A magamfajta egyszerű ember számára ez az egész adatvédelmi hiszti, a GDPR-nevű homályos izé nagyjából azt jelentette eddig, hogy egy csomó extra kattintást kell otthagynom a weboldalakon, amikor feljön az a hülye popup, valami adatvédelemről meg cookie-feltételekről, amit nyilván úgyse olvasok el én se meg alighanem más se. Na nem baj, kattintgatok, ha pár unatkozó EU-politikusnak ez kell, bár azért elég frusztráló olvasni a híreket arról, hogy miközben én szívok a felesleges rendszerüzenetekkel, a gigacégek továbbra is békésen kereskednek az adataimmal, még a személyes üzeneteimmel is.
Van egy másik terület is, ahol az adatvédelem mintha a a valóságtól teljesen elszakadva nem a békés polgárok érdekeit szolgálná, hanem épp ellenkezőleg: az autós fedélzeti menetrögzítő kamerák varázslatos világa. Pár napja kaptunk egy sajtóközleményt egy ügyvédi irodától, amely összefoglalta, hogyan is kellene ezeket a kamerákat, a dashcam-eket szabályosan használni. A Bán-Karika Ügyvédi Társulás írása szerint, illetve hát a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (NAIH) szerint van néhány sarkalatos pontja a fedélzeti kamerák használatának:
- A képfelvételek nem lehetnek kimagaslóan jó minőségűek (azaz: pár képkocka rögzítése másodpercenként, alacsony felbontással), és nem rögzíthetnek folytonos mozgást;
- a felvételeket alapvetően 5 munkanapig lehet megőrizni úgy, hogy ahhoz más ne férjen hozzá;
- a videók elkészítésén és tárolásán kívül minden más műveletet (például nyilvánosságra hozatal) már a vonatkozó adatvédelmi jogszabály rendelkezései szerint lehet teljesíteni. A nyilvánosságra hozatal kapcsán ki kell emelni, hogy ilyen esetben a felvételen látható arcképeket és rendszámokat (mint személyes adatokat) előzetesen felismerhetetlenné kell tenni.
Ezen felül pedig még valószínűleg fel is kellene matricázni az autót, hogy már messziről látni lehessen: ebben a kocsiban épp videokamera üzemel. Hát akkor ennyi, bűnöző vagyok: a kamerám folyamatos videofelvételt rögzít HD-ben, az SD-kártyát pedig nem formázom minden használat után. Így hiába írja felül újra az eseménytelen felvételeket a kamera, biztos, hogy van a kártyán jó pár nem ötnapos, de öthónapos felvétel is az esemény hatására (nagy gyorsulási érték, hirtelen fékezés, kátyú) külön mappába mentett vagy általam kézzel külön rögzített felvételek között. De sőt: már töltöttem fel a netre is érdekes közlekedési szituációról videót. Kész, vége, lehet jönni a bilinccsel.
A Citroën C3 gyári fedélzeti kamerája akár egyből feltolja a Twitterre a sofőr mobilján keresztül a rögzített képet, videót. Ez aztán az igazi szervezett bűnözés!
(Amúgy mondok rosszabbat: ezen logika alapján ha a Kedves Olvasó mobilján van olyan videó vagy fotó, amin más ember vagy, és ez a kedvencem, MÁS AUTÓ RENDSZÁMA látszik, és a felvétel elmúlt ötnapos, akkor a Kedves Olvasó is bűnöző. Még anélkül is, hogy ezt a felvételt nyilvánosságra hozta volna, például feltöltötte volna a YouTube-ra. Bármelyik pillanatban csöngethet Önért is a Gondolatrendőrség.)
Hát mekkora hülyeség már ez? Legalábbis szerintem. A szerkesztőségben némi vita bontakozott ki az ügyben: akadt, aki a szokásos érvekkel jött, miszerint mi van, ha valaki épp a szeretőjéhez siet a kocsijával és a rendszámot kiszúrja majd élete hivatalos párja egy YT-videón. Vagy mi van, ha valaki pont lóg a munkából és a főnöke kiszúrja egy dashcam-videó-válogatáson, ezért elveszt az állását.
Ezekre az érvekre viszont én csak azt tudom mondani, hogy a következetesség jegyében szeretném, ha az Európai Unió és a NAIH gondosodna arról is, hogy minden ember szeme legyen kikaparva! Mert mi van, ha a főnöke neadjisten meglátja a lógó kollégát az utcán? Vagy a megcsalt férj/feleség korábban megy haza és meglátja a házkapun az utcára (közterület) épp kilépő szeretőt?
De persze nem is lenne jog a jog, ha egy csűrcsavar folytán a rögzített illegális videó időnként a bíróság által elismert hasznos bizonyíték: „A bírósági gyakorlat több esetben rögzítette, hogy a személyiségi jogokat sértő felvételek mint bizonyítékok alapvető célja a közérdek szolgálata, ezért a felvételek elkészítése és felhasználása nem tekinthető visszaélésnek, ha azok valóban bizonyítási céllal kerültek rögzítésre, és más módon a vezető nem tudná bizonyítani igazát (nevezetesen azt, hogy vétlen volt a közlekedési balesetben)”. És ami a legszebb a jogban: „Természetesen az az adott ügyben eljáró bíróságon múlik, hogy a konkrét tényállás és a bizonyíték ismerete alapján ezzel ellentétes következtetésre jut-e.” – magyarázza a közleményben a Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.”
A kénye-kedve szerint időnként azért megengedő magyar bírósági gyakorlattal szemben van ország, ahol sokkal egyértelműbb a dashcam tiltása: Ausztria. A paranoid osztrákok nem csak a Google StreetView-ból zárták ki amúgy meseszép országukat, hanem szolid 10000 eurós büntetéssel sújtják a menetkamerák használóit, a szörnytettet visszaeső jelleggel elkövetők pedig már 25 ezer eurós büntetést is kaphatnak. Tilos még a dashcam használata Luxemburgban is, Portugáliában pedig annyira, hogy még a birtoklása is büntetendő. (Úristen, mi lesz, ha a portugál hatóságok rájönnek, hogy minden mobiltelefonban van kamera!)
Google StreetView fehér foltok: a paranoid németek és osztrákok nem engedték lefotózni az országukat a Google-nek
Fura, hisz kevés hasznosabb újkeletű technikai vívmány dolog van a hétköznapi autózásban az esetleges baleset körülményeit rögzítő dashcam-felvételnél, ugyanakkor kevés személytelenebb dolog van az ember autójának a rendszámán, amit még a KRESZ szerint is tisztán, mindig jól láthatóan kell tartani. Hát kinek fáj, ha esetleg megvan videón egy baleset előzménye és kinek fáj, ha az amúgy is teljesen nyilvános rendszámot rögzíti egy videó?
De tényleg, kinek? Most lehet szavazni!
