A rendszerváltás után az amerikai General Electric vásárolta fel a termékei márkaneve után Tungsramként ismert világítástechnikai vállalatot. A GE viszont nagyszabású portfóliótisztítást hajtott végre, így eladta sok más egyéb mellett a mi Tungsramunkat is. A vevő egy német magánszemély, aki komolyan veszi a Tungsram újbóli felvirágoztatását. Olyannyira, hogy megkérdeztek minket, nincs-e kedvünk írni az autók világításáról, a halogénlámpákról, LED-ekről. Hogyne lenne, feleltük, ha mi előtte megkérdezhetünk szakembereket, mérnököket arról, hogy mit is kellene megírnunk a lámpákkal kapcsolatban.
– Mit javasolnak, milyen izzót vegyek a kiégett H4-es, H7-es, H1-es helyett? – tettem fel a lehető legprovokatívabb kérdést a mérnököknek, akik összegyűltek egy tárgyalóban a Váci úti Tungsram-gyárban, hogy kiokosítsanak világítástechnikából. Hiszen erre nem igazán elegáns dolog azt mondani, hogy Tungsramot. De nem is azt mondták.
– Először is nézze meg, hogy ki a gyártó, csak neves márkától vegyen! A noname fényforrásokat és a kinyomozhatatlan forrásból, ellenőrizhetetlen gyártótól származó bolthálózati márkás „gazdaságos” izzókat jobb kerülni. A kereskedelmi láncok is állandóan változtatják a beszállítóikat, és bár mi, szakmabeliek a lámpára ránézve, az anyagok, a szerszámjelek alapján talán el tudjuk dönteni, hogy az egy jó vagy kevésbé jó minőségű lámpa, a laikusok számára ez nem egyszerű. Nézze: itt egy nevenincs darab és itt a mi egyik termékünk, két H4-es lámpa. A világítás hatékonyságában alapvető fontosságú, hogy minden a helyén legyen: a lámpában a minél kisebb, minél inkább pontszerű fényforrások, a reflektor, a foglalatba illeszkedő optikai tárcsa. Tizedmilliméteres pontosságú méretezésről és illesztésről beszélünk, a lámpát az autó motorházának mélyén sötétben tapogatózva is pontosan a helyére kell tudni illeszteni, a lámpának deformáció nélkül ki kell bírnia a motoszkálást, kocogtatást. Ön szerint ez melyikről mondható el?
Fogalomhatározó
A köznyelvben összevissza keverednek a világítással kapcsolatos szavak, de ha mérnökök beszélnek ilyesmiről, akkor a „lámpa” jelenti a fényforrást, ennek egyik alkatrésze a „spirál”, ami úgy 99,999 százalékos tisztaságú wolfram, egy leheletnyi alumíniumtartalmú ötvözőanyaggal lágyítva, mert a teljesen tiszta wolfram nagyon merev, gyakorlatilag formázhatatlan anyag, amiből nem igazán lehetne drótot húzni, majd spirált tekerni. A tompított fényt adó izzószál alatt egy”molibdénsapka” található, az a kis fényes lap az „inert gázzal és minimális halogéntöltetel” feltöltött „bura” alatt. Ennek a komplett lámpának az „optikai tárcsája” megy be a foglalatba a „reflektor”, a fényszóró foncsoros részébe, amit megint csak egy átlátszó „bura” fed le. Hát, valahogy így.
Forgatom a két H4-es izzót, és hát tényleg. Az egyikben egy böszme nagy spirál rezeg úgy hozzávetőleg középtájt egy szürkés lapka felett. A fényszórótest foglalatába illeszkedő vékonyka lemez csak úgy tessék-lássék van hozzásajtolva a búra foglalatához. A jó minőségű izzólámpa egészen máshogy fest. Apró spirál feszül a ragyogóan fényes lapka alatt, a pozicionáló lap és a foglalat mereven össze van hegesztve. Bár külsőre ugyanolyan, szabványos alkatrésznek tűnik mindkettő, a gyakorlatban ezek az alig érzékelhető különbségek hatalmas eltéréseket okoznak teljesítményben.
– Ugye kényes dolog ezeknek a geometriai paramétereknek a biztosítása. Egy ilyen H4-es lámpának három lényeges alkatrésze van, két spirál és ez a molibdénsapka, ez három, fizikai értelemben megkülönböztetett test, amit térben egymáshoz képest definiálni kell, tehát legalább 18 geometriai paraméter értékét kell tartani tudni a gyártás során, ezt nem lehet akármilyen technológiával biztosítani.
– (Nagyot nyelek) Ühüm, hát nyilván, tizennyolc. És még mitől lehet gyengébb egy rosszabb minőségű lámpa?
– Az is előfordulhat, hogy nem is halogén az a halogénlámpa. Tesztelések során gyakran tapasztaljuk, hogy az úgynevezett „öregítés” során már akár egyórás égetés alatt „lefeketedik” a lámpa.
