Kedvenc életbölcsességem szerint nem elérhetetlen célokért kell körömszakadtáig küzdenünk, hanem az elvárásokat kell addig csökkenteni, amíg elérhető célokat nem találunk magunknak. A kaland ott van az orrunk előtt, és nem kell hozzá világgá menni. Ezért gondoltam egy merészet, és valóra váltottam egy régi álmot, felkerestem az ország legfurább, legérdekesebb hídjait.
Miért? Mert az autózás adta szabadság elengedhetetlen eleme a hidakon váló átkelés. Megfelelő felkészültséggel és célszerszámmal utakra az esetek döntő százalékában nincs szükségünk.
Hidak nélkül viszont hamar véget ér a túránk, hacsak nem vagyunk annyira felkészültek, mint a videón szereplő Suzuki Samurai 4×4 tulajdonosa, aki kétéltűt épített a japán terepjáróból.
De ezt a lehetőséget kivehetjük a reális megoldások sorából, maradjunk tehát a hidaknál. Főleg, ha az átkelés több, mint nyugodt suhanás a sima aszfalton. Ezt a tapasztalást itthon a pontonhidak adják meg, amelyből mindössze kettő akad a Tiszán. Se több, se kevesebb, és hiába keresnénk, hasonlót egész Európában nem találunk. Kattanásig tankoltam hát a projektre kerített Suzuki SX4 S-Crosst, és nekivágtam a belföldi mércével egész combos túrának.
Mi is az a pontonhíd?
Az ideiglenes hidak egy speciális csoportját alkotják a pontonhidak, melyeket egymás mellé kötött úszó létesítményekből szerelnek össze, vagyis szó szerint a vízen lebegve kelünk át, és nem felette, a keskeny kialakítás miatt pedig általános az egyirányú forgalom. Különféle anyagokból (hadianyagok, korábbi hadi pontonhidak, alumínium hadihíd, hídprovizórium-elemek) összeállított szerkezetek, amelyek párhuzamos kompüzemet is igényelnek a nagyobb tömegű járművek átszállítására. Jelenleg Csongrád és Csépa, valamint Tiszalúc és Tiszadob között állnak ezek a múltidéző szerkezetek.
Csongrád és Csépa
Budapestről indulva az M5-ös autópályán Kecskemétet kell becélozni, ha pedig kihagyjuk az idén 650. születésnapját ünneplő város látnivalóit, akkor a pályáról letérve, a 445-ös elkerülőn legalább pár fotót készítsünk a repülős körforgalom közepén álló MiG-21-es vadászgépről, amely a közeli katonai reptér miatt került ide. Innen a 44-esen érdemes megközelíteni Csongrádot, és még a városhatár előtt lassítani Bokrosnál, ahol rácsodálkozhatunk a Karácsonyfalva névre hallgató házikóra.
Itt a hely Facebook-oldala szerint békében él együtt a húsvéti nyuszi és a Mikulás (nem mellesleg egy komplett Ikarus áll az udvaron), ha pedig a hatalmas VADNYUGAT feliratokat sem hagyjuk figyelmen kívül, akkor egy gyerekek számára érdekes, mini-vadnyugati udvarra érkezünk a finom alföldi homokkal borított dűlőúton.
Csendélet a csongrádi homokon, szerencsére ebben a Suzukiban még manuális a kézifék, így könnyen kipróbálható, mikor vesztenek tapadást a hátsó kerekek a finom felületen
A csongrádi pontonhíd műemléki védelem alatt áll, bekerült a települési értéktárba is, ami érthető, hiszen kalandos és eseménydús múlt áll mögötte. A híd elődjét, az eredeti hajóhidat 1896-ban még fából állították fel, innen ered a fahíd elnevezés, amit a mai napig használnak. 1919-ben, akárcsak minden híddal, ezzel is elbánt a háború, román katonák rombolták le. 3,2 méteres pályaszélességgel építették újra, de jött a II. világháború, és a németek megint robbantottak 1944-ben.
Az 1896-ban felállított fahíd egy 1910 körül kiadott képeslapon. (forrás: facebook.com/csongradregen)
A híd a második újjáépítésére 1949-ig kellett várni, ekkor vált egy nyomvonalúvá, a régi hajóhíd és egy Budapestről vásárolt pontonhíd elemeinek „ötvözéséből”. A csongrádi híd tehát hajóhídból szép lassan pontonhíddá vált, az ötvenes évek végére pedig csak az áthaladás jellegzetes hangulatát, hangját adó pallók maradtak faszerkezetűek.
Átkelésre várva kecsegtető lehetőségként tűntek fel a rejtett horgászhelyek felé vezető erdei utak. Az Allgrip összkerékhajtással is rendelhető Suzuki SX4 S-Cross számára nem jelentett volna akadályt a kijutás.
A 200 méter hosszú, 16 pontonon úszó híd nem akadályozza a vízi forgalmat, ladikkal, (motor)csónakkal bárki átkelhet a hídelemek között, de kizárólag a SPORT feliratú táblák jelzésénél. Ha nagyobb hajó jön, nyílik a híd, szűk fél óra alatt bontanak a hidászok, és egy 53 méter széles, nyitott szakasz ad lehetőséget az átkelésre.
A híd nem túl nagy forgalmat bonyolít le, de hiánya fájó lenne a környék lakóinak
Ha jön a hajó, nyílik a híd, az autósok pedig gyakorolhatják az egyik legszebb emberi erényt, a türelmet
Nekünk autósoknak ilyenkor nem marad más, mint a csendes, türelmes várakozás, de az áthaladás hajók nélkül sem veszett rohanás. Az egyirányú forgalmat jelzőlámpa szabályozza, a 7,5 tonnánál nem nehezebb járművek pedig maximum 5 km/órával zakatolhatnak át a hídon. Magyarul lépésben, a Suzuki kerekei alatt zörgő vaskos deszkák zaja pedig hatásos sebességkorlátozó, itt kevesek agyában fordul meg a gyorshajtás.
