A Mazda rendszeresen szervez olyan utakat, amelyek jóval többek egyszerű, gyorsan lezavart autóbemutatóknál. 2016-ban volt az első Epic Drive névre keresztelt autós móka, ahol CX-3-asokkal autóztak a sarkkörre, majd még ugyanebben az évben Mazda MX-5-tel kóboroltak Izlandon. A következő túra Norvégia különleges útjain vezetett, majd jött egy Mazda2-kaland az Azori-szigeteken, de egyelőre a legizgalmasabbnak a Bajkál-tó átkelés tűnik. Idén ugyanis Szibériába szerveztek kalandos utat, keresztül a remélhetőleg alaposan befagyott Bajkál-tavon.
Mivel a cél nem itt van a szomszédban, így masszív utazással indult a túra, Budapestről Moszkván keresztül Irkutszkig repültünk, ahol a reptér melletti fura hangulatú étteremben toltunk egy rettenetesen kapros rántottát és rémes külsejű virsliket, majd rövid eligazítás után megkaptuk az autóinkat. Benzines, összkerékhajtású, automataváltós Mazda CX-5-ösöket. Az első nap a megérkezésen és a 7-óra időeltolódás megemésztésén, illetve egy rövid havas túrán kívül más programot nem tartogatott, ennek ellenére elkértünk egy autót és megnéztük a befagyott tavat.
Izgultunk, mert Lisztvjanka mellett az Angara vízfelülete vadul hullámzott, ami rossz előjel, ha a program szerint másnap jégen kéne autóznunk. Szerencsére azért a tó még keményen be volt fagyva, csak kicsit kellett tovább haladni felfelé a folyótorkolattól.
Itt bizony még csak a távolban van jég a vízen. Aggódni nem kell, mert ez még nem a tó, hanem csak az abból távozó folyó vize
Még megnéztük a nemrég véget ért jégfesztivál maradványait, különféle jégszobrok, illetve építmények romjait, és kintről megszemléltünk egy roncstelepnek kinéző retro-parkot, valamint egy templomot is láttunk közelebbről, aztán irány vissza a szállásra, hogy még elérjük a délutáni eligazítást, ami után bevettük magunkat a szibériai erdőbe. Az erdei út nem volt különösebben kalandos, szöges gumikkal autóztunk rajta, majd kisvártatva egy elakadt UAZ-ba botlott a konvoj. Kitolni nem tudtuk, végül az UAZ csörlőjét a konvoj első Mazdájának vonószemébe akasztva sikerült kicibálni a hóból az elakadtat. Közben azon töprengtünk, hogy ha ez is szervezett betét volt, akkor mennyire zseniális húzás. A cél a szibériai erdő egy tisztása volt, ahol egy bábuska nyílt lángon, svéd fáklyán palacsintát sütött.
A legendás UAZ is úgy elakad, mint a pinty. Kínos, de japán szabadidőautónak kellett kirángatni az orosz technikát a hóból
Ha kedvet kaptál hozzá, akkor így készíts otthon takarékos és jól használható svéd fáklyát:
Hazafelé volt még egy mentés, valamelyik szerencsétlen beletolatott a hófalba és onnantól lehetett akármilyen fejlett összkerékhajtás a Mazda alatt, az nem mozdult többet. Este gyors fekvés, alvás, küzdelem az időeltolódással.
A térkép szerint ezt az utat kellett leautózni, Lisztvjanka és Tankhoj között, a befagyott Bajkál jegén:
Az autós menet sem volt rövid
Másnap kora reggeli indulást tervezünk, álmosan téblábolunk a rettenetes hidegben, szélben, a hétórás start csúszik, de csak elindulunk és 10 percen belül már a Bajkál jegén autózunk. A szöges gumi jó dolog, egész biztosan haladunk vele a behavazott tavon. Pár kilométer komótos jégen botorkálás után leáll a konvoj, kiszállunk, fényképezünk, aztán egyszer csak befut a spéci 6×6-os járgány, ami majd vezeti az egész menetet.
