Fogadjunk, hogy gyerekként te is sóvárogva nézted az ovi kerítése mögül a narancssárga kukásautó körül serénykedő melósokat, és zokszó nélkül odaadtad volna az egész uzsonnádat, ha mehettél volna egy kört a szemétszállító autó hátulján, a trepnin állva. Hogy a varázslatos járgánynak, vagy csak a kerítésen túli szabadságnak szólt-e ez a vágy, az már mindegy is. Ha még parázslik valami az évtizedes hamu alatt, vagy csak köztisztasági becsípődéses, kukásautó-bolond gyereked van, akkor elárulom, hol találsz közelről megnézhető kukásautót. Sokfélét.
Mielőtt kinyitjuk a Csepel kabinját, hogy teleszívjuk a tüdőnket katonaság-szaggal, nézzük hol vagyunk és mi történik itt:
1904. novemberében járunk „Székesfőváros Mérnöki Hivatala tisztelettel javasolja, hogy a szemét kezelésében követett eddigi eljárásokkal szemben, főképpen higiéniai előnyei és tökéletessége miatt szemétégető telep felállítását elhatározni méltóztassék a tekintetes Székesfővárosi Tanács.”
Persze a hivatalok már akkor sem voltak kapkodósak, hisz még levernének valami értékeset a nagy sietségben, így a témában nem is történt semmi, bő hetven éven keresztül. Aztán 1976-ban csak beérett a gondolat és megszületett a döntés, hogy legyen szemétégetője a fővárosnak. Állami nagyberuházás keretében, 1982-re valósult meg a XV. kerületi Hulladékhasznosító Mű, kezdetben évi 250 ezer tonna kapacitással.
Egy bevállalós tájékoztató tábla – amin még 1980-as átadással kalkuláltak – és egy Robur a leendő hulladékégető helyén. – fotó: fkf.hu
Az akkori szabályoknak persze megfelelt az üzem, de időközben szigorodtak a környezetvédelmi előírások, így új füstgáztisztító berendezéseket kellett felszerelni a szemétégetőt. Ezzel párhuzamosan a kazánokat, illetve a többi kapcsolódó berendezést is modernebbre cserélték. 2002-ben kezdték a tervezést, és a 2005-ben elkészült modernizáció után 420 ezer tonnára nőtt a szemétégető éves kapacitása.
Klasszikus kukásautó, a kötelező táblával
Budapesten 2017-ben a KSH adatai szerint 588 ezer tonna települési szilárd-hulladékot gyűjtöttek be, ennek 60 százaléka kerül ide, amiből villamos energia lesz, és a káposztásmegyeri lakótelep egy részének távfűtéshez szükséges hőt is a szemétégetésből nyerik.
Ez pedig a már modernizált hulladékhasznosító, ezúttal Robur nélkül
Európa szerte mindössze 450 hasonló hulladékhasznosító mű üzemel, Magyarországon csupán ez az egy darab áll harcban a települési szilárd hulladékkal. Ez viszont méretét és kapacitását tekintve a 30 darabos élmezőnyben található.
Az Európában egyedülálló Köztisztasági Múzeum is itt, a hulladékégető mellett található, amelynek van szabadtéri és zárt, tényleg múzeumszerű része is. Kint régi kukásautók, hókotrók állnak, változatos állapotban, míg bent a veterán különlegességekhez lehet közel menni.
Modern jármű, már műszak után, de ez is parkol, a múzeumtól nem messze
Egészen közel, mert ebben a múzeumban be is lehet ülni a kiállítási tárgyakba, nem fogja lekiabálni a gyerek fejét egyetlen vérszomjas teremőr sem. Az utcaseprő-gépek, locsolókocsik mellett az utcai szemetesedények evolúciójáról is képet kap a látogató, és persze vannak tablók is, alagútmosó Unimoggal, Gellérthegyet kapargató ipari alpinistákkal és egyéb érdekes dolgokkal.
Az utcai szemetesek az idők folyamán így változtak fémből műanyaggá
Az FKF oldalán ilyen remek, 1975-ben forgatott kisfilmnek is jutott hely. Már csak Antal Imre, vagy a korabeli főváros utcáinak látványa miatt is érdemes megnézni:
A kuka szó az 50-es vége felé jelent meg, amikor az addig csak lazán a platóra szórt szemetet elkezdték zárt rendszerben szállítani. A ma is használatos szemétszállítási technikát a Keller und Knappich Augsburg – KUKA – nevű német cég fejlesztette ki, és a szabványosított edényeken, illetve az ezeket ürítő berendezéseken is olvasható cégnevük köznevesült.
Nézzük, mit rejt a láthatóan ritkán bolygatott kiállítás, ahol a felszabadító Vörös Hadseregről, még mint a magyar nép nagy jótevőjéről emlékeznek meg a feliratok.
Reis önfelszedő utánfutó seprőgép. 2,1 méter széles csíkot takarított fel, 50 ezer négyzetméteres óránkénti sebességgel. Valamikor a ’60-as években használták:
A Verro-City, közepes méretű önfelszedő seprőgépek 1965 környékén jelentek meg a főváros utcáin. Ezek már önerőből mozogtak, 165 centi széles sávban takarítottak és 20 ezer négyzetmétert tisztítottak meg egy óra alatt:
Furcsa szerzet, de nem is kellett szépnek lennie
Belül a karosszéria színére fújták a berendezést is. Kopogós műanyagoknak még nyoma sincs.
1950-ben váltották a félpormentes szemétgyűjtő járművek a lovaskocsikat. Ez a Csepel is ilyen, ami 4 köbméteres rakterével 3200 kilogramnyi hulladékot tudott elszállítani egy fordulóval:
A fekete pallót lehajtva, arra ráállva érték el a kocsi tetején lévő nyílást
Bent pont ugyanolyan szaga volt, mint a Galambos őrmester parancsnoksága alatt megismert szombathelyi platós Csepelemnek
Rába V locsolókocsi:
Játszunk el a gondolattal, milyen féktávja lehetett ezekkel a fa felületű kerekekkel, nyálkás macskakövön
Ide hátra is kellett egy főnyi személyzet
Az 1910-es években készült, jelenlegi formáját 1930 körül kapta és a negyvenes évekig volt használatban ez az 5 köbméteres kapacitású locsolókocsi. 3,6 literes benzinmotor hajtotta.
1920 körül jelentek meg a budapesti utcákon a belsőégésű motorral hajtott seprőgépek. Ez a furcsa szerzet is abból a korból való, a Krupp gyár terméke. Az 1926-ban gyártott járgány 24 lóerős benzinmotort kapott, seprőszélessége 2,3 méter:
Ez is háromkerekű járgány, széles seprűvel a háta mögött
Sportos fakormány, szolid műszerezettség jellemző a modellre
Az 1920-as évekig használták az ehhez hasonló, lóvontatta locsolókocsikat. Az 1600 liternyi víz gravitációs úton ürült ki a tartályból.
Lóvontatású locsolókocsi
Ha megnéznéd te is, keríts magad mellé még 9 embert – az üzem és a múzeum minimum 10 fős csoportokban, előre egyeztetett időpontban látogatható – hétfőtől-péntekig 8 és 15 óra között. Itt lehet bejelentkezni.
Idén került a Déli-pályaudvar környékéről ez a gigantikus neon hirdetés, amivel a szemetelésről próbálták lebeszélni a derék lakosságot. Most a Hulladékhasznosító Műben vigyáznak rá
