Amióta az eszemet tudom, sajátságos vonzalmat érzek a sátrazás és a kempingezés iránt. Úgy persze könnyű, ha a mindennapokat időjárásálló kőházban tölthetem, angolvécével és a folyó hideg-meleg ivóvíz kiváltságával. A kempingezés romantikája gyermekkoromban fogott meg, amikor Várnában, a bolgár tengerparton nyaraltunk, mi sátorban, a baráti család lakókocsival.
Felnőttként tudtam csak meg, hogy ez a lakókocsizás hogy is nézett ki valójában. A Škoda 120 mögé kötötték a LISz-lakókocsit (Lenti Ipari Szövetkezet), ami csomagokkal, konzervekkel megrakva vagy 400-500 kilóval nehezebb volt a mintegy 800 kilós vontató autónál. Szerencsétlen Škodában egyáltalán nem lehetett negyediket kapcsolni, mert sík úton nem érte el az ehhez szükséges sebességet, lejtőn lefelé meg a tömegarányok miatt belengett a szerelvény és életveszély volt a tempót 80 fölé engedni. Közben kétszer kellett a vonóhorgot visszahegeszteni – mármint Bulgáriáig, mert kétszer visszafelé is kiszakadt. Hazaérve pedig jött a hengerfej-felújítás, mert a túlterhelést nem díjazta a csehszlovák farmotor.
Hűtőláda és autótakaró ponyva
Nagyot fordult a világ a Pálma márkájú piros-kék gumimatracok óta, benne az autós kiegészítők kínálata is sokat fejlődött. Nyaraláskor és kempingezéskor hasznavehető kiegészítőket keresve ellátogattam az egyik Homasita-áruházba, ahol végre megtudtam honnan jön a bolt neve: Hongkong, Malajzia, Szingapúr és Tajvan nevét rejti, ahol az induláskor a cuccok zöme készült. Ma már kínai a legtöbb áru.
A kínálatot böngészve megragadta a figyelmemet egy kormányvédő, dekoratív szőrökkel, takaros rózsaszínben, de vártak a műszerfalra erősíthető ventilátorok, térképolvasó lámpácskák, jobb szellőzést ígérő ülésbetétek.
Leragadtam a 10 és 30 ezer forint közötti hűtőládáknál is, amelyek közül az egyszerűbbek csak 12 volttal, a jobbak konnektorba dugva is működnek, így átalakító nélkül előhűthetők a nagy utazásra. Érdekesek voltak az autótakaró ponyvák is. Gyártója szerint az egyik még jégesőtől is megvédi a karosszériát vastag, ütéselnyelő anyagával. Vitorláskikötőkben sok autó áll lepel alatt, mert az Adrián utószezonban is erős az UV-sugárzás és a tengerparti por sem használ a fényezésnek.
Kisgyermekkel nyaralóknak jön nagyon jól a szivargyújtó-csatlakozóról működő üvegmelegítő, amivel cumisüveg tartalmát vagy bébiételek üvegét temperálhatjuk. Kedélyes rituálé akár egy rövid megállót kihasználni a szintén 12 voltos kávéfőző beüzemelésére, amely ott is iható feketét főz, ahol nincs más esély hozzájutni a betevőhöz.
De a magamfajta wannabe-nomádnak igazán az inverter jön jól, hogy a Suzuki Ignis 12 voltos csatlakozójából 230 voltos váltóáramot nyerhessek. Ez út közben is jó a tablet vagy a számítógép töltésére, hogy csend és nyugalom honoljon hátul. Az Ignisben a 12 voltos aljzat mellett a váltókar előtti USB-csatlakozó használható még töltésre, áramát autós boltokban kapható vezetékkel lehet elvezetni hátra.
A családi üdülésre befogott és alaposan megtömött Suzuki Ignisünk zokszó nélkül gurult az isztriai tengerpartra, ahol az egy tankolással megszakított, 620 kilométeres utat követően pár nap pihenő várt rá. De addig még adekvát sátorhelyet kerestünk vele, ahol közel a civilizáció, de nincs tömeg és velünk van a tenger.
Hála az összkerékhajtásnak, a potenciális sátorhelyek köre igen bőséges volt, de az elöl hajtó Ignis is elboldogul földutakon 18 centiméteres hasmagasságának, kis túlnyúlásainak és jó terepszögeinek köszönhetően. Végül egy olajfaliget szélén állítottuk le a finoman surrogó, a legjobb japán iskolát képviselő benzines szívómotort, amely energikus, jól reagál a gázra, de kiemelkedően takarékos.
Az eldobva valóban másodpercek alatt felállítható, de koronggá hajtva nehezebben elhelyezhető sátor helyett a klasszikus, szafaládéformára tekerhető sátrat választottuk. Ismét elhatároztam hogy a bejárat rövidebb és a keresztrudak kicsit hosszabb pálcakötegét végre megjelölöm, hogy ne a kacska sátorból derüljön ki, hogy már megint nem jól kezdtem összerakni. Pöti malőr, ahogy a francia mondja, a naplementével egyre barátságosabb hőmérsékleten gyorsan összeállt a sátor.
Lévén kellemesen meleg az idő, az önfelfújó matracot kiváltotta egy sima polifoam meg egy pokróc és jöhetett a vacsora. A frizbiből elfogyasztva, mert a bicskával ellentétben a tányér kimaradt a szettből. A vadkempingezés varázsát és szabadságélményét nem kell túlmagyarázni, de reguláris kempingekben is különleges hangulata van a pihenésnek. A látszattal ellentétben ez a műfaj nem elsősorban anyagi kérdés, a kempingekben előforduló lakóautók, tetősátras kisbuszok használtan is méregdrágák, újonnan egy ingatlan árával vetekednek és nem békési vagy szatmári falvakra gondolunk. De sátorhelyet bérelve a kempingezés a tengerparti üdülés valóban izgalmas és elérhető formája, ami annyira más, mint a mindennapi verkli, hogy garantáltan lelassítja az embert és valódi kikapcsolódást teremt.
Öt kempingcucc, ami kéne
Léteznek a külső fény 99 százalékát kiszűrő, így a korai napkeltében is békés álmokat biztosító sátrak, kaphatók egymáshoz illeszthető hajlékok és felpumpálható, igazán kényelmesen felállítható sátrak is, ha nem a hátunkon vagy biciklin kell cipelni.
A fejlesztések egyike a cipzármentes ajtó. A zsanéron nyíló sátorajtóval nem kell éjjel másfél méternyi cipzárral zajongani és a gyermekek sem felejtik kihúzva, vége a veszekedéseknek a bejutó szúnyogok miatt. Bár Isztria szlovén oldalán, Izola közelében nem támadtak moszkitórajok és a kabócák hangja is jóval tompább, mint a horvátországi tengerparton délebbre utazva.
Kis autó, nagy utazás, kis költségek, nagy élmények: a vagány Ignis eredendő terepétől, a mindennapi városi forgalomtól távol, nyaralóautóként is jól megállta a helyét. Érdemes volt az utószezon elején felkeresni Isztria szlovén oldalát.