Gyereket és kutyát nem vetünk be az újságírók puhítására! Azt hittem, ez az íratlan szabály mindörökké szent és megszeghetetlen a nemzetközi sajtóbemutatókon. Erre mit tesz ez a márka? Kutyát ereszt a tesztpálya ebédlőjébe éhesen baktató újságírók közé.
Legközelebb ovisokkal színezünk autós kifestőt?
Itt már remegett a kutyulit vakargató sajtómunkás keze, de a cikkbe illő sztori ezután jött: 1971 óta a képen látható bokszer ükapja, dédapja, nagypapája, apukája és ő maga a márka kabalaállata. Azaz lassan 50 éve ennek a kutyacsaládnak a felmenői szerepelnek a márka tv-reklámjaiban, plakátjain estébé.
Urvic a bokszerek örök reklámneve, és mint látják, a Kleberrel kötött szerződése alapján személyesen is részt vesz a sajtó meggyurmázásában az éppen aktuális családfő. Kíméletlenül profi húzás egy olyan márkától, amely kerek 10 éve nem rendezett nemzetközi sajtóbemutatót, ezért idézzük is fel a múltját tömören. Lesz benne pár ismert név.
1910-es alapításakor Société Francaise B.F. Goodrich néven kezdett működni a cég (azaz eredetileg sem volt német), amelynek központja 1945-ben költözött a párizsi Kleber Avenue-ra, innen ered a mai márkanév. 1968-ban a francia ipar kimagasló terméke, a Concorde is az ő abroncsaikon gurult a kifutóra, három évvel később pedig megjelent a bokszer a reklámjaikban. Ott voltak a Tour de France-on, is, majd önállóságát 1981-ben veszítette el a Kleber, amikor felvásárolta a gigantikus abroncsipari konszernt építő Michelin. Tizennyolc évvel később, 1999-ben dobták piacra a máig talán legnépszerűbb terméküket, a Dynaxer nyári gumit, ennek mai utódait teszteltem a cégcsoport fontange-i zárt pályáján. De előtte még egy aranyos, évszázadnyi történelmet összefoglaló videó:
Mit tud ma tocsogó vízben egy középkategóriás gumi?
Provence-ban elsőként mindjárt azt kérdeztem, hogy hát kérem, miért ősszel tartanak nyári guminak bemutatót? Válaszuk szerint ekkor rendelnek a nagy intézményi vásárlók, amihez itt teszem hozzá: Klebert alig találunk első szerelésként vadiúj személyautókon, egypár Citroën és Peugeot kivételével. Ők jellemzően a használt autójukra normális áron gumit vásárlókra céloznak érezhetően a Michelin/Continental/Pirelli-kategória alatt, de remélhetőleg a hipermarketes kínai gagyi-tenger felett. Nálunk meglehetősen sokan tartoznak ide.
Két új terméket mutatott be a Kleber: a 14-17 col közötti méretben kapható Dynaxer HP4-et, és a 17-19-es méret közötti Dynaxer UHP-t. Állítólag két évig fejlesztették kimondottan a nedves útfelüleleten való még szuperebb úttartás és a még rövidebb féktáv érdekében, a felület kialakításával kapcsolatban hallottam „önzáró futóblokk technológiáról”, anyagkísérletekről, optimálisan merev érintkezési felületről, vízelvezető csatornákról, még recedizájnról is, de persze az érdekelt, egy satufék után mit tud tocsogó vízben.
Éppen ezt kaptam első feladatnak. Először olyan Golffal gyorsítani 95-ig, ami az előd gumikon fut, majd beletaposni a féket a tűzfalba, aztán ugyanezt megtenni a másik Golffal, amire a kisebb HP4-et szerelték. 2-2 mérés után 25,8 és 26,3 méteres fékutat produkáltam a régi abroncsokkal, míg 23,8 és 24,1 métereket az újjal. Érezhető, nyilvánvalóan durva különbség, de hogy mennyire jó a riválisokhoz képest, azt az összehasonlító tesztek mutatják meg, amelyeken – bárki megnézheti – rendre jól szerepelnek a márka termékei, tavasztól nyilván a HP4-et is próbára teszik.
Olyan 1-2 centis álló vízbe csapattunk bele 95-tel
A satufék után kíméletlen erővel harapott bele a víz alatti aszfaltba a négy új abroncs
Lassan itt az ideje kapaszkodni
Mielőtt a magyar újságoknál tízszer komolyabb költségvetéssel dolgozó nyugati lapok összehasonlító tesztjei megszületnének tavasszal, itt is összehoztunk a világ pár szegletéből meghívott kollégákkal egy kis „grafikont”. Mindenki felragasztotta a 2-2 mérésének megfelelő helyre a matricáit, ami az alábbi táblán mutatja az eredményeket.
Fölső sorban az új gumis féktávok
Erősebb autóval, padlógázzal kanyarogni nyakig locsolt pályán
Íme a következő feladat. Amúgy esküdni mertem volna a pályára érkezésünk előtt, hogy a francia gumigyártó francia autókkal bonyolítja majd a tesztet, ezek után a lehető legnémetebb Golfok, meg A4-es Audik sorakoztak Kleber gumikkal a parkolóban. Nem bírnák a pözsók-rönók a kínzást? Avagy szélesebb vevőkörre lőnek azzal, hogy VW-konszernes tesztautókon jelennek meg a termékeik a sajtóban? Passz, mindegy is, két közbeiktatott előadás után beültem a száz százalékig francia instruktor mellé az egyik Audiba, aki megkért: nyomjam neki, ahogy csak tudom a folyamatosan locsolt, kanyargós pályaszakaszon. Ami belefér, adjak neki!