Tiszadob és Tiszalúc
A Tisza másik szerethető, szétszedhető hídját legtöbb esetben az M3-as autópályáról közelíthetjük meg, innen ízlés szerint Polgár, Tiszaújváros, vagy Miskolc vonzáskörzetéből az E79-es pályaszakaszról letérve érhetünk célt.
Tiszalúc felől kátyúkkal bőven tűzdelt mellékúton zötykölődünk, az SX4 S-Cross felfüggesztése megfeszített munkával tompítja az akadályokat. Szerencsére rövid a szakasz, így hamar elérjük a hidat, ami szerkezetében némileg eltér a csongráditól. Ennél nincs lehetőség a kocsipálya hidraulikus szintezésére, amivel a vízállásváltozás okozta meredek le- és feljárók jelenségét kompenzálni tudják.
Ez a pontonhidak egyik nagy hátránya, ha jön egy kisebb árhullám, az egész híd értelemszerűen megemelkedik, sekély víznél pedig a mederbe süllyed, ezért a partoknál rögzített két véghez képest változik a pontonok helyzete. A jelenséget Csongrádnál egyedülálló hidraulikus (létrafogas bakolásos) szintezéssel oldják meg, Tiszadobnál pedig két telepített hídfővel enyhítik. A parton kialakítottak egy felső és egy alsó csatlakozást, az átszerelést a helyi hidászok végzik.
A dobi híd története sem fényes diadalmenet. Az évszázadok óta használt átkelőn 1942-ben telepítettek pontonhidat, de ahogy az sejthető, ezt sem kímélte a kegyetlen világégés, a németek 1944-ben itt is robbantottak, újjáépítésére 1949-ig kellett várni, a jelenlegi formáját pedig 1986-ban érte el.
Hossza 169 méter, a nagyobb hajók áthaladását itt is egy 49 méter hosszú kiúszó tag kiszerelésével oldják meg. Mivel jól belátható a híd, nincs forgalomirányító lámpa, aki már ott zörög a pallókon, annak van elsőbbsége, a 2,7 méter széles kocsipályán nincs lehetőség a tolakodó kakaskodásra.
Száz métert hagyni kell követési távolságként, vagyis praktikusan egyszerre egy jármű tartózkodhat a hídon, amin 5 km/óra a megengedett maximális sebesség, az automata váltóval szerelt SX4 S-Cross-szal valódi csigatempóban haladtunk át, élvezve a vízbe nyúló ártéri erdők látványát
Az elemek csatlakozásánál csúszólemezes dilatációs lemezeken bukkanunk át, műszaki szerepük mellett egyfajta fekvőrendőrként funkcionálnak, alacsony hasmagasságú autókkal izzasztó lehet átkarcolni felettük, főleg magas vízállásnál vernek oda a kocsi aljának.
Tiszadobnál nincs közlekedési lámpa, az érkezés sorrendje dönt, ha pedig egyszerre esik be két autó, itt is gyakorolhatunk egy nemes emberi vonást, az előzékenységet.
A mobilnet előtti időkben a gyakran elhangzott a „van híd?” kérdés Tiszadobon, mivel akárcsak Csongrádnál, az átkelés itt is korlátozottan üzemel: a tiszadobi vízmércén mért -150 és +480 cm közötti vízállás mellett lehetséges az átkelés. Ez növelte a rizikófaktort, aki reggel indult Miskolcra, este könnyen azzal szembesülhetett, hogy a híd már nem üzemel, és hiába ott a túlpart, pár kilométerre az otthon, kerülhet Tiszaújváros felé könnyed 40 kilométert. Korlátozó tényező még a fagy, de ilyenkor ott van mentőövnek a komp.
Szerencsére ma már a netes információk mellett mindkét településen tábla hirdeti az átkelési lehetőséget, híd, komp, vagy épp semmi sem üzemel, így legalább már Tiszalúcon látjuk, hogy felesleges átrázni magunkat pár kilométer kátyútengeren.
Ha áthaladtunk, érdemes megállni valamelyik parton és visszasétálni a hídra. Ritka lehetőség ilyen szemszögből látni a szőke folyót, szinte a vízszintről. A tiszavirágzás növelheti az élményfaktort, de ugye a kérészek nem várnak turistákra, ahhoz ott kell lenni, el kell kapni a pillanatot.
Átérve nagyon figyeljünk a vízvédelmi gáton történő áthaladásra. Meredek kis domb ez, aki nagyobb sebességgel közelíti meg, garantáltan gyomorforgató élményt ad utasainak. A tempót ennek tudatában válasszuk meg.
Tiszadobon vár minket a közelmúltban átfogó restauráláson átesett, romantikus stílusú Andrássy-kastély, ahol ősfás ártéri erdő találkozik az élre vasalt, fegyelmezett bukszuslabirintussal. Ma már kívül-belül megcsodálható látványosság az egykor gyermekotthonként szolgáló terület, érdemes rászánni pár órát. Innen visszacsattogva a pontonhíd pallóin útba ejthetjük még a vízen való átkelés másik hazai kuriózumát, a Köröm és Muhi között üzemelő apró kompot, ám ennek felfedezése már egy másik történet.
Az Andrássy-kastély madártávlatból
Aki még mélyebbre merülne a hazai különleges hidak világában, annak ajánlott irodalom a 2004-es Közúti Hidász Almanach, amiben vaskos fejezet szól a pontonhidakról is. Ebben még hármat említenek, de a Lónya és Tiszamogyorós között üzemelő átkelési lehetőséget 2011-ben felszámolták.
