Ilyenkor, télvíz idején a veteránjárművek rajongói általában visszahúzódnak garázsaikba és műhelyeikbe, hogy vagy az előző évi új szerzeményük felújításán fáradozzanak, vagy az új szezonra készítsék elő a már meglévő járgányukat. Februárban még egy lehetőség áll rendelkezésükre, bár leginkább a francia veteránosokéra: az év első veteránkiállításának megtekintése, amin az épp századik születésnapját ünneplő Citroën márka jóvoltából nekünk is lehetőségünk nyílt meglátogatni. A Párizsi Expó területén megtartott Rétromobile 2019 kiállítás tulajdonképpen sokban hasonlít a hazai rendezvényekre. Megjelennek itt sorra a márka-, illetve típusklubok, a valamelyik évfordulójukat ünneplő márkák (lásd például Citroën), a szerszámokat, kellékeket, alkatrészeket árusító vállalkozások, valamint az akár teljes felújítást elvállaló műhelyek.
Nagy különbség azonban, hogy a Rétromobile-on tiszteletüket teszik helyi és más országok béli aukciós házak, amelyek – szó szerint – az egekbe emelik a rendezvény fényét. Ők ugyanis többnyire értékes, sőt, esetenként csillagászati árú négy- és kétkerekűeket hoznak el bemutatni, esetenként árverésre bocsátani. Olyan nevek fordulnak meg a kínálatukban, mint például az Alfa Romeo, a Bentley, a BMW, a Bugatti, a Delahaye, Ferrari, a Mercedes, a Porsche, vagy a Rolls Royce – és persze ezeknek a márkáknak nem az olcsó, hétköznapi modelljei kelletik magukat a standokon, hanem a legritkábbak és legdrágábbak. Közülük került ki a kiállítás egyik sztárja, az Alfa Romeo 8C 2900 B kupé, amely végül – tessék megkapaszkodni – közel 17 millió euróért, azaz több mint ötmilliárd forintért talált gazdára az aukció során. Magyarországon, vidéken ebből akár ötszáz családi ház is kijönne, kerttel…
Azok is találhattak mustrálni valót, akik nem érkeztek vastag pénztárcával, vagy sokjegyű számokat is könnyedén kiegyenlíteni képes bankkártyával a Rétromobile-ra. Külön területen kínálták magukat a 25 ezer eurónál olcsóbb autók és motorok, ahol sok olyan típust lehetett látni, ami valószínűleg a magyar veterános közönség érdeklődésére is számot tarthat. Érdekes módon ugyanis nem tengtek túl a francia márkák. A Citroënek, Panhard-Levassor-ok, Peugeot-ok, Renault-ok mellett rengeteg brit, olasz, német márka típusai tűntek fel. Igazán nemzetközi volt a felhozatal, ahogy az – remélhetőleg – a képek alapján is kiderül.
Ezzel az 1939-es Alfa Romeo 8C 2900 B kupéval reklámozták a Rétromobile kiállítást. Nem véletlenül, hiszen a minden karosszériaváltozatát beszámítva összesen alig harminc példányban készült autó az aukción végül ötmilliárd (!) forintért kelt el. Azért a képességei sem rosszak, a 180 lóerős, soros, nyolchengeres motorral hajtott kupé végsebessége 185 km/h volt abban az időben, amikor a 100 km/órás végsebességű autók már autópályára alkalmasnak számítottak
Négyszázezer eurót, azaz 1,2 milliárd forintot várt az aukciós ház ezért a szép állapotú 1980-as BMW M1-esért, de végül nem kelt el. A legendás középmotoros kupét 277 lóerős, soros, hathengeres, 3,5 literes szívó benzinmotor repítette akár 260 km/órás sebességgel
Talán nem túlzás felbecsülhetetlen értéknek nevezni ezt az 1966-os Lamborghini tanulmányt. A 4000 GT Flying Star II névre hallgató modellt a még ugyanabban az évben megszűnt milánói Touring karosszéria építő műhely építette. Egyedi formájával, alumínium V12-es motorjával, és korszerű műszaki megoldásaival az 1966-os Torinói Autókiállítás egyik sztárja volt
