A Tokiói Autószalon végtelennek látszó, a világtól elzárt konferencia központjaiban tartott, megúszhatatlan kötelező programjai után azért maradt idő arra is, hogy sodródjunk egy jót a japán főváros közlekedésével. Taxival, metróval, gyalog. Mutatjuk, milyen volt:
Gondolom mindenkinek megvan a gigászi japán gyalogátkelőhely, a Shibuya állomás, illetve városrész mellett. Igen, az, amit filmekben általában olyan jeleneteknél szoktak leginkább gyorsítva bevágni, amikor a zsúfolt városok élhetetlenségére akarják felhívni a figyelmet. Pedig munkaidőn kívül ez a keresztbe kasul használható zebra a világ legvidámabb gyalogátkelője. Zöldnél a kereszteződés bármely pontjáról bármelyik felé el lehet indulni, akár keresztbe is. Valahogy így:
Még éjfél környékén is hömpölyög errefelé a tömeg, közben mindenki fényképez, videózik, ökörködik, nem rendeltetésszerűen használja a kereszteződést. Közben üvöltve villódzó fényreklámok teszik kaotikussá az egész környéket, ha nem lenne elég a milliónyi, munkából hazafelé tartó helyiből, illetve az éjszakába induló turistából álló mozgó embermassza látványa.
A zöld csík hosszúsága a szabad jelzésből még hátralévő időt jelzi
Minden irányból minden irányba el lehet jutni
Parkolás
Tokióban baromi kevés a hely, így érthető, ha a parkolás is problémás. Illetve baromi drága, nagyjából annyiba is kerülhet havonta egy parkolóhely, mint egy lakás bérleti díja. Emellett még a bringákat sem lehet akárhol letámasztani és meglepő módon a motoroknak is fizetős a parkolás. Utcán parkoló autót nem is nagyon látni, agy mindenki úton van, vagy épp a munkahelyi, vagy az otthoni parkolóban áll.
Így néz ki egy fedett motorparkoló
Még a kerékpárt sem lehet bárhova lelakatolni: plakát az illegálisan parkoló bringák ellen
Metró
Tokióban, akinek egy csepp esze van, az metrózik. Tengernyi metróvonal van, amiket nem is egyetlen társaság üzemeltet, így az útvonaltervezésnél erre is jó odafigyelni. Turistáknak érdemes kombinált napi jegyet vásárolni, ilyennel a zsebünkben nem kell tervezni, számolni, apróval automatákat etetni, csak utazni. A pici papír fecnit a gép minden be- és kilépéskor elkéri, így érdemes rá vigyázni.
Így fest egy 160 jenes szakaszjegy
Jegyet a megállók lejáratánál lévő automatákból lehet venni, ami alapesetben a kiinduló ponttól mért távolság alapján árazza a jegyet. A gép első blikkre borzasztó bonyolultnak tűnik, de ez leginkább a sokféle nyílásának és a zavarba ejtő írásjeleknek köszönhető.
Bonyolult kinézetű, villámgyors automaták
A metrókocsik olyan tiszták, mint egy átlagos nappali. Itt a plüsskárpitot elnézve nincs az a kellemetlen érzés, mint Budapesten, hogy vajon miféle veszélyes lények élhetnek a szürke, fakó bolyhok között a mélyben. Sőt, igazából egész Tokió mindenhol zavarba ejtően tiszta. Ugyan szemetes nincs sok, sokáig kell cipelni valamit, mielőtt megszabadulhatnánk tőle, cserébe a forgalmasabb helyeken hatalmas kukák állnak, szemét-menedzserrel, aki segít, hogy a megfelelő tartályba csak a megfelelő hulladék kerüljön.
Ez a kép késő éjszaka készült. Elképesztő a folyton mozgásban lévő tömeg mérete
Klassz hely a helyi metró
Épp tollseprűvel bizgerélik a metró beengedő kapuit
A túlfoglalkoztatottság is feltűnő, gyakran ember áll a különféle automaták mellett, biztos, ami biztos alapon, és van hangosbeszélős néni/bácsi a mozgólépcsők mellett, illetve nyomógombos, lámpás gyalogátkelő mellé néha extra forgalomirányító is jut. De az egészben az a legjobb, hogy még a csúcsidőben vágtató embertömeg sem sodor el senkit, nem rohan senki, csak szép, fegyelmezett hullámokban ömlenek ki és be a metrószerelvényekbe.
Extra ajtó, ami csak a szerelvény érkezése után nyílik
A forgalmasabb peronokon a szerelvény ajtajaival együtt nyíló kapuk óvják a várakozókat attól, hogy a kerekek alá essenek. Látszólag minden szervezett keretek között működik, és ami váratlanra fel lehet készülni, arra van B és C tervük is.
Taxi
A legtöbb taxi vagy Toyota Crown, vagy Nissan Cedric és bár a Toyota idén bemutatott egy teljesen a japán igények kielégítésére tervezett nagyobb, kényelmesebb és modernebb taxit, jelenleg a legtöbb taxi mégis évtizedes, kocka dizájnú, hátul elmaradhatatlan csipke ülésvédővel, illetve a sofőrülésből nyitható, csukható bal hátsó ajtóval.
A 4-500 ezer kilométeres futásteljesítmény nem ritka a taxik között
Tokióban taxizni nem olcsó mulatság, az első 2 km 1500 forintba, a többi kilométerenként durván 600 forintba kerül, de a sofőrök megbízhatóak, kulturált megjelenésűek és gyakran mókás, fehér kesztyűben vezetnek.
Átlagos taxibelső, civilizált sofőrrel, durva tarifával és csipke kárpitvédő betétekkel
