Nemrég feladtuk a közlekedés szempontból kényelmes, metró közeli életünket, hogy inkább a nyugalmasabb, városszéli csendben lubickoljunk naphosszat. Aztán elkezdődött az iskola, minden reggel szögként állunk bele a Váci úton hömpölygő autótömegbe, vagy éppen lapulunk a buszon a bő 70 percnyi BKV-zásnyira – mindez 4-5 átszállással – távolodott szerkesztőség felé utazva. És ez nem tetszik, fél év alatt azért ekkorát nem tágulhatott az Univerzum.
Persze nem muszáj autót fenntartani, tesztautó híján pedig lehet járni kerékpárral is, a 12 kilométeres táv nem is annyira vészes és a tapasztalatok szerint 45 perc alatt kényelmesen letudható. De mi van, ha nem kívánok folyton tekerni, vagy hazafelé tejet, akármit kell venni a közértben, festékboltban, akárhol? Meg mi van, ha valami motorral hajtott vacakra vágyom?
Robogó?
Adta magát, hogy a robogó lesz az én megmentőm. De milyet vegyek? Abban biztos voltam, hogy rendszámos nem kell, és a hulladék utak miatt a bútorgörgőkön szaladó kismotoroktól is idegenkedtem. Mivel váltani is lusta vagyok, csak a gázt akarom húzni, aránylag beszűkült az általam ismert kínálat, az Aprilia Scarabeo, illetve az ennek megfelelő Piaggio Liberty maradt a listán, nyilván kis motorral. (Amúgy 50 és 500 köbcenti között tengernyi változata van, két- és négyütemű motorral is.) A használtmotor-kínálatot böngészve ezek úgy 70 és 300 ezer forint között kaphatók, futásteljesítménytől, állapottól függően. Természetesen a kínálat alját céloztam meg, egy sárga, csomagtartóval felszerelt, idétlen lámpás gép képében.
Viszont Gajdán doktor tanácsa, miszerint próbáljam már ki, milyen is robogózni, mielőtt megveszem, szöget ütött a fejembe. Gondolkodtam, kinek is lehet hasonló vacka, amit oda is mer adni egy hozzám hasonló pancsernek, de sokáig nem jutottam előre. Aztán beugrott, hogy a legendás Kovács úrnak porosodik valami hasonló gépe az újpesti szellemi központ kapualjában. Gyors telefon, majd jött is a válasz, hogy ha kell, akár nekem is adja, mert ő már évek óta feléje sem nézett, nem használja. Ez ám az évszázad biznisze.
Kőleves
Megvan a történet a kőlevesről? Ha nincs, nem baj, tessék:
Szóval lett egy ingyenmotorom, amihez már csak pár apróságot kellett szereznem, hogy működjön is. Először egy akksit, mert a két év állásban az kimúlt. Aztán kellett féklámpakapcsoló, kürt, mert ezek sem működtek. Aztán persze a hengert is kellett ganézni, mert telefolyt olajjal valami gyász miatt és kellett szívatót cserélni, karburátort javítani. Végül bukósisakkal együtt kicsivel 70 fölött állt meg a jószág.
Cserébe valószínűleg műszakilag nem lesz vele gond egészen tavaszig, amikor újabb teljes átnézéssel, szervizzel érdemes nekifutni a szezonnak, hogy a tankoláson, olajtöltésen kívül ne legyen tennivaló a robogóval. Mint ahogy működik évek óta. Csak ugye az a kihagyott pár év… A műszaki gatyába rázás a közeli motorszervizben történt, pár napig elszüttyögtek vele, de mivel az előző tulaj is idehordta, én sem kerestem olcsóbb helyet.
Milyen vezetni?
Nagyjából egy hete váltam robogóssá, illetve valami olyasmivé. Még szokom, hogy az irányjelzőt kanyarodás után nekem kell kikapcsolni, hogy a lehajtott plexi mögött 60 körül sem fúj a szél, hogy 1800 forint egy teletank, és hogy biccenteni szokás a sorstársaknak, viszont az igazi motorosok egyáltalán nem vesznek emberszámba.
Két keréken eddig csak bringával közlekedtem a városban, így illedelmesen az út jobb szélére húzódva brummogok a kis fekete szörnyeteggel is. Na, erre nincs igazán szükség, a Scarabeo városban simán tartja a tempót bármivel. Jól gyorsul, a nagy kerekek tényleg komfortosak még úgy is, hogy valószínűleg több darabból lett összelegózva ez a példány.
Viszont mivel még életemben nem használtam hosszabb távon saját robogót, így sok viszonyításai alapom nincs és örülök ennek. Imádni való, hogy a dugó mint olyan megszűnik, ha ráülök, hogy a városban ott állok meg, ahol dolgom van, egy percig sem kell parkolóhelyet vadásznom, sőt, fizetnem sem kell érte. Egy lakattal bárhova le lehet zárni és mivel úgy néz ki, mint egy leprás hiéna, nem is hiszem, hogy bárki komolyan megkívánná. Pedig ez az egyik legkirályabb közlekedési eszköz, amit városban csak használni lehet.
Papírok
Szerencsére a robogószerzés és üzemben tartás nem egy soklépcsős bürokratikus vesszőfutás. Kell adásvételi meg egy évi nagyjából 5000 forintból megúszható kötelező biztosítás. Ennyi. Aztán már csak húzni a gázt és örülni a szabadságnak. Egészen az első csípős reggelig, vagy ronda, esős novemberi hétig.