Ezt a Ferrarit szinte mindenki ismeri, a Rétromobil kiállításon is látható volt belőle legalább három. Az F40-es a maranellói sportautógyár leghíresebb modellje, amit többek között azzal vívott ki magának, hogy háromliteres, V8-as biturbo benzinmotorja már akkor (1987 és 1992 között) 478 lóerőt teljesített, amivel akkor kimagasló menetteljesítményeket, 324 km/órás végsebességet és 4,1 másodperces 0-100 km/h közötti gyorsulási időt ért el
A megkerült Bugatti. Hivatalosan Az elveszett Bugatti névre hallgat ez az Ettore Bugatti és Petro Dietto által közösen épített prototípus. Eredetileg arra készült, hogy egy új, soros, nyolchengeres Bugatti motor, illetve egy későbbi Bugatti luxusautó (a Royale) megoldásait tesztelhessék rajta. A tervezők útja majdnem száz éve elvált, az autó pedig eltűnt, hogy aztán egy torinói múzeum pincéjében bukkanjon fel. De, hogy miként került oda, máig rejtély…
Számosan vannak, akik úgy tartják, hogy a világ legszebb sportautója a Lamborghini Miura. Igaz, a vezethetősége nem állt arányban szépségével, de az 1966 és 1973 között gyártott, valóban csodaszép autót biztosan sokan nézegetnék szívesen a saját garázsukban. Sajnos az ára sem mindennapi, egy szép példány ára jóval félmillió euró felett kezdődik
Így néz ki látványos ruhája, azaz karosszériája nélkül a Lamborghini Miura. A V12-es motor az ülések mögött, keresztben helyezkedik el. A szokatlan beépítés miatt a hátsó nyomtáv sokkal nagyobb az elsőnél, ami nem tett jót a vezethetőségnek
Külön sarkot kaptak a nagyon-nagyon öreg, száz évnél is jóval idősebb járművek. Jobbra egy Renault, középen egy De-Dion motoros háromkerekű, a bal szélen korabeli, egyhengeres autó- és tricikli motorok. Utóbbiakat nem indították be, az autók azonban minden nap mentek egy kört a pavilon körül saját erejükből. Mind működik!
Kicsit olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő, holott egy igazi, hamisítatlan legenda. Ez, az Örök Elégedetlen névre hallgató négykerekű volt az első autó, amely áttörte a 100 km/órás álomhatárt. Méghozzá nem benzin-, hanem elektromotorral, vagyis ez egy villanyautó! Az esemény 1899-ben történt, a vezető neve Camille Jenatzy
Egy újabb fura szerzet, ráadásul egy hamisítatlan francia sztori hőse. Bő száz éve két fiatalember, Robert Bourbeau és Henri Devaux együtt birtokolt egy motorkerékpárt, amit sikerült összetörniük. Motorját megmentették, és egy ilyen autószerű járművet építettek köré. Érdemes megnézni, hogy az utas ül elöl, a vezető mögötte! A Bédélia így is sikert aratott, 3000 készült belőle
Talán hihetetlen, de a katonák is felfedezték a Bédélia érdemeit. Ha nem is támadó eszközként, de a sebesültek szállítására alkalmasnak mutatkozott. A Rétromobile kiállításon a fennmaradt 18 Bédélia közül 14 volt jelen!
Számos veteránversenyen elvárás, hogy a résztvevők korhű ruhában jelenjenek meg. Ha valakinek nem lett volna ilyen, a Rétromobile alkalmat adott a hiány pótlására. Ez például egy kalapos stand
Századik születésnapját ünnepli a Citroën márka. A háborúban még lőszereket és egyéb katonai felszereléseket előállító gyár az első békeévben átállt autógyártásra. Első modelljük egyszerűen és logikusan az A nevet kapta. Végsebessége csak 65 km/h volt, de nem is fogyasztott többet 7,5 liternél 100 kilométerre
Centenáriumára szinte a fél múzeumát a kiállításra vitte a Citroën. Így nem maradhatott el egyik leghíresebb modelljük, a 2 CV, azaz a Kacsa bemutatása sem. Ez egy korai, 1950-es példány, amelyet 375 köbcentis, kéthengeres, 9 (!) lóerős motorja 65 km/órás sebességre gyorsíthatott
Ez egy igazán ritkán látható, különleges Kacsa – ugyanis négykerék-hajtású. Hogy ezt hogyan oldották meg? Úgy, hogy hátra is beépítettek egy ugyanolyan, akkor már 435 köbcentis, 24 lóerős motort váltóval együtt, mint amilyen elöl volt. Persze a két motor összehangolása nem volt teljesen zökkenőmentes…
