Ha még mennél klotyóra, most menj, mindjárt indulunk és ott nem lesz erre idő – majd lemászik a hóekés Mercedes vezetőállásából és elinal a sofőr. A következő két órát egy kabinban töltjük majd, miközben kiásunk a hó alól néhány XVI. kerületi utcát. Attól függően, hogy mennyi hóval kell megküzdeni, úgy háromnegyed, másfél óra meló vár ránk. Illetve a sofőrre, mert én csak szóval tartom. Hogy merre kell mennünk, azt már tudjuk, az imént hagytuk el a nagy azt a helyiséget, ahol élőben követik a hókotrók útját és színes vonalak mutatják a térképen, hol tiszták, illetve hol kell még letakarítani az útburkolatot.
Az FKF XV. kerületi telephelyén állunk, már megpakolva, úgy öt tonna sóval. A kihajtásnál majd pontosan megtudjuk mennyi is van a hátunk mögött, de előtte még benézünk a sóraktárba. Nem is olyan régen még tele volt a fedett, végtelennek tetsző csarnok, de a havazás miatt erősen megcsappant a készlet és már csak a végében fehérlik a sóhegy maradéka. Hatalmas kanalú homlokrakodó tölt éppen egy másik hókotrót, nézzük, ahogy egymás után tűnnek el benne az adagok, aztán a harmadiknál megtelik a puttony. Indulunk mi is, irány a mérleg.
Ha havazik, gyorsan fogy a sóhegy
Hókotróként elsőbbségünk van a szintén ezt a kaput használó, mérlegelésre váró hulladékszállítókkal szemben. Igaz, ennek most nincs jelentősége, inkább majd visszafelé jön majd jól ez a kis hátszél, amikor a sorban álló kukásautók mellett húzhatunk el büntetlenül. Eleinte rosszul viselem az orrom előtt tornyosuló hóekét, ami kanyaroknál vészesen közel látszódik mindenhez. Kapuhoz, járdaszigethez, másik autóhoz. Pedig nemsokára lesz ennél sokkal rosszabb is. A sofőr csak mosolyog, három éve tolja ezt az ipart, már nem okoz neki problémát, hogy tényleg egy-egy centis ráhagyásokkal menjen el két bármi között. De nem volt ez mindig így, kezdetben a 12 órás műszak után kilúgozott aggyal ment haza, annyira sokat kivesz az emberből a folytonos koncentrálás.
A hókotró-vezető élete sem habos torta
Leginkább a szűk mellékutak, illetve a lakótelepek parkolói jelentik a legnagyobb szívást a hókotró vezetőinek. A sűrű, a szükségesnél jóval kevesebb parkolóhellyel rendelkező lakótelepi parkolókban mindenki úgy parkol, ahogy nem szégyell. Szabálytalanul, összevissza, bután. De persze ide is be kell menni, és letolni a havat, meghinteni sóval az útburkolatot, aztán sok esetben több száz métert tolatni, mert fordulóról álmodni sem lehet.
Szlalompálya
A teherautó előtt lévő hóeke egészen összetett eszköz, amit a gravitáción kívül semmi nem nyom az útra. Alján vastag, ellenálló műanyagbetét siklik az aszfalton, így az eke acél része nem kopik, és az út is megússza károsodás nélkül a hótolást. A három darabból álló, a fekvőrendőrökön is gond nélkül áthullámzó tolólap jobbra, és balra is forgatható, így arra lehet tolni a havat, ahol a kupacok a legkevésbé zavaróak. Míg elöl tolja a gép a havat, hátul egy tárcsa szórja meg sóval a letakarított felületet, hogy a maradék hó is megolvadjon és ne csússzon az útburkolat. A kijuttatott só mennyiségét az útburkolat igényeihez igazítják, és a rendszer a jármű sebességével is összehangolja a sószóró működését, hogy mindenhova annyi jusson, amennyinek kell.
A száraz sőt ez a tárcsa szórja az útra
Közben fogy a hó a környék utcáiról. Heroikus küzdelem a méteres hóval ezúttal nincs, sokkal inkább szisztematikus, de monoton takarítás megy. Utcáról utcára haladva, néhol nagyon szűk helyeken haladva. Persze van, aki nem örül a hókotrónak, leginkább azok néznek furcsán a narancssárga munkagépre, akik épp befejezték a kocsibeálló letakarítását, már egy mogyorónyi hó sincs a kapuban, erre megjelenik a tolólap és odasercint egy 30 centis hóhalmot a porta elé. Ahol lehet, ott az árokba megy a hó, de ahol egy nyom van csupán, ott vagy jobbra, vagy balra. És valaki biztos nyűgős lesz miatta.
Fogy a hó
Mint ahogy akkor is nyűgösek az emberek, ha elkezd havazni, de hókotrót sehol sem látnak. Ennek is van oka, ami nem igazán meglepő: nincs elég hókotró. Budapesten nagyjából 75 bevethető hókotró szokott nekiesni a hónak, amelyek „első ütemben az 1200 km hosszúságú fő- és közösségi közlekedési útvonal-hálózaton végzik a hó eltakarítását és a síkosságmentesítést. A feladatok végrehajtásakor a fontossági sorrend: hidak, felüljárók, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezető út, a Budaörsi út (M 1, M 7), az M 3-as, az M 5-ös autópályák és a fő közlekedési utak fővárosi bevezető szakaszai, autóbuszvonalak hegyvidéki szakaszai, egyéb autóbusz-, és közösségi közlekedési útvonalak, kórházakhoz, rendelőintézetekhez, a lakossági ellátást biztosító logisztikai bázisokhoz vezető utak. A 2100 kilométer hosszúságú mellékútvonal-hálózaton csak a főutak rendbetétele után kezdődhet meg a munkavégzés.
Ezt a méltatlanul mellőzött részt tesszük rendbe
A téli, 12 órás műszak 6-18 óráig tart, illetve 18-tól reggel 6-ig, ami idő alatt 100-200 km út síkosságmentesítése végezhető el járművenként. Hogy melyik a könnyebb, azt nehéz eldönteni, éjszaka ugyan kisebb a forgalom, de a parkolók alaposan tele vannak. Nem mellékesen a sószórás, hótakarítás is hatékonyabb, ha van autóforgalom.
Lassan kész a rakodás
Valószínűleg az azonnali hóeltakarításhoz kétszer ennyi jármű, munkaerő is kevés lenne, de azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy olyan városban, ahol évente egyszer kétszer esik komolyabb hó, mennyire lenne bölcs dolog nagyobb, ütőképesebb, költségesebb hókotróflottát fenntartani. Ahol pár nap alatt úgyis magától elolvad a hó, és a legnagyobb katasztrófa az, hogy a behavazott utakon lelassul a forgalom.
Míg ezen morfondírozunk elfogy az öt tonna só a puttonyból, mehetünk vissza újabb adagért. Visszafelé még elsuhanunk a temérdek, mérlegelésre váró kukásautó mellett és a rakodás után a kör kezdődik elölről. De már más, még havas utcákon és persze nélkülem.