Szöges gumitalp nélkül a jégen sétálás is rémálom
Illetve aki elakad, azt is ők mentik majd meg. Értenek hozzá, hiszen ezzel keresik a kenyerüket. Hogy a mentés gyors legyen, minden autó elejére már korábban felcsavarták a vonószemeket és a kocsikba vontatókötelet, seklit is tettek. Meg még egy apró kis műanyag vackot is kaptunk, amit a biztonsági öv csatjába lehet bedugni, átverve ezzel az elektronikát. Így nem sípol végig, hogy kössük be magunkat. Persze lehet azon töprengeni, hogy mi a nagyobb kockázat, ha valahol beszakadunk a jégbe, és egy másodpercet vesztünk, míg kikötjük a biztonsági övet, vagy ha beszakadás közben beverjük a fejünket, esetleg a berobbanó légzsák ver pofán – az autó a csat miatt azt hiszi, be vagyunk kötve – és félkómásan, törött akármivel próbálunk kikecmeregni a kocsiból. Mivel aránylag tempósan haladtunk, inkább az övet választottuk.
Bő 60 centi jég, majd egy kilométernyi víz van a lábam alatt. Borzongató érzés
Befagyott tavon autózni nem csak játék és mese. Legalábbis ilyen hatalmason nem. Míg egy kisebb tavon lehet így, vagy akár így is randalírozni, addig a 636 kilométer hosszú és 25-79 km széles Bajkálon ez nem ilyen egyszerű.
Engedély nélkül nem szabad autóval a jégre hajtani, így a helyiek nem is nagyon kelnek át rajta, inkább körbe mennek, ha a túloldalon van dolguk. Persze légpárnással más a helyzet, ebből többet is láttunk a jégen száguldani. A szabályok ellenére évente azért egy-egy autó mégis beszakad a jégbe, de állítólag bő egy perc, mire az autó elsüllyed a mélyben. Ennyi idő meg elég arra, hogy valahogy kikecmeregjünk a süllyedő kocsiból.
Eleinte használtuk a kamucsatot, de aztán inkább bekötöttük magunkat
Hivus 10 légpárnás
10 személyes, 70 ezer dollárba kerül – 17,8 millió forintba – és 1,2 méteres hullámokkal még megbirkózik. Télen, nyáron bevethető, sekély vízben, mocsárban, jégen, illetve mély hóban is.
Háromféle motorral rendelhető, a ZMZ 409-es benzinessel, ami 143 lóerős, illetve egy 198 lovas Iveco és egy 150 lóerős Cummins is található a listán. A légpárnás -35 fokig üzemképes, vízen 50, havon 70 km/órás csúcssebességre képes, fogyasztása óránként 25-30 liter. Tankja 120 literes.
Minket nem légpárnás, hanem 6×6-os kétéltű jármű, egy Trekol 39294-es kísért. Illetve ment a menet előtt és kerülgette a veszélyesnek ítélt részeket. Bár a jég bő 60 centi vastag volt – állítólag ez akár 4-5 tonnás autót is elbírna – és a nappal is -8 °C körüli hőmérséklet is csak hizlalta a jeget, mégis bő 25 méteres követési távolságot kellett tartani az autók között. A Trekol 39294 főleg UAZ és GAZ alkatrészekből készül, de a dízelváltozatba Hyundai-motort szerelnek. A személy- és teherszállító kivitelben is kapható szörnyeteg 2800 kilogramm, szárazföldön 700, vízen 400 kilogramm terhet egy gumiabroncsa 650 liter térfogatú és elképesztő nagy felületen fekszik fel a talajra, jégre, hóra.
Kétéltű, 6×6-os monstrum kísért minket a Bajkál jegén
Olyannyira kicsi a talajnyomása, hogy az se gond, ha véletlenül rágurul az ember lábára. Az alap, 2,3 literes benzinmotoros változat 90 lóerős, 172 Nm-es nyomatékot ad le, amivel 70 km/órás csúcssebesség érhető el. Fogyasztása 50 km/órás tempónál 14 liter 91-es benzin 100 kilométeren. Nyolcszemélyes kasztnija üvegszálas műanyagból készül, a szerkezet hossza 5670, szélessége 2540, magassága pedig 2715 mm, 49 centis szabad hasmagassággal.
