A Tokiói Autószalonon a távoli jövőt, illetve a nem is olyan távoli múltat idéző Toyota-emblémás széria– és tanulmányautók mellett jó pár izgalmas Lexust is kiállított a japán autógyártó. Mind közül talán a szintén itt bemutatott új Lexus LS jövőbeli formáját és tudását előrejelző LS+ tanulmány volt messze a leglátványosabb.
Míg néhány éve, az első predator-szerű, akarom mondani orsó-alakú hűtőmaszkkal kijövő Lexus láttán még a legtöbb ember zavartan vakargatta a fejét, mára viszont elkönyveltük, hogy a japánok mindig is furcsák voltak, és kész, aztán gyorsan hozzászoktunk ehhez a dizájnhoz. Sőt, a nemrég több száz kilométeren át vezetett bosszantóan tökéletes LC 500-ast már nem is lehetne elképzelni más maszkkal.
Most pedig itt ez a tanulmányautó, amivel még mindig tudnak egy kicsit feszíteni ezen a formán. Az LS+ tele van mókás megoldásokkal, külső visszapillantók helyett kamerák mutatják a többi közlekedőt, a kilincs belesimul a kasztniba, elöl pedig lézerlámpák világítanak minden más megoldásnál messzebbre. Az LS+ formai megoldásai 2020-tól kerülhetnek át a szériaváltozatba, és nagyjából ekkorra válhat valósággá az is, hogy az autó autópályán önmagát vezesse, miközben tengernyi forgalmi adatot elemezve dönt a felmerülő közlekedési helyzetekben.
Az LS tanulmány mellett az igazi Lexus LS-t is itt mutatták be, amit nemcsak a szalonon láthattuk, hanem már alig karnyújtásnyira voltunk attól, hogy Japánban, közúton is vezethessük, kipróbálva a fejlett vezetőtámogató, önvezető rendszereket. Végül csak utasként, a hátsó ülésen pöffeszkedve élvezhettük a hangtalan, minden jóval meghintett autózást. A szerencsésebb, nem Japánban használhatatlan magyar nemzetközi jogosítvánnyal rendelkező brit kolléga közben elengedett kormánnyal autózott a Tokió környéki próbakörön, miközben a Lexus sávot váltott, gyorsított, fékezett, mindezt magától. Sőt, ha direkt falnak menne vele a vezető, vagy figyelmetlenségből rátolatna egy gyerekre, azt is kivédi a rendszer.
Az új Lexus LS végre egy igen karakteres autó. Már nemcsak a végletekig kifinomult, a büdös életben el nem romló műszer, hanem igazi műtárgy. Miközben minden jó tulajdonságán is tudott valamit javítani. A predatoros pofájával, sosem látott bonyolultságú fényszórójával, hosszú, széles és lapos karosszériával sokkal karakteresebb valami, mint amit jelenleg a német szentháromság nyújt ebben a kategóriában. Belsejét finom, jó szagú anyagokba csomagolták, és a vízszintes, hullámzó csíkos dizájn is jópofa.
Mondjuk a középkonzoli gombkáoszt nehéz megmagyarázni, viszont cserébe olyan hőmérséklet-beállítót kap az LS sofőr, mint a régi Szokol rádiók hangolótárcsája. Nem emlékszem, hogy láttam-e már ilyet más autóban. Mint ahogy olyan belső visszapillantót sem, ami nem egy egyszerű tükör, hanem egy kijelző, ami egy kamera képét mutatja. Ennek nem sok értelme van, hiszen simán hátra látni, nincs bedeszkázva az autó hátulja. Illetve mégis indokolt lehet ez a megoldás, ha valaki sofőrrel viteti magát és nem akarja, hogy a visszapillantóba nézve a derék alkalmazott a főnökét is szemmel tarthassa, miközben az nyálat csorgatva alszik utazás közben.
A Lexus LC500-ból átmentett dizájnkilincs mellett a műszerfal tetején lévő furcsa kapcsolót is átemelték az LS-be, a műszerfal zsebtévé jellegű kerete kicsit tájidegen itt, de vezetés közben ez senkit nem érdekel. Hátul külön menürendszer szolgál az elképesztő komfortot kínáló ülések beállításához, és autózás közben az adaptív, légrugós felfüggesztés mellett az aktív zajszűrés is azon dolgozik, hogy úgy érezzük magunkat az új LS-ben, mint utoljára az anyaméhben. Viszont minden varázslat és tökéletesség mellett sajnos a Lexus mérnökeinek alaposan becsípődött az egérszerű menüvezérlés, amit még mindig nem tudtak kihajítani a szemétdombra, illetve a központi kijelző grafikája is megragadt az egy évtizeddel ezelőtti szinten. Kár érte.
Szerencsére hamarosan azért mi is vezethetjük az új Lexus LS-t, igaz, még nem Magyarországon, de akkor már a negyedórás, hátsó ülésen eltöltött próbakörnél bővebb tapasztalatokkal a hátunk mögött írhatunk róla.
Az LX 570 a maga 2,7 tonnájával, 5,7 literes, 377 lóerős benzinmotorjával érezhetően nem az európai piacra termett. Pedig meggyőző darab, bő ötméteres hosszal, hosszával, 2850 mm tengelytávjával, két centi híján kétméteres szélességgel. Bitang méretei ellenére csak ötszemélyes. Bár ránézésre inkább gigantikus városi szabadidő-autónak tűnik, összkerékhajtás, difiizár és kapcsolható felező is van a nyolcfokozatú automata váltóval felszerelt monstrumban.
Innen egy lépés csupán a Lexus RC-F kupé. Mérges tekintet, tömzsi, erőtől duzzadó forma, karbon karosszériaelemek és gonosz, matt fényezés. A lemezek alatt pedig 5 literes V8-as hörög, bő 460 lóerős teljesítménnyel.