December közepén Ománban jártunk, hogy kipróbáljuk a Lexus csúcsmodelljét, az új LS-t. Néhány napos ottlétünk, illetve a helyikkel történt beszélgetésünk alapján igen érdekes ország képe rajzolódott ki, ha csak a közlekedést nézzük, akkor is.
Ahogy a Wikipédia elmondja, Omán Magyarországnál háromszor nagyobb ország az Arab-félsziget délkeleti peremén. Északnyugaton az Egyesült Arab Emírségekkel, délen Jemennel, nyugaton Szaúd-Arábiával és a Perzsa-öböllel, keleten az Arab-tengerrel, északon az Ománi-öböllel határos. Jelenlegi uralkodója Kábúsz bin Szaid szultán.
A lakosság nagy részének nyújt a mezőgazdaság megélhetést, de az ország területének kevesebb mint 1%-a alkalmas művelésre a vízhiány miatt. Datolyát, banánt, citromot és zöldséget termesztenek, valamint tevéket és szarvasmarhákat tenyésztenek. Gazdaságának alapja a kőolaj-, földgáz- és rézbányászat.
Ami azonnal feltűnik a magyar utazónak, hogy szinte hibátlan az úthálózat. Vannak rosszabb minőségű mellékútjaik vidéken, de az országutak, autópályák és városok aszfaltjai tükörsimák. Rengeteg az autópálya, a városokban is többsávos utak vezetnek. Muszkatban, a fővárosban általános, hogy vannak 2 x 3-4 sávos utak is.
Nem aprózták el az útépítéseket, nem alagutat építettek a hegyen át, hanem kompletten elbontották azt. Érdekesség, hogy egyes hegyi utakon nem szabad csak 4×4-es modellekkel közlekedni. Többfelé láttunk vészsávokat is, amelyek az elszabadult járműveket igyekeznek megfogni mély kavicsággyal. A gyorsforgalmi utak kivilágítottak éjszaka, nemcsak a városok közelében, de 100 kilométerrel arrébb is.
Az autópályákon 120 km/óra a megengedett sebesség, országúton százzal, a városokban 80!-nal lehet hajtani. Utóbbi egy általános szabály, amely mellett természetesen többfelé sebességkorlátozással lehet találkozni, illetve fizikai akadállyal is lassítják az autósokat. Utóbbi nem más, mint a fekvőrendőr, amelyből Ománban töméntelen van. Városban, országúton, mindenütt találkozni vele, igen gyakran. Ugyanígy a körforgalom is általános, még háromsávos utak esetében is használják, városon kívül is.
Saját tapasztalatunk szerint a durva gyorshajtás nem jellemző Ománban, már csak ezért sem, mert traffipaxból is rengeteg van. Az autópályákon nagyjából 3-5 kilométerenként láthatunk telepített eszközöket. Egy helyi informátorunk szerint van tolerancia a rendszerben, kisebb gyorshajtást elnéznek, csak nagyobb sebességtúllépés esetén bírságolnak.
Nemcsak a gyorshajtást veszi komolyan a helyi rendőrség, de a piros lámpás áthajtást is. Aki szándékosan hajt át a tilos jelzésen, az börtönbüntetést kap. Ha valakit lefülel a kereszteződésekbe telepített kamerarendszer, akkor az kap egy idézést a rendőrségtől, ahol a felvétel alapján döntenek a büntetéséről, megvizsgálva a körülményeket. Ha valaki csak átcsúszott, az pénzbírsággal megúszhatja, ha valóban veszélyes helyzetet teremtett, akkor börtön jár érte. Általános egyébként, hogy a szabálysértések esetén börtönt kaphat az autós, legyen szó akár kézben tartott mobiltelefonról vagy ittas vezetésről. Előbbinek egyébként 200 000 forint, utóbbinak 550 000 forintnyi is lehet a bírságtétele.
Nem véletlen a súlyos bírságok bevezetése, korábban ugyanis rengeteg baleset történt az országban. Ottlétünk alatt egy koccanást láttunk, amikor a hátul autózó nekiment az előtte fékezőnek. Ez lehet jelenleg a leggyakoribb baleseti forma, ugyanis a követési távolságot sok autós nem tartja be, nagyon rámásznak az előttük haladóra. Ali-alig használják az irányjelzőt, ötvenből egy autós, ha alkalmazza.
Az autópark nagyon sokszínű, de ami általános, az a japán márkák abszolút többsége. Főként a Toyota és a Lexus a túlreprezentált. A japán márka 50 százalékos piacrészesedéssel rendelkezik az országban, azaz minden második eladott új autó ilyen. Sokan azonban használt autót vásárolnak, elsősorban az Ománnál is gazdagabb Dubajból érkezik a legtöbb kocsi. Alapvetően szedánokkal, illetve terepjárókkal közlekednek. Rengeteg a Toyota Corolla, Camry, Avalon, a Lexus LS és GS, a Toyota Land Cruiser, Nissan Patrol, Mitsubishi Pajero.