Egy újabb legendás Citroën, a DS, vagyis magyarul Istennő. Formájával akkoriban szinte sokkolta a közvéleményt, ráadásul technikája sem volt mindennapi. A hihetetlen kényelmet biztosító hidropneumatikus rugózás (amit a Rolls Royce is átvett egy időben) máig elismerést érdemel
Nincs az az extravagancia, amit ne lehetne fokozni. Bár hasonlít a DS-re, és ugyanabból a korból származik, de ez egy SM, amit átformált külseje mellett 174 lóerős, V6-os Maserati eredetű motorja különböztet meg a DS-ektől. Ez a példány ráadásul egy kabriókarosszériás SM, amely Chapron műhelyében készült, így ez az autó egy igazi kuriózum. Különlegességét 600-700 ezer euróra (200-220 millió Ft) tehető értéke is tükrözi
Ralirajongók valószínűleg álmukból felverve is azonnal felismerik Sébastien Loeb és Daniel Elena háromszoros gyártói és négyszeres egyéni világbajnok Citroën C4 WRC autóját. Természetesen nem hiányozhatott a százéves kiállításról
Nem lett volna hamisítatlanul francia a kiállítás, ha nem kapott volna belőle egy szeletet a művészet. Íme egy elég sajátos felfogású alkotás a csapdába került, benzinre éhes, szürke, hmm, kiskacsáról
Íme a kiállítás legnagyobb autója, egy igazi óriás, a Berliet T100. Sivatagi olajkutatáshoz szükséges nagy méretű tárgyak szállítására tervezték a 15 méter hosszú, 5 méter széles, 4,5 méter magas, és 100 tonnánál is többet nyomó platós gigászt. Egy ekkora testet a 30 literes, V12-es dízelmotor 700 lóereje is csak 34 km/órás maximális sebességgel volt képes mozgatni. A négy elkészült járműből kettő maradt fenn
A nagy, igazi Berliet T100-ast persze nem lehet hazavinni, de ha valaki szeretné, modelljét otthon is csodálhatja a vitrinében. Mint látható, 220 eurót kell leszurkolni érte
Hatvanadik születésnapját ünnepli idén a Mini. Az eseményről számos Mini változat bemutatásával emlékeztek meg. Előtérben egy negyvenedik évfordulós (1999) Rover Mini Cooper
Korabeli metszet a Mini szenzációs műszaki megoldásairól és térkihasználásáról, amit szinte minden korabeli autós könyvbe beletettek, így a hazai, Liener György féle Autótípusok-ban is szerepelt
Bár itthon ilyet nem nagyon lehetett – és lehet – látni, bizony, pick-up Mini is létezett. Méghozzá nem is olyan kevés: 1961 és 1982 között 58 179 darab készült belőle
Világverőnek készült 1950-ben ez a BRM 15-ös típusú versenyautó. Alig másfél literes, V12-es, kompresszoros motorja 600 lóerőt adott le 12 000/perces fordulat mellett, ami máig megsüvegelendő teljesítmény. A végsebessége 260 km/óra volt és olyan sofőrök vezették, mint Juan Manuel Fangio, Stirling Moss, vagy Reg Parnell. Sajnos a világhírű versenyzők és a hihetetlen teljesítmény ellenére a világverés – állandó technikai problémák miatt – elmaradt
A képen egy Maserati látható. Nem tévedés, a ma sportautóiról ismert olasz márka a múlt század ötvenes éveiben motorkerékpárokat is gyártott. T4 160 jelzésű modelljük 158 köbcentis motorja 7,5 lóerőt teljesített, legnagyobb sebessége közelítette a 100 km/órát
Egy főállásban sporteseményeket rendező, de mellékállásban veterán sportautókat restauráló cég standján találkoztunk ezekkel ez Alpine-okkal. Az előtérben egy átalakított, szélesített régi modell, mögötte egy új
Bármily hihetetlen, Franciaországban igenis nyilvántartják a nálunk is népszerű Lada márkát, alkatrészeket is árulnak hozzá és a restaurálásával is foglalkoznak. Ezt a jó állapotú, 1988-as 1200 S-t például 5800 euróért, azaz körülbelül 1,8 millió forintért kínálták a kiállításon
Hamisítatlan ralilegenda a Lancia Stratos. Az 1973 és 1978 között 492 példányban készült olasz sportkupé 2,5 literes, V6-os motorjának (ami azonos volt a Ferrari Dinóéval) teljesítménye eredetileg 190 lóerő volt, de készült belőle turbófeltöltővel 560 lóerősre felpumpált versenyváltozat is
