Szokásos szerkesztőségi hétindító megbeszélésünkön merült fel a téma: szedjük össze a férfiaknak szóló autókat! Mi sem egyszerűbb, legyen benne vérbeli, hatalmas pickup, sziklamászó terepjáró, zabolátlan versenygép, no meg egy kombi Volvo. Mondtam én.
Az „anyukocsi”, hördültek fel a többiek. Egy Volvo XC70 összkerékhajtással, öthengeres turbós benzinmotorral? El tudom képzelni, mint a reggeli gyerekhordó járat eszközét, de korántsem ideális, és szerintem nem is női választás. Inkább egy olyan típus, amivel szívesen megbarátkoznak a nők, mert a márka által sugárzott biztonságérzet felülírja a parkolás terheit.
Egyre több ismert hölgy jár 5-600 lóerős autókkal, Lamborghinikkel, a kertvárosok feleségei mind hegyomlásnyi SUV-k volánja mögül figyelik a forgalmat. Akkor mégis milyen a férfias autó? Mi fán terem a maszkulin tökösség?
Böngésztem a témában, nyilván ezren megírták már ezt, és a Google riasztóan megúszós listákat dobtak ki.
Volt benne vérbeli pickup, sziklamászó terepjáró, zabolátlan versenygép. Bár mind új, civilizált, uniformizált, egyentermék, különlegesség, kihívás nélkül. Tényleg egy Ford F-150, egy Toyota Land Criuser V8 lenne a szikár férfilélek első számú vágya? Egy szalonszagú, biztonságos doboz, ami nem ad lehetőséget a gyengék elhullására? Amiben minden hülyeséget korrigálnak láthatatlan kezek? Nos nem.
A kategóriák adottak, a vérbeli pickup, satöbbi, de ennél több kell. Egy maszkulin géppel szemben szerintem alap elvárás, hogy legyen medvebirkózás. Izzasszon meg, állítson kihívás elé, erre pedig már nagyon kevés autó képes, de azért akad pár. Lássuk (nincs sorrend).
Bármilyen erős gép az autózás hajnaláról – Ezek az autók mind nagy értéket képviselnek, mai szemmel már az indítás is kihívás, nemhogy a vezetés. De vannak, akik simán versenyeznek az 1920-as évekből származó típusokkal, virsligumikon keresztbe csúszva, bukókeret nélkül. Csakúgy, mint régen. A XX. század elejének veszett vadjai közül a képen szereplő Fiat volt az egyik rekorder. A FIAT S76 28,5 literes motorjában (28 500 köbcenti!!) mindössze négy henger dolgozott, és termelt bődületes, szinte földöntúli 300 lóerőt. Hogy még félelmetesebb legyen a dolog, ez a teljesítmény láncon keresztül jutott el a hátsó tengelyig! A virsligumikról, biztonsági felszerelések teljes hiányáról pedig jobb nem is beszélni.
Hummer H1 – (M998 High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle HMMWV vagy Hum-Vee, ahogy a hadsereg hívta) A GM 1992-ben piacra dobta a modell civil változatát, amiből 12 000 darabot gyártottak és adtak el. 2,2 méteres szélessége, 3 tonnás súlya, és a valódi katonai szolgálatra utaló apró részletek teszik igazán férfias jelenséggé. Nyilván a katonai múlt egy UAZ-nál is megvan, de ha választani lehet, akkor inkább a H1.
AC Cobra, és annak hű másolatai – Az igazán kultikus modell, a Cobra 427 aztán 1965-ben jelent meg, a 7,0 literes Ford-blokk 431 lóerőt adott le, a végsebesség 262 km/óra volt. Ebből igen kevés készült, értékük ma csillagászati, aukciókon 2-2,5 millió dollárért cserélnek gazdát. Könnyű volt, pokoli erős és iszonyat gonosz. A receptet ma is követik, egész sok replika készül, és ezek is ugyanolyan brutális, kegyetlen, veszélyes játékszerek, mint a Shelby által gyártott klasszikus.
Alfa Romeo 4C – Mert akad egy modern, európai autó is, ami felférhet egy ilyen listára. Nincs szervó, nincs hangszigetelés, csak fülbe szürcsölő szívóhang. 4,5 másodperc százra, 258 km/óra a vége, 3,85 kiló jut egy lóerőre. A Porsche Boxster még a legpuritánabb verzióban is civilizált úr a 4C mellett, ami a laza tökéletlensége, hétköznapi használhatatlansága miatt is helyet követelt magának a listán. Racionalitás és tökösség? Nem járnak kéz a kézben.
Stubby Bob (Roadkill, de lehetne bármi más, otthon tákolt eszement lélekvesztő, amit csak a saját munkánkba fektetett bizalom miatt merünk kipróbálni) – Egyedi, de nem megismételhetetlen. A Roadkill által épített egyik legkreténebb gép, egy Ford F-6-os az ötvenes évekből, 454-es V8-assal, Weiland kompresszorral a hátsó tengelyen, egy söröshordóból heftölt üzemanyagtartállyal. A cél? A fotón jól látszik, csak az égnek emelt orral megtett méterek számítanak, semmi más.
Ez a BMW E30, amiről mindenképp videót kellett berakni.
Kívülről egy BMW E30 M3, orrában viszont egy négyliteres 1190 lóerős M5 blokk dolgozik (valószínűleg S38, de ez nem tiszta). Ennyi erőt ilyen konstrukcióval csak a hátsó keréken, slick gumik nélkül lehetetlen kihasználni. Látványos, de pályán haszontalan teljesítmény, utcán pedig féktelen vad. A tökéletes, túltengő tesztoszteron mintapéldája.
Porsche 911 (930) Turbo – (de lehetne bármelyik turbós istenkísértés a nyolcvanas évekből, B-csoport-homológ típusok főleg) Mindenféle elektronika nélkül és hatalmas turbólyukkal, valamint a 911-es sajátos egyensúlyával a vezetésük igazi kihívás volt. Kezdetben 3 literes motorral 260 lóerős teljesítményű volt, majd lökettérfogatát 3,3 literre növelték, így már 330 tagú is lehetett a ménes. A nagyobb motorral szerelt 930-as már képes volt 4,8 másodperces 100-as sprintre és 275 km/órás végsebességre. A lóerő tehát megvolt, de a többi komponens lemaradt a teljesítménytől, így aki képes örök farolásban, veszett tempóval tépni a turbólyukon túli fordulatszámmal, az joggal szúrhatja mellkasára tökösség plecsnijét.
+1 MZKT-79221 Ez tényleg elérhetetlen civilek számára, de mégis kihagyhatatlan, hiszen ez a világtörténelem leghatalmasabb tömegpusztító péniszpótlója. A mobil rakétaállás nyolc tengellyel, 700 lóerővel és 80 tonnás teherbírással rettenti el Oroszország ellenfeleit. Az interkontinentális Topol-M rakéták szállítására 1997-ben kifejlesztett jármű -40 és +50 fok között működőképes. Amikor egy ilyen rakéta hegye tolul a látótérbe, azért kell a magabiztosság.