Már az előző teszten mutatott magabiztosság is elgondolkodtatott, hogy középkategóriás árfekvésű gumiként mennyire magabiztosan stabilak ezek az abroncsok tocsogó vízben, úgy, hogy tudom: ha megnyílik az ég, és rettentően szakad az utakra az eső, ember nincs, aki magától satuféket merne nyomni, hacsak nem kényszeríti rá az élet. Mondjuk az esőfalban haladva egyszer csak felbukkan előtte egy, az úton keresztben álló másik jármű. Egyikünkkel se forduljon elő soha!
Az is piszok ritka, hogy a tesztpályán mesterségesen előállítotthoz hasonló vizet produkáló valódi esőben úgy tapossa az autóját valaki egy szürke szerdán, Magyarország valamely útján, ahogy megtettem a napsütéses dél-Franciaországban. Remélem, egyikünk sem ennyire hülye. Éppen ezért volt érdekes, hogy itt úgy vezethettem, ahogy közúton sosem tenném. És éppen ezért volt elgondolkodtató, hogy szinte nem lehetett ledobni az útról az Audit, akárhogy feszítettem be egyik kanyarból a másikba. Bárcsak része lenne egy ilyen csurig vizes teszt a hazai járművezető-képzésnek, édes álom persze, abban az országban, ahol egyes oktatók flörtölgetnek a cigibolt eladójával, miközben a tanulójuk – a kifizetett órája alatt – feszeng a közeli parkolóban. Tisztelet a kivételnek.
Kellemes mennyiségű vizet kaptunk az autó alá
De nem tolta ki az orrát. Az új gumikról nem tud árat adni a Kleber, mivel a gyártó nem értékesít – célszerű szétnézni a neten
Visszatérve a pályára, rendkívül elégedetten pattantam ki az A4-ből, hogy hát mennyire tökösen tapostam neki, mire Jean mondta, cseréljünk, és belecsapott a lecsóba. Megmutatta ugyanazt úgy, mintha szét akarná szakítani az Audit, vagy a kerekein dolgozó 18 colos UHP-ket. Egészen elképesztő volt átélni, hogy mennyire jól tapadnak ennyire extrém körülmények között, szélsőségesen durva vezetési stílus mellett.
Nem baba! Nem étteremkalauz eredetileg! Jegyezzük meg a Michelinről!
A kleberes (michelines) illetékesekkel beszélgetve előkerült pár legenda (és mint mondták, tévhit, meg közkeletű pontatlanság) az anyacég környékéről. Elsőként mindjárt megkértek, hogy terjesszem, a ’80-as években előszeretettel kamionok hűtőrácsára kötegelt fehér kabala-figura neve nem „Michelin-baba”, ahogy elterjedt, hanem hivatalosan Michelin Mester. A világ ma létező egyik legrégebbi márkavédjegyét még 1898-ban találta ki Marion Rossillion grafikus és a cégalapító Michelin-testvérek.
Úgy tudom, a hurkái egymásra pakolt abroncsokat jelentenek. No de fehérek a gyűrűk – gondoltam, ezzel megfogom a beszélgetőtársamat, mire szélesen mosolyogva csak bólogatott. Bizony, barátom, akkoriban fehér színű abroncsokat gyártottunk. Na és ha ma, 2018-ban nem csak a stílusos városi bringámra szeretnék fehéret, hanem az autómra? Van erre is lehetőség a Michelinnél, ugyanis gyártanak egyéni kérésre is abroncsokat, igaz, piszok drágán, és jellemzően nem a szín tér el a hétköznapitól, hanem a méret. Főként tehetős oldtimer-tulajdonosok keresik extra kérésekkel a céget. De mivel a fekete abroncsszín mesterséges, olyat gyártanak, amilyet a tisztelt megrendelő kér.
Egy baj van ezekkel: könnyen koszolódnak, és utána randák
A világ legnívósabb éttermeit rangsoroló Michelin-kalauzról mindenki tudja az alapsztorit: az automobil-gyártás hajnalán azért kezdte külön kiadványban ajánlani Franciaország különböző éttermeit a Michelin, hogy agazdagok sokat autózzanak, kopjanak az abroncsok, és jobban fogyjon a termék. Nos, ez így nem igaz! Franciaországban a cég emberei azt állították, hogy eredetileg nem is éttermek szerepeltek a kalauzukban, hanem akkoriban üzemanyag-vételező helyként funkcionáló autombobil-szerelő műhelyek. A „benzinkutak” elterjedésének beindulásakor álltak át éttermekre, majd a híres csillagok osztására.
Végül még egy mislenes érdekesség, amit inkább csak a gumisok tudnak. Az abroncsok „michelinbe rakása”. Íme:
Kamionoknál fontos, hogy az abroncsokat azonosító matricák a szállítmányt leszedők, rendszerezők felé álljanak
Nos kérem, a világ egyik legnagyobb gumigyártója szerint – leginkább, de nem kizárólag szállítás közben – így kell tárolni az abroncsokat, hogy ne sérüljön a felület, ne vetemedjen az oldalfal, hogy makulátlan maradjon a szerkezet. Nem egymásra fektetve, nem állítva, nem rúdra fűzve, lógatva. Hanem így.