Ha tuningolt verdáról van szó, akkor azok inkább terepjárók, mint más. Sportkocsiból közúton viszonylag keveset láttunk, annak ellenére, hogy Lamborghini, Ferrari, Maserati, Porsche márkakereskedés is van az országban. Kabrióból és motorosból is kevéssel találkoztunk, őket a nyáron tapasztalható 40-50 fok szűri meg.
Nem mondható, hogy csak új autó lenne Ománban, sőt. A kevés csapadék, illetve a hideg hiánya, a jó utak miatt kevésbé használódnak el a kocsik, így sok régebbi modellt is látni, 20-25 éveseket is. Meglepő, de sokan nagyon óvják a kocsijukat, méretre szabott átlátszó nejlonnal borítják az üléseket – finom lehet a 40 fokos nyárban ülni rajta. Sok autón a műszerfalat is lefedik, vannak speciálisan oda gyártott elemek, vagy többször láttuk, hogy a hátsó szőnyeget használták erre.
Szinte az összes modell komolyabb motorizáltságú, mint mifelénk, V6-os, V8-as motorok a jellemzőek, még a kompakt modellekben is inkább 2,0-2,4-es motor van. Alapvetően csak benzines autót használnak személyautóként, a teherautók a dízelek.
Mindez annak köszönhető, hogy a benzin igen olcsó az országban. A normál 91-es benzint 127 forintért tankoltuk, 95-öst 141 forintért. Egyik sofőrünk szerint jelenleg drágább az üzemanyag, mint az év elején, 2017-től havonta változik az ár, az olajártól függően, és most magasabb, mint akkor. A fizetéseket nehéz meghatározni, egy helyi azt mondta, hogy aki diplomával rendelkezik, az 700 rial körüli kezdő fizetésre számíthat, ami nagyjából 480 ezer forint. Egy Bic Mac menü 1800 forint. Adó nincs az országban, egyedül nyugdíjjárulékot szed az állam.
Furcsaság, hogy a helyi hálózat töltőállomásán lehetett bankkártyával fizetni, a Shellnél viszont nem. Ott a telepített bankautomatából kellett kivennünk pénzt, amit senkinek nem ajánlunk, a kb. hétezer-ötszáz forintnyi összeget plusz tízezer forintnyi készpénzfelvételi díjért szereztük meg.
Többféle rendszám látható az autókon. A fehér rendszám állami autókra kerül, piros a céges kocsikon van, a magántulajdonú járműveken sárgát látni. A rendszámon jelölik, hogy melyik kormányzóságban adták ki, illetve egy négyjegyű szám látható, mindkét információ olvasható a nálunk szokásos formában és a helyi „kukacírással” is.
Taxikból rengeteg van, sokszínű az autópark. Ültünk 650 ezret futott Corollában és új Dodge Chargerben egyaránt. Sok taxis nem helyi, hanem bevándorló, így gyakran elvárják az utastól, hogy elnavigálja őket, ahova menni szeretne.
Ha a reptéren a telepített taxitársaságnál kérünk kocsit, az 10 riálért, kb. 6800 forintért visz el bármelyik hotelhez. Ha az épület előtt magunk fogunk taxit, ugyanezt az utat, 3-4 riálból megúszhatjuk. Taxióra nincs, nagyjából hasraütésszerűen mondanak árat a sofőrök, ha turista vagy, akkor persze mindjárt többet. Ahogy a bazárban szokás, itt is lehet alkudni, de az utazás előtt érdemes egyezkedni. Ha gyalog jár az ember, akkor leszólítanak, hogy szeretnénk-e fuvart. illetve ha haladnak, akkor dudálnak.
A dudálás egyébként nem általános, de két esetben jellemző. Ha meglátnak egy ismerőst, illetve az úgynevezett Coffee Shopok előtt. Ezek kis büfék, ahova sok helyi nem megy be, hanem csak megáll előtte és dudál. A pincér kimegy, felveszi a rendelést, majd kiviszi az ételt, italt. Egyébként a tankolásnál sem száll ki sok helyi, a személyzet oldja meg a feladatot, majd a kocsiból fizetnek.
Jogosítványt ugyanúgy 17 évesen kaphatnak, mint nálunk, van elméleti és gyakorlati vizsga is. Ami más, hogy ott a szülő is taníthatja a gyereket vezetni, mielőtt a rendőrségnél jelentkezne a vizsgára. Az autókra ugyanúgy kell biztosítást kötni, mint nálunk, ugyanúgy van olyan, amely a másikban okozott kárt fedezi, és van, amely cascószerűen a saját károkat is.
Ha közlekedési bírságot kaptunk Ománban, akkor nem hagyhatjuk el az országot anélkül, hogy azt rendeztük volna. A repülőtéren a kiléptetésnél jelzi a rendszer, ha a nevünk mellett bírság szerepel, és átirányítanak a közeli pulthoz, ahol kifizethetjük a kiszabott tételt.