– Hogy mit csinál?
– A jól konstruált halogénlámpában a minimális halogéntöltet hatása miatt az izzószálból elpárolgó anyag nagy része nem a relatíve hideg búrára csapódik le, hanem visszaépül a szilárd izzószálba. Ha a búra alatti közeg minősége nem megfelelő, akkor viszont fekete réteget képezve a búrán rakódik le. Tehát a kiégett, kiszerelt lámpa, ahogy látni szoktuk, nem csak azért fekete, mert elégett benne az izzószál, és az valami korom lenne (amúgy sem korom persze), hanem a párolgó wolframötvözet már talán évek óta csapódik ki az üvegre, így folyamatosan csökkentve a lámpa fénykibocsátását.
– Nézzük a másik irányt: az összeszerelés minőségén, precizitásán túl mitől prémium egy prémiumizzó? Erősebben világít, több fény jön ki belőle?
– A lámpák teljesítményét és a lámpatestek szórásképét nagyon szigorú hatósági előírások szabják meg. Amivel lehet játszani egy prémium halogénizzó esetén, az a fényforrás pontszerűsége: minél kisebb az izzószál a lámpában, annál hatékonyabban, illetve tervezhetőbben teríti a fényt a molibdénlap, ennek következtében tervezettebben, hatékonyabban szórja a fényt maga a foncsorozott reflektor a lámpatestben. A drágábban gyártható, prémium izzók megfelelően beillesztve, jó minőségű reflektorral és nem eltompult búrával láthatóan jobban teljesítenek, viszont van egy hátrányuk: hamarabb ki is égnek, hiszen a normál lámpákkal azonos teljesítményt nyújtó wolframszál sokkal kisebb helyre zsúfolva működik. A prémiumlámpák vagy -izzók vásárlását a használat függvényében javasoljuk. A hosszabb, vidéki utakra használt autón, pláne, ha a főfényszóró fényforrását kímélő menetjelző fény is van rajta, és ha az izzócsere nem jár aránytalanul nagy vesződséggel, netán kötelező szervizlátogatással, megéri egy ilyen lámpát használni. A főként városi forgalomban használt vagy DRL híján mindig égetett főfényszórós autón pedig, pláne, ha az izzó nem cserélhető könnyen-gyorsan házilag, valószínűleg nem.
– Hogyan vizsgálják, tesztelik a fényforrások teljesítményét? – kérdeztem. És aztán megtudtam.
A Tungsram-gyár komplikált épületrendszerében félelmetes pincéken, zord folyosókon, frissen felújított iroda-komplexumokon keresztül elértünk egy 25 méter hosszú sötétkamrába. A kamra egyik végén egy minden irányban precízen mozgatható befogóelemben épp egy A3-as Audi LED-es fényszórója várt a mérésre, a másik végén pedig egy mindössze pár centi átmérőjű receptor várt a lámpa fényére. A Tungsram mérnökei ugyanis meghökkentően józan paraszti észről tanúskodó gondolkodással kitalálták, hogy a 25 méteren több tucat méterre szóródó vetítési képet egyszerűbb úgy szimulálni, ha a szenzor fixen áll és a fényforrást mozgatják körbe, így lemodellezve a teljes bevilágított területen a mindössze folyosónyi széles teremben.
Egy másik csodálatos berendezés az a három méter átmérőjű gömb, amelyben a köztéri higanylámpákat vagy LED-fényforrásokat tesztelik-mérik. A gömb fala meghatározott fényvisszaverő képességű fehér festék, így a villany felkapcsolása és a fényforrás bemelegedése után a gömb falában egy gondosan kitakart szenzorral mintát lehet venni a kibocsátott fénnyel, amit aztán felületarányosan felszorozva objektív adatot lehet adni a fényforrás teljesítményéről. Ugyanilyen, csak kisebb gömböt használnak a jóval kisebb autó-lámpák tesztelésére is.
Látogatásunk a Tungsramnál azzal a legfőbb tanulsággal zárult, hogy LED-es lámpák ide vagy oda, a jóval egyszerűbb, olcsóbb és magasabb áramfelvételüket lényegesen egyszerűbb felépítésükkel kompenzáló halogénizzók még jó ideig velünk maradnak. Éppen ezért minden autósnak, aki ilyennel világít, megéri legalább alapszinten tisztában lenni a működésükkel és szükséges tudnivalókkal ahhoz, hogy az esetleges csere idején jól válasszon a hipermarket vagy az autósbolt kínálatából. Ehhez akartunk segítséget nyújtani ezzel a cikkel. Sikerült?
Következő cikkünkben a hagyományos lámpák foglalatába illeszthető, úgynevezett „retrofit” LED-lámpákkal és a gyári LED-es fényszórók tulajdonságaival ismerkedünk meg. Mivel mi, akik ezeket a cikkeket írtuk, már megismerkedtünk velük, elmondhatjuk: érdekes lesz!