Nagyot nézett a zakós Saab-vásárló a kecskeméti nepper udvarán. Miközben téblábolt a kinézett 93-as körül, a hóna alatt magával vitt egykori Polar Mobil-szerelő (a hivatalos importőr ex-alkalmazottja) odavetette neki: nincs benne tempomat! Sebaj, majd berakom a kart neked, pár perc, és onnantól lesz tempomatod is.
– Ennyi az egész?
– Persze!
– De ha tudja az autó, akkor miért nem aktiválták már gyárilag? Jobban járna a kocsival a vevő, nem…?!
– Majd ha kipipálod az extralistán, fizetsz ezért is pluszban, akkor használhatod, amit alapból tud a kocsid – válaszolta az egykori márkaszervizes szaki.
Talán a tempomat a legismertebb olyan extra az autókban, amit „elrejtenek”, és csak plusz pénzért aktiválnak a gyártók, de az automata ablakemelőktől a visszagurulás-gátlón át a hús-vér lőerőkig tengernyi példát lehetne sorolni. Cikkünk ezek közül válogat úgy, hogy a téma feldobásával arra kéri az autótulajdonos olvasókat: küldjenek saját, hasonló történeteket.
Mennyibe kerül 30 lóerő? És két pipa?
Kedves BMW-s ismerősömmel beszélgetve is előkerült a téma. Mit ad Isten, éppen a minap szereltette be 2002-es E46-ban a buta kar helyére a board computereset, a cikk kedvért fotót is készített nekünk. Ezzel lehívhatóak a fogyasztási adatok, a külső hőmérséklet, a megtehető kilométer, mert amúgy csak az órát mutatja a butus. Most éppen szép állapotú multikormányt keres az autójához, előfordulhat, hogy előhúzat még egyéb okosságot is a szeretett autójából.
Már a helyén a megfelelő kapcsoló, felette a fotó kedvéért a kiszerelt
Sajnos nem tudjuk, hogy ezért az apróságért mennyi forintot kért el az importőr anno, de sikerült előbányászni másfél évtizeddel ezelőttről két, másért érdekes árcédulát. 2003-ban az akkori S60-as Volvót a motorterében a 2.4-es, szívó, öthengeres, benzines motorral két különféle teljesítménnyel lehetett megvásárolni. A 140 lóerős ára 7,99 millió forint volt, a 170 lóerősé 8,59 millió.
Kollégánknak a minap egy Volvo-szerelő mesélte, hogy valójában egyetlen lóerőnyi különbség sem volt a két motor között, csupán a változó szelepvezérlésben akadt némi mesterséges blokk, ami – tulajdonosok, figyelem – szoftveresen akár ma is pár perc alatt feloldható. A „gyengébbet” csak 4500-ig engedte forogni az elektronika, az „erősebbet” immár 5900-ig. A 600 ezer forint különbségben lehetett plusz extra is, ezt 15 év távlatából nem látjuk, de talán jobban járt anyagilag, aki az autó árának közel 10 százalékát megtartotta, és ennek a töredékéért utólag engedte szabadjára a valós teljesítményt.
Találni ennél apróbb, szintén rejtett tartalékokat sokkal újabb autókban is. A Škoda Octaviánál a Style már extrásabb felszereltség, ám az alábbi autó tulajdonosa „össze sem merem számolni, hány funkciót aktiváltattam már itthon” megjegyzéssel küldött saját példákat. A 2015-ös évjáratú (2016-os modellév) kocsijából ezek közül a „legpofátlanabbnak” a visszagurulás-gátlót, és a kanyaros ködfényszórót nevezte.
Nos, ezek kétszer egy programsor futtatásával kétszer 10 másodperc alatt bújtak elő a kocsiból, és azóta is aktívan segítik az Octavia használóját.
Laptop, VCDS szoftver, és a diagnosztikai portra dugott kábel
A kötelező kérdésre, hogy mennyibe került mindez, így felelet: „nulla forintba, ha nem számolom a szükséges kábelt (20 USD az Aliexpressről)”. Na és mennyibe kerül, ha most egy 2017-es alap Octavia vásárlásakor szeretné valaki az autójában tudni?
Két pipa itt, 62 ezer forint ott
Luxuskategória – dettó! Fapadosok – ugyanaz!
Nem ún. rejtett extra, de továbbra is az Autóvásárlók Nagy Lehúzásai című lexikonba kívánkozik egyik nagy kedvencem, az első generációs Porsche Panamera. Csodálatos jármű, imádtam minden porcikáját, ám az extralista egynémely eleme bicskanyitogató volt úgy is, hogy véletlenül sem kerültem be a saját részre ilyen autót újonnan vásárlók szűk körébe.
2009 őszétől érkeztek Magyarországra a sportkocsigyártó első ötajtós limuzinjai, amiket a vevők 33 millió forintos alapártól vihettek haza. Nyilván egyikük sem volt annyira sóher, hogy csupán ennyit fizetett, márpedig aki mélyre merült az extrákat tartalmazó kútba, akár meg is duplázhatta autója árát.
