, jobbra egy helyi peep-show. „Only Japanese!” – szól rá a kíváncsiskodó külföldire a föld alól hirtelen előugró gorilla
Egyértelműen a Daihatsuk a kicsik királyai. Shibuya negyedben járunk, ami a helyi ifjak által pár órákra kibérelhető love hotelekről is ismert
Nagyjából maximum ekkora áruszállítókat láttam a városban, leginkább éjszaka járnak
Ahogy a Mazda Design Night 2017 nevű rendezvényről szóló tudósításban írtam, a Japán partjaihoz 250 kilométer/órás széllel érkező tájfun némileg meggyengülve, de éppen aznap érte el Tokiót, amikor mi is leszálltunk. Másnap fotóztam a szélvihar által összevissza dobált bringákat
Aki Tokió elegáns vásárlónegyedeinek valamelyikében bringával közlekedik, stílus kerékpárral jár. A kékgumis márkája: Paprika
Elektromos Renault-canga
Térjünk át a yakuzára. A helyi rosszfiúk csapatának vezetői azzal is demonstrálják törvény felettiségüket, hogy európai luxusautóik balkormányosak! Mint ennek a szőkére festett, copfos srácnak a McLarenje
A helyi Andrássy úton nem volt nehéz forintban mérve 50-100 milliós autókat fotózni
Ennek a veterán Rollsnak az ára lehet, hogy ötször, tízszer annyi
Ám a legnagyobb feltűnést mind közül Hegedűs Imre Subaru 360-asa keltette. Bő két évtizede ment ki – ahogy ő mondja – szobalánynak Tokióba, majd egy rövid kitérő után a kanadai nagykövetségen kezdett dolgozni. Ma is az ő alkalmazottjuk, sárga csodája lábon eljött már Budapestre is. Igen, lábon!
Subarujának apró, kéthengeres, kétütemű motorja természetszerűleg igen hasonlatos hangot ad a Trabantéhoz. Jobbra tőle egy Bentley Continental Flying Spur
Térjünk vissza a helyi szamurájokhoz, Ginza negyedben áll egy ház, amelynek aljában rendre megmutatja a Nissan a saját jövőjét
Plusz némi robotbemutatót is tart a cég
Tudom, a suzukisok már rettentően hiányolják kedvenc márkájukat az összeállításból. Íme!
Nagyon-nagyon ritkán, de láttam ismerőst is
Némi csicsával megbolondítva a mifelénk ismert japán autók még pofásabbak. Igazán mutatós ez a 2-es. A Tokiói Autószalon parkolójában készült fotón meglehetősen sok az egy négyzetméterre jutó európai autók száma – tudósításunkat a szalonról itt olvashatják
Japánban a nálunk ufónak tűnő konnektoros Prius is emészthető, még ennyi optikai tuninggal is
Megmutatok néhány zebrát, őrület, hogy a japánok mennyit képesek felfesteni egy-egy nagyobb kereszteződésbe
És nem csak a nagyobbakba, itt éppen a hangulatos Shinjuku negyedben járunk
Máshol szimplán csak széles
De mind közül a leghíresebb, a tokiói képeslapok állandó szereplője az a bizonyos kereszteződés Shibujánál
Tokióval kapcsolatban az egyik legelcsépeltebb közhely a zsúfolt metró emlegetése. Nos, a szűk egyheti ottlétem alatt napközben rendre normális mennyiségű embert sikerült fotózni. Napközben!
No de kora reggel, és késő este! Ez a fotó éjszaka, 23 óra 10-kor készült. Ők ilyenkor mennek haza a munkából
Bár ültem este dugóban, de napközben – a 45-ik emeletről – sikerült ennyire autómentes utakat is fotózni. Nem igaz, hogy állandóan bedugul a város
Végül pedig egy igazi jópofasággal búcsúzom. Furcsa, hogy a biztonságra nagyon ügyelő japánok beengedik a forgalomba ezeket a gokartokat, amiket rendre vicces jelmezbe bújt arcok vezetnek. Szajonárá!
