Sosem voltam még autógyárban, amelynek működése, létezése ilyen szinten meghatározta volna egy város életét. Mladá Boleslav Csehország Detroitja, azzal a különbséggel, hogy ma is remekül működik és persze sokkal kisebb. A 44 ezres közép-csehországi városban több mint húszezren dolgoznak az autógyárban, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenki a Škodából él itt.
A gyár történelmének kezdetét 1894-re datálhatjuk. Ebben az évben írta meg levelét Václav Klement, az Osztrák-Magyar Monarchia cseh polgára a németországi Seidel und Naumann kerékpárgyárnak, melyben alkatrészeket rendelt biciklijéhez. A levelet csehül írta, a német cég viszont azt írta vissza, hogy ha akar tőlük valamit, olyan nyelven levelezzen velük, amit meg lehet érteni. Több se kellett a büszke cseh hazafinak: 1896-ban már meg is nyitotta kerékpárjavító műhelyét Václav Laurinnal közösen, majd hamarosan jött a saját bringa, az első motorkerékpár, tricikli, majd autó. A Laurin & Klement cég 1925-ig önállóan működött, akkor kebelezte be a nagy cseh ipari konszern a Škoda.
A második világháborúban a Mladá Boleslav-i gyárat természetesen porig bombázta a brit és az amerikai légierő. A gyárat a nulláról építették újra és a Tudor típussal indult újra az autógyártás, ami a mai napig gyakorlatilag megszakítás nélkül fejlődött tovább a kisvárosban. A Škodát 1991-ben kebelezte be a Volkswagen, de a márka nem tűnt el, sőt: ma már időnként túl komoly belső konkurenciát jelent a VW-csoport többi márkájának. A Mladá Boleslav-i (egyik) gyárban ma a Karoq, Octavia, Rapid és Fabia modellek készülnek, valamint itt gyártják a SEAT Atecákat is. (Ezen kívül persze ma már több másik VW-üzemben is készülnek Škodák, van még két cseh gyártóüzem, Pozsonyban készül a Citigo és gyártanak Škodákat Oroszországban, Indiában és Kínában is).
A gyárat 45-ben a nulláról kellett újjáépíteni, a modernizálás azóta is folyamatos
A Skoda-gyár madártávlatból. Jobb szélen a saját erőmű kéménye
Mladá Boleslavban csak az egyik általunk meglátogatott üzemben (a kettő közül) napi kétezer autó készül el. Persze nem megy mindig három műszakban minden, 2017-ben 547 ezer autót gyártottak itt le. Tavaly összesen 1,2 millió Škoda készült világszerte: a másik, Fabiákat készítő üzemmel együtt ez a Prágától 50 km-re lévő cseh kisváros adja a felfoghatatlanul sok Škoda több mint felét! Ennek ellenére az automatizáltság korántsem olyan magas fokú, mint várná az ember.
A Rapidokat, Karoqokat összeszerelő sort néztük meg, a váz érkezésétől a kész autó kigurulásáig. Klasszikus ipari robotot egy darabot láttunk, ő is többnyire csak malmozik az ujjaival, mert a feladata csupán a tetőablakkal rendelt autók üvegtetejének helyére illesztése. A hegesztősoron nyilván sok a robot, de itt, az összeszerelőcsarnokban az effektív szerelést jobbára emberek végzik. Persze nem csavarhúzóval-villáskulccsal, hanem nagyon komoly gépi asszisztenciával.
Ez a srác például a műszerfalak helyére csavarozását, rögzítését, beszerelését végzi. De hogy ne kelljen naponta 6-700 alkalommal be- és kiszállnia a kocsikba, egy motoros szék fordítja-liftezi be a karosszériákba:
Motoros szék emeli be a kocsiba az összeszerelő munkást
Konyhasziget a szerelőcsarnok közepén
Az ilyen és hasonló könnyítésekkel egy-egy dolgozó a tapasztalatok szerint átlagosan három éven át képes szalagmunkásként tevékenykedni Mladá Boleslavban. A nőket jobban megterheli a munka itt, arányuk alacsony a gyárban és főként a minőségellenőrzésen valamint a logisztikában dolgoznak. A szalagnál alig láttunk nőt, ellenben targoncát vezetni alig láttunk férfit.
Persze targoncásból is egyre kevesebb kell. Ha jól emlékszem, 50 ezer euróba kerül az a robot, ami magától húzgálja az alkatrésszel, miegyébbel megrakott kiskocsikat a gyárban, sose megy pisilni és zokszó nélkül tolja le a három műszakot, csak akkor kéredzkedik ki, ha fel kell töltenie magát:
Eeeveszi a targoncások munkáját!
Ez a robot sokat unatkozik: a ritkán rendelt tetőablakok beszerelése a feladata
A minőségellenőrzés magas fokú a Škodánál. Az elmélet is rendben van, minden egyes kocsit végigkísér egy írott és számítógépes dokumentáció, de a gyakorlatra is sok energiát fordítanak. Simogatják, nézegetik a kocsikat, csapkodják az ajtót, és – ezt nem hittem volna – állítólag minden_egyes_autót átvisznek egy rövid tesztpályán és még az esetleges beázásokat is figyelik, vagyis minden új Škodát megöntöznek a kereskedésbe szállítás előtt.
A gyár fejlődése nem állt le. Jövő tavasszal adják át a hatalmas új festőcsarnokot, amelyet 2700 autós napi kapacitásra terveztek. A növekedés mára azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy a gyár körbenőtte a város egykori temetőjét. A hipermodern új gyártóegységek tervezése-építése mellett ma a Mladá Boleslav-i Škoda-gyár menedzsmentjének egyik feladata, hogy megszervezze az elhunytak átköltöztetését. Jó téma lenne ez egy XXI. századi Hrabalnak!