Felülről indulva a borsos árú kiegészítők sorolásával, lehetett 2,5 millióért kerámia fékeket rendelni, 1,2 millióért hátsó diffis menetstabilizálót, szintén 1,2 millióért Burmester-audiót, 1 millióért duplakuplungos váltót, majd a sor végén 50 ezer forintért szőnyeget a cipők alá, és 40 ezer forintért kalaptartót. A világ sóherségének gondoltam ezeket, rá is kérdeztem akkor az utóbbira. A nem teljesen egyértelmű válasz szerint a csúcsváltozathoz jár Porsche bőröndszett, és aki ezt nem kéri, az vehet kalaptartót. Amúgy az ötödik, hátsó ajtó üvegére az ablaktörlőért is pluszban elkértek 100 ezret.
Kalaptartó = extra
Nagyjából ide sorolandó az aktuális C-osztály üzemanyagtartálya is. Nem született olyan cikk a 2015-ös prömier idején az autós sajtóban, ami ne emelte volna ki, hogy új középkategóriását a Mercedes alapból csak 41 literes tankkal adja. Nagyjából úgy kalkulálhatunk, hogy a kisautókba 40-45 literes, a középkategóriásokba 50-60 literes, míg a nagyobb autókba 60-70 literes tartályt szerelnek. Hogy ide mégis miért ilyen picit? A gyártó nehezen emészthető válasza szerint kevesebbet fogyaszt az új C-Class a 66 literes tankkal szerelt réginél, hát azért. Mi tesszük hozzá, persze meg lehet rendelni az újhoz is a normális tartályt, van ott hely neki, ráadásul éppen úgy 66 literes, csak kb. 20 ezer forint az ára az extralistán. Ki ne rakná oda a pipát a megrendeléskor…?
„Nekem az új 5-ös BMW navigációja ugrik be, ami tudomásom szerint benne van a kocsiban, ám csak akkor használhatod, ha azt is kifizeted az extralistáról. Szerintem van vagy félmillió forint” – mondja egy BMW-szerelő, aki a régebbi modelleknél a kulccsal és a központi zárral össze nem kapcsolt ablakfelhúzó motorokat hozza fel példának, és a tükör behajtását.
Az én 2004-es Nissan pickupomban központi zár van, de nem rádiós, csak kulccsal nyitható. Ez még nem is gáz, de az már a fillérbaszás csimborasszója, hogy a vezetőoldalra nem is építettek be motort a zárhoz, illetve az utasoldali zár nem nyitja/zárja a centrálzárat. Ilyet még nem is láttam sose más kocsiban, és nem egyedi hiba, a manual is megemlékezik róla – így mesél egy lótulajdonos a célszerszámjáról
Az automata ablakok hiánya mai, jellemzően alsóbb kategóriás új autók tulajdonosait is rendre kiakasztja, ahogy navis példát is tudunk mutatni erről a szintről. A minap járt szerkesztőségünkben egy Toyota Yaris, amelyben a szépen a helyén lévő navigációgomb megnyomása után az alábbi felirat jelenik meg.
Jobbra, alul a gombocska
Ennél is szomorúbban festenek manapság a klíma nélküli listaár-autók, 2017-ben már nem annyira elegáns e nélkül új autót árulni. Ráadásul a legszerényebb jövedelmű újautó-vásárlók zsebéből húznak ki ennek utólagos megfizettetésével pénzt a gyártók. Továbbhaladva a fűtés-hűtés vonalon, egy tavaly újonnan vásárolt Renault Fluence gazdája mesélte, hogy képzeljem, „kiszedték a hűtött kesztyűtartót a felszereltségek közül, de a csőnek ott maradt a lyuk a kesztyűtartóban. Négyezer forintért rakattam be a csövet, ami összeköti a klímabokszot a kesztyűtartóval. Ez a gyárnak kb. 350 forintjába került volna”.
Cikkünk zárásaként pedig egy happy enddel végződött történet, amit egy tényleg tízfilléres alkatrész indított el, meglehetősen felbosszantva a Fluence tulajdonosát. Pedig szó szerint apróságról beszélünk, na éppen ezért akasztotta ki, hogy hát ilyenen spórolnak.
Már az autó átvételénél kiszúrta ezt:
Szerinte a legszebb, sötétkék színben rendelte meg az autóját, ám fényezetlenek maradtak a tolatóradar szenzorjai. Hogy néz ki így?
Nem hagyta annyiban, ismerősön keresztül felvette a kapcsolatot a Renault központjával, ahol nagyon korrektül álltak megkereséséhez. „Ha gyáriak az érzékelők, nem pedig utólagos tartozék, akkor színre fújtnak kell lennie, még a nem metálfénynél is. Jeleznie kell a kereskedő felé, aki non-konformitásként elvileg ezt garanciális büdzsé terhére fogja tudni javítani.”
Ha van saját története, tapasztalata, kérjük, küldje el ide Ez a cikk nem a csiptuningról szól jeligére: auto@vezess.hu.