Néhol mély hó akadályozta a haladást, máskor pedig gránitkeménységű jégtömböket kellett kerülgetni
A jégen autózásnál leginkább a hótorlaszokra, a jégtömbökre és repedésekre kell figyelni. Hogy bonyolultabb legyen a dolog, a hótorlaszokon lendületből kell áthajtani, míg a gránitkeménységű jégtömbökön lépésben illik áthajtani. Persze olyan is előfordulhat, ahol a hótorlasz alatt van pluszban odafagyott jég is, ami sunyin meglapul a hó alatt. Ilyenkor szinte nekünk fáj, ahogy a futómű beleremeg a járdaszigetnyi jégtömbön áthaladásba.
Bajkál-tó
A Bajkál-tó a világ legöregebb és legmélyebb tava a maga 25 millió évével és 1642 méteres mélységével, vize pedig a Föld édesvízkészletének 20 százalékát teszi ki. Annak ellenére, hogy Oroszországban található, ahol nem a környezetvédelem az első, a Bajkál-tó vize mégis a legtisztább a világon, ha épp nincs befagyva, akkor nagyjából 40 méterig átlátszó. A tavat 300-nál is több folyó táplálja, viszont csak egyetlen folyik ki belőle, az Angara.
Motoros szánnal is nehéz közlekedni a jégen
Élővilága is sajátos, itt él a Föld egyetlen édesvízi fókafaja – a helyiek Nerpa-nak nevezik – amelynek két literrel több vére van a többi fokáénál, így egy levegővel akár 70 percig is kibírják a víz alatt és 400 méter mélyre is képesek lemerülni. Ezen kívül a lazacfélék családjába tartozó bajkáli omul, és a fekete kaviárt adó tokhal is itt él.
De nemcsak autóval, hanem vonattal is keltek már át a Bajkál-tavon. Amikor 1903 nyarán – 12 évvel az első kapavágás után! – hivatalosan is megindult a Transzszibériai vasút forgalma, akkor híd híján még gőzhajó vitte át a vasúti kocsikat, mozdonyt a tó egyik partjáról a másikra Bajkál állomás és Babuskin között. Az óriási, 88 méter hosszú 15,5 méter széles, 4200 tonna vízkiszorítású hajót Angliában építették, majd darabokra szedve szállították Oroszországba, ahol újabb három év alatt készre építették.
Amíg nem készült el a Bajkál-tavat elkerülő vasút, addig hajón vitték át a szerelvényeket
Gyomrában 300 utas és három sínpáron 25 vasúti kocsi fért el, és 16 kazánjával fűtött gőzgépeivel 4 óra alatt ért át egyik partról a másikra. A duplafenekű óriáshajó 1,5 méter vastag jégben is képes volt utat törni magának. Három gőzgépe 3750 lóerős teljesítményre volt képes, ami 12 csomós – 22 km/órás – sebesség elérésére volt elég. Miután 1905 végén elkészült a tavat elkerülő vasút is, a Bajkál névre keresztelt hajó – a később hozzá csatlakozott Angarával együtt – tartalékként szolgált tovább.
A 25 méteres követési távolság miatt alaposan szétcsúszott a konvoj
Az út felénél hatalmas, ránézésre az egész tavon keresztben végigfutó repedéshez érkezünk. A 6×6-os személyzete fel-alá autózik a torlasz mellett, a megfelelő átkelőhelyet kutatva. Hamar megtalálják, és elkezdik építeni a pallót, amin az egyik kísérő Mazda CX-9-es gurul át elsőnek. Az utolsó autó után még összeszedik a pallókat és haladunk tovább a néha teljesen meztelen jégfelületen.
A Bajkál átkelés Babuskin mellett ér véget, ahol visszakapaszkodunk a szilárd burkolatra. Itt még látszik pár korhadt gerenda a bő 100 éve elhagyott kikötőből, ahová a vasúti kocsikkal megrakott komp futott be anno. Utána még beugrunk a láthatóan tengernyi pénzből épült Bajkál múzeumba, ahol vagy ezernyi monitorról tudhatunk meg okosakat a tóról, és annak állat-, növényvilágáról. Innen Ulan Ude felé vesszük az irányt, ahol a világ legnagyobb Lenin-feje található. De az út elég hosszú, így lesznek más kalandok is. Lesz még szó közlekedésről, autóparkról és megtekintjük a város nem túl sok nevezetességét is.
