Sosem voltam még autógyárban, amelynek működése, létezése ilyen szinten meghatározta volna egy város életét. Mladá Boleslav Csehország Detroitja, azzal a különbséggel, hogy ma is remekül működik és persze sokkal kisebb. A 44 ezres közép-csehországi városban több mint húszezren dolgoznak az autógyárban, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenki a Škodából él itt.
A gyár történelmének kezdetét 1894-re datálhatjuk. Ebben az évben írta meg levelét Václav Klement, az Osztrák-Magyar Monarchia cseh polgára a németországi Seidel und Naumann kerékpárgyárnak, melyben alkatrészeket rendelt biciklijéhez. A levelet csehül írta, a német cég viszont azt írta vissza, hogy ha akar tőlük valamit, olyan nyelven levelezzen velük, amit meg lehet érteni. Több se kellett a büszke cseh hazafinak: 1896-ban már meg is nyitotta kerékpárjavító műhelyét Václav Laurinnal közösen, majd hamarosan jött a saját bringa, az első motorkerékpár, tricikli, majd autó. A Laurin & Klement cég 1925-ig önállóan működött, akkor kebelezte be a nagy cseh ipari konszern a Škoda.
A második világháborúban a Mladá Boleslav-i gyárat természetesen porig bombázta a brit és az amerikai légierő. A gyárat a nulláról építették újra és a Tudor típussal indult újra az autógyártás, ami a mai napig gyakorlatilag megszakítás nélkül fejlődött tovább a kisvárosban. A Škodát 1991-ben kebelezte be a Volkswagen, de a márka nem tűnt el, sőt: ma már időnként túl komoly belső konkurenciát jelent a VW-csoport többi márkájának. A Mladá Boleslav-i (egyik) gyárban ma a Karoq, Octavia, Rapid és Fabia modellek készülnek, valamint itt gyártják a SEAT Atecákat is. (Ezen kívül persze ma már több másik VW-üzemben is készülnek Škodák, van még két cseh gyártóüzem, Pozsonyban készül a Citigo és gyártanak Škodákat Oroszországban, Indiában és Kínában is).
Mladá Boleslavban csak az egyik általunk meglátogatott üzemben (a kettő közül) napi kétezer autó készül el. Persze nem megy mindig három műszakban minden, 2017-ben 547 ezer autót gyártottak itt le. Tavaly összesen 1,2 millió Škoda készült világszerte: a másik, Fabiákat készítő üzemmel együtt ez a Prágától 50 km-re lévő cseh kisváros adja a felfoghatatlanul sok Škoda több mint felét! Ennek ellenére az automatizáltság korántsem olyan magas fokú, mint várná az ember.
A Rapidokat, Karoqokat összeszerelő sort néztük meg, a váz érkezésétől a kész autó kigurulásáig. Klasszikus ipari robotot egy darabot láttunk, ő is többnyire csak malmozik az ujjaival, mert a feladata csupán a tetőablakkal rendelt autók üvegtetejének helyére illesztése. A hegesztősoron nyilván sok a robot, de itt, az összeszerelőcsarnokban az effektív szerelést jobbára emberek végzik. Persze nem csavarhúzóval-villáskulccsal, hanem nagyon komoly gépi asszisztenciával.
Ez a srác például a műszerfalak helyére csavarozását, rögzítését, beszerelését végzi. De hogy ne kelljen naponta 6-700 alkalommal be- és kiszállnia a kocsikba, egy motoros szék fordítja-liftezi be a karosszériákba:
Az ilyen és hasonló könnyítésekkel egy-egy dolgozó a tapasztalatok szerint átlagosan három éven át képes szalagmunkásként tevékenykedni Mladá Boleslavban. A nőket jobban megterheli a munka itt, arányuk alacsony a gyárban és főként a minőségellenőrzésen valamint a logisztikában dolgoznak. A szalagnál alig láttunk nőt, ellenben targoncát vezetni alig láttunk férfit.
Persze targoncásból is egyre kevesebb kell. Ha jól emlékszem, 50 ezer euróba kerül az a robot, ami magától húzgálja az alkatrésszel, miegyébbel megrakott kiskocsikat a gyárban, sose megy pisilni és zokszó nélkül tolja le a három műszakot, csak akkor kéredzkedik ki, ha fel kell töltenie magát:
A minőségellenőrzés magas fokú a Škodánál. Az elmélet is rendben van, minden egyes kocsit végigkísér egy írott és számítógépes dokumentáció, de a gyakorlatra is sok energiát fordítanak. Simogatják, nézegetik a kocsikat, csapkodják az ajtót, és – ezt nem hittem volna – állítólag minden_egyes_autót átvisznek egy rövid tesztpályán és még az esetleges beázásokat is figyelik, vagyis minden új Škodát megöntöznek a kereskedésbe szállítás előtt.
A gyár fejlődése nem állt le. Jövő tavasszal adják át a hatalmas új festőcsarnokot, amelyet 2700 autós napi kapacitásra terveztek. A növekedés mára azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy a gyár körbenőtte a város egykori temetőjét. A hipermodern új gyártóegységek tervezése-építése mellett ma a Mladá Boleslav-i Škoda-gyár menedzsmentjének egyik feladata, hogy megszervezze az elhunytak átköltöztetését. Jó téma lenne ez egy XXI. századi Hrabalnak!