Úgy fest, a világ leszokott a megfizethető árú, aránylag kis motorral is rettentően szórakoztató, aszfalton ülő autókról. Egyedül a Mazda gondol még azokra a szimpatikus őrültekre, akik nincsenek tele, mint a déli busz, de imádnak vezetni. A gyengébb motoros, 130 lóerős, vászontetős MX-5-ös már 6,4 millió forinttól kapható, amihez hasonlót sem lehet ma már találni az autógyárak kínálatában.
Pedig nem volt ez mindig így, nem is olyan régen még létezett a Fiat Barchetta – 1995-ben mutatták be, de a modell 2005-ig húzta, 1,8-as motorja 130 lóerős volt, 8,9 másodperces gyorsulásával, 200-as csúcssebességével ma már szinte bármi megenné. Igaz, az aszfalton ülést és az egytonnás tömeget más nem biztos, hogy tudná.
Szintén ebben a ligában játszott az Alfa Romeo Spider is, 1993 és 2004 között. Jellegzetes ék forma, és gazdag motorválaszték jellemezte, a Spider/GTV modellekbe 1,8-as és 2,0 literes négyhengeresek mellett 2,0, 3,0, 3,2 literes V6-os motorok is kerülhettek, 144 és 240 lóerő közötti teljesítménnyel, 9,2 – 6,3 másodperc közötti gyorsulással. Aztán volt Opel Tigra is, amely a második generációs Corsa alapjaira épült, és két generációt élt meg, 1994 és 2001, valamint 2004 és 2009 között. Az első generáció 1,4-es és 1,6-os motorral készült, 90, 106 lóerővel, a másodikban 1,4-es és 1,8-as benzines, valamint 1,3-as – kapaszkodjatok meg – dízelmotort is rendelhetett a kuncsaft.
1496 köbcentis, négyhengeres benzinmotor, 131 lóerővel. Ez 8,3 másodperces gyorsulásra és 204 km/órás csúcssebességre elég
Ha Opel, akkor volt egy kicsit komolyabb játszós autó is, a Speedster. 2001 és 2005 között létezett ez a típus, a karosszériaépítés során használt alumíniumtól és műanyagtól hihetetlenül könnyű, mindössze 875 kilogrammos kasztniba eleinte 145 lóerős 2,2-es benzinmotort építettek, amit később kiegészítettek egy turbós, 203 lovas kétliteressel. Igaz, ez az autó már valamivel nehezebb volt, 930 kg-ot nyomott. Turbós motorral 4,7 másodperces megrázó gyorsulásra volt képes és 242 km/óráig tartott a motor ereje. Közvetlen utód nélkül halt ki, bár az Opel GT, többé-kevésbé ezt a vonalat vitte tovább a 2007 és 2009 közötti időszakban.
Mindössze 975 kilogrammos menetkész tömegével szórakoztatóan könnyű az MX-5-ös
A Toyota a GT86-tal próbálja feledtetni az MR2-es hiánya miatti űrt a szívünkben, és nem is csinálja rosszul, aki csak a közelébe került, vigyorogva szállt ki belőle. Igaz, nincs belőle nyitható tetejű változat, és jóval drágább is, mint a Mazda MX-5, de sebaj. Legalább van. Jelenleg egyetlen konkurense van az MX-5-nek, ez pedig a Fiat 124 Spider. Bár ez igazából nem más, mint egy MX-5-ös Mazda, csak turbós benzinmotort és olasz formatervet kapott. A könnyű kasztni, a hátsókerék-hajtás értelemszerűen megmaradt és mindenki szerencséjére a japánok rakják össze ezt a modellt. Ez sokkal bölcsebb felállás, mintha fordítva lenne. Mindez kicsit drágábban, 8,0 millió forintért, 140 lóerővel.
Egyetlen konkurense van csupán, a valamivel drágább, turbómotoros Fiat 124-es. Igaz, a műszaki tartalom nagy része megegyezik a két autóban
De vajon miért haltak ki a szórakoztató és nem is elérhetetlen árkategóriájú modellek?
Dobálhatnánk olyan közhelyeket, hogy felgyorsult világunkban már nincs idő ezekre a mókákra, meg hogy a mai fiatalokat már egyáltalán nem érdekli a vezetés, blablabla. De keressünk jobb választ: sokkal valószínűbb, hogy jó néhány autótípus, sőt, kategória eltűnéséért leginkább a szabadidő-autók a ludasak. Igaz, közben ugyanennyi köszönhető is nekik a mindenféle kategóriák közé benőtt crossoverek képében.
Lehet, hogy azt hiszed, jobb egy SUV-ban ülni, de tévedsz
A csajok átszoktak a mókás, nyitható tetős cuki kis autókról a magas batárokra, amikből jobban kilátni, a nagyobb kasztni pedig a nagyobb biztonság illúzióját is magában hordozza. Nekem is van olyan nőismerősöm, aki csak azért vett egy neki teljesen feleslegesen nagy Nissan X-Trailt, hogy tiszteljék az utakon, amikor egyedül furikázik Budapest és Mosonmagyaróvár között. És valószínűleg nincs egyedül ezzel a remek ötlettel.
Két embernek akár egyetlen autónak is megteszi a Mazda MX-5. Remek móka vezetni, de a mosógépet nem viszi haza
Abban is lehet valami, hogy kevés ember engedhet meg magának két autót, mert egy hasonló méretű játszós járgány csak az egyedfejlődés elég szűk sávjában nevezhető teljes értékű autónak. Addig jó, amíg elég a két ülés, csak egy strandpapuccsal, egy nővel/pasival kiegészítve kell eljutni innen oda. Sőt, igazából eljutni sem kell, hanem jönni-menni, csak az utat, autózást, vezetést élvezni. Sem csomagokkal vacakolni, sem gyerekeket pakolni hátra, szórakoztatni, etetni őket útközben.
Nincs, de mégis van?
Azért a kétajtós, jellemzően kétüléses, sportos jószágok mégsem tűntek el teljesen. Ha jobban szétnézünk a kínálatban, gyorsan kiderül, hogy a prémium gyártók listáin ott vannak a hasonlók, igaz, általában egy Mazda MX-5 árának duplájáért, vagy inkább többszöröséért. Ott a BMW konfigurátora, ahol ugyan már, illetve még nincs ott a Z4-es, de négyféle kabrió is szerepel a listán. A 2-es, 4-es – ebből van M-es változat is –, valamint az i8-asból is van nyitható tetejű kivitel.
Alig egy másodperc kinyitni a vászontetőt. Nincs motor, nincs gombnyomkodás
Persze ez árban már totál más liga, a 2-es kabrió 136 lóerős motorral is 11 milliótól indul, míg a nyitható tetejű 4-es 14,3 milliótól kapható. Valamivel nagyobb a Mercedes kabrió választéka, a C, E és S-osztályú kabrióval, plusz ott van az SL, SLC és az AMG GT C Roadster is, 11,2 és 53,7 millió forint, valamint 156 és 557 lóerő között. A harmadik német prémium gyártónak is van mit indítania ebben a kategóriában, a mezei kabriók mellett ott az Audi TT Roadster.
Pedig nem kell feltétlenül több száz lóerő ahhoz, hogy valaki az autóba ülve folyton a hosszabb utat válassza. Hogy ne akarjon kiszállni a kocsiból és csak úgy, minden cél nélkül elmenjen autózni. Már elég hozzá egy 1,5-ös motor, 130 lóerővel, parádés vezethetőséggel, élvezetes kormányzással, testhez simuló utastérrel. Pont, mint amilyen a Mazda MX-5-ös.
