Legyen úgy, hogy először megmutatom, mit üzen a közönségnek a BFGoodrich, hangulatos videókkal illusztrálva, majd pedig azt is megmutatom, hogy néz ki egy vidám terepezés igazi, hús-vér kelet-európai terepjárósokkal a Valóságban!
Na szóval: a BFGoodrich egy 148 éves márka, amely 1990-ben került a Michelin-csoporthoz. Dr. Benjamin Franklin Goodrich egykori gumiabroncsai korábban sikeresen szerepeltek Lindbergh repülőjén, kicsit később a Columbia űrsiklón is – a BFGoodrich brandértékét kár lett volna veszni hagynia a Michelinnek. Nem is hagyta, sőt: tett bele rendesen, hogy aztán ilyen lelkesítő imázsvideókat készíthessen a márkáról:
A BFGoodrich európai jelenlétében az aktualitás, hogy hat hónapja már kamion- (és busz-)abroncsokat is elkezdtek árulni az eddig ismert terepjáróabroncsok mellett. Persze más piacokon más a helyzet, Amerikában hagyományosan népszerű személyautó-abroncsként is jegyzik a márkát:
Kamion- vagy buszgumiként a BFGoodrich a Michelinhez képest bevallottan másodvonalbeli termék a konszernnél. A sajtótájékoztatón el is hangzott, szinte bocsánatkérően, hogy a BFG teherautógumik „nem a legjobbak, mert a legjobb a Michelin, de a versenytársak között kiemelkedő”. Terepabroncsként viszont a BFG hagyományosan nagyon is a mezőny élén szalad. Ezt a pozíciót sportszponzorációkkal is próbálják tudatosítani, meg olyan remek reklámfilmekkel, hogy ha az ember megnézi ezeket, nem is tudja elképzelni, hogy terepjárójára más gumit vegyen:
A BFGoodrich teherautó-gumik
Szilágy megye legnagyobb munkaadója a Michelin, egy acélkord-üzemmel és egy gumiabroncs- valamint kábelgyárral. A teherautós gyártócsarnokban fél éve készülnek a BFGoodrich márkájú abroncsok. A cégnél a légérdekesebb munka talán a teherautó-abroncsok készítése: ebben a folyamatban még mindig megkapóan sok az emberi munkaerő. Egy kamiongumiban mindmáig nagyon markánsan ott van a gyári munkás évtizedes tapasztalata, a kézi szabás-illesztés csodája. A munkafolyamatot egyelőre nem lehet teljesen automatizálni, amíg a gumikeverékből, a különböző rétegekből és az erősítő acélszálakból összeáll a végtermék, több ponton is emberi közreműködésre van szükség, és a minőség-ellenőrzésben is komoly szerepe van az emberi szemnek, tapintásnak.
Az Európában piaci forgalomba kerülő 52 új BFGoodrich haszonjármű-abroncs kormányzott, meghajtott és pótkocsi pozíciókra készül; a végfelhasználói igényekre szabott termékeket Európában gyártja a vállalat, európai utakra, és európai flották számára. A négy kerékméretre – 15”, 17,5”, 19,5” és 22,5” — tervezett méretskála a teherabroncs piac legfontosabb szegmenseit fedi le. Minden abroncs M+S, míg a hajtott pozícióra készültek 3PMSF jelöléssel is rendelkeznek. Vonzó marketingfogás, hogy a BFGoodrich „100%-osan bízik a termékben, ezért 100 napos kipróbálási időre 100%-os pénz-visszafizetési garanciával kínálja őket vásárlóinak”, az akció a 2018-ban vásárolt abroncsokra vonatkozik.
Igen, a mi egykori Taurus márkánk is a Michelin-csoport tulajdona, állítólag Afrikában kimondottan népszerű a Taurus autógumi
A terepezés sosem úgy végződik, ahogy a megrendelő elképzeli!
Biztos a szakújságíró-pokolra jutok, de akkor is megírom, hogy mi lett a Michelin PR-munkatársai által elképzelt izgalmas, a jó terepgumi képességeit megmutató terepezésnek szánt programból a végén, a szervezők minden jó szándéka ellenére! Szóval: beültünk a BFGoodrich által támogatott kutató-mentő civil szervezet, az erdélyi CERT terepjáróiba, hogy egy kis erdei autókázással vezessék le a gyárlátogatás fáradalmait. És aztán kezdetét vette a nagybetűs Élet.
Először is: hihetetlenül sok eső esett (és esik most is) az évszakhoz képest Erdélyben. Szóval sár, sár és sár fogadott minket mindenütt, olyan mennyiségben, hogy sokszor percekig csak egy helyben álltak a terepjárók, pörgő kerekekkel, profi terepgumi ide vagy oda. Másodszor: egy újságíró kollégára valami különösen gyötrő hascsikarós kórság jött rá a terepezés közepén, ráadásul a kolléga valami rémesen túlcivilizált ember volt, derogált neki az erdő, de még az erdőszéli elhagyott tanya budija is, ezért visszakényszerítette az egész csapatot a zilahi szállodába. És akkor jött a harmadik nem várt probléma: ahogy siettünk volna vissza, beleakadtunk egy, az út közepén felejtett Suzuki Vitarába. Innentől az egész már történelem:
Amíg a sarat dagasztottuk, elbeszélgettem sofőrünkkel. Kiderült, hogy szervezetük tényleg nem csak egy terepjárós klub, hanem nagyon komolyan be szoktak segíteni kutató-mentő akciókban. Nemrég egy két és fél éves kisfiút találtak meg, aki elcsatangolt otthonról és eltévedt az erdőben, telente pedig rendszeresen ásnak ki házakat a hó alól. Erdélyben azért még most is tél a tél, nem az szokott lenni a probléma, hogy egy-egy falut pár órára elzár a hófúvás, hanem mondjuk három napon át nem tud kimenni a teljesen, kémény csúcsáig behavazott házból a faluvégi lakó, amíg meg nem érkezik a segítség.
Szóval bármilyen komikus is a fenti videó, időnként nagyon is szükség van azokra a terepjárókra, és az se mindegy, mi feszül az autók felnijén. Néha konkrétan életet menthet egy jó terepgumi, és ez talán jó is lesz zárógondolatnak ehhez a cikkhez.
Erdélyben még szabad erdőben is autózni, időnként olyan sűrűben is jártunk, hogy kétséges volt, elférünk-e a fák között