A 24 órás Le Mans-i versenyek történetének egyik leghíresebb résztvevője, és az 1970-es és 1971-es verseny győztese volt a Porsche 917-es. Nem csoda, hogy másolatok készülnek róla, amelyek a megszólalásig hasonlítanak az eredetire. De csak addig, mert míg az igazit 4,5-5 literes lökettérfogatú, 520-1100 lóerős teljesítményű,12 hengeres, 180 fokos V motor hajtotta, addig ezt a 800 kilós replikát 3,6 literes, 290 lóerős, hathengeres boxer mozgatja
Ez az Alfa Romeo SZ már a kiállítás első napján elkelt, igaz, csak 105 000 eurót, azaz körülbelül 32 millió forintot kértek érte. Ennél olcsóbban is lehetett volna venni a háromliteres, 207 lóerős motorral hajtott, kis szériában készült Alfából, ennek azonban csak egy tulajdonosa volt, és csak 1992 km-t futott
Veteránautókkal kapcsolatban általánosan elfogadott nézet, hogy egy autó minél öregebb, és minél ritkább, annál drágább. Ennek a tételnek eleven (szó szerint az, hiszen működik) cáfolata ez az 1935-ben készült, vagyis immár 84 éves Aries CB4B, amit 16 500 euróért, azaz körülbelül ötmillió forintért kínáltak eladásra. Csakhogy hiába a kor, és a ritka márka, ha semmi olyan extra tulajdonsággal nem rendelkezik az autó, amire rákattanna a közönség
Első látásra pedálos Moszkvics, de nem az! Ez egy 1951-es Studebaker pedállal hajtható változat, amit az olasz Giordani játékgyár állított elő. Értéke körülbelül egymillió forint
A 25 000 euró alatt kínált autók közé még éppen befért ez a Mercedes 190 2.3 16V, amiért 141 150 kilométerrel a számlálójában 24 000 eurót kért tulajdonosa
25 000 eurós árával éppen határeset ez a szép állapotú, alig 31 000 kilométert futott E21-es sorozatú BMW 320-as. Sokaknak ellene szólhat, hogy váltója automata
A Mustang klub kínálgatták 28 000 euróért ezt az 1966-os Ford Mustang Coupét. Nem sokáig, mert a nyitás után egy órával felkerült rá az eladva felirat
Ha valaki arra vágyott volna, Porschét is kaphatott volna 25 000 euró alatt. Ezért az 1986-os 924 S-ért például 10 000 eurót kértek
Fiat 500-as csokor, és persze mind eladó. A jobboldali, furcsa elejű példány nem házi tuning eredménye, hanem hivatalos átépítés, csakúgy, mint a háttérben álló sötétkék darab. Különös ismertetőjegyük, hogy nincs vászontetejük, ami minden gyári autó sajátja volt. A Fiat 500-asok mára nagyon megdrágultak, 10-12 ezer eurót szemrebbenés nélkül elkérnek egy-egy jobb állapotú példányért
Ennek a Golf kabriónak az ára már nem derült ki, olyan gyorsan gazdára talált. Csak a cetli maradt az ablaktörlő alatt Bocs, eladva felirattal
Újabb találós kérdés. Az eleje a Fiat 124-esére, vagy 125-ösére emlékeztet, az autó maga viszont 128-as. A tudományos magyarázat pedig az, hogy ez egy 1972-es Francis Lombardi féle 128-as Fiat, ami így nem is olyan olcsó. Kikiáltási ára 14 500 euró
Ismeretlen ismerős. Ezt az autót kevesen ismerik, holott az egyik karosszériaváltozata egy tévésorozat sztárja volt. A Peugeot 403-as kabrió kivitelét hajtotta ugyanis Columbo hadnagy kereken tíz évadon át. Ennek megfelelően a kabrió legalább háromszor annyit ér, mint a képen látható limuzin, ami 9 900 euróért kellette magát
Szép E28-as sorozatú BMW 518-as 1982-ből. Számlálójában 130 500 kilométerrel 8 500 eurót kértek érte
Komoly vevők mustrálják a gyönyörűen restaurált, 1958-as Fiat 600-ast, aminek 15 000 eurós ára elsőre nem tűnik barátságosnak. Csakhogy ez egy Transformabile, azaz gyárilag nyitható tetejű 600-as, ami mindjárt más történet
Egy kis ráadás. Talán azért, hogy ne csak autó legyen autó hátán, a világ egyik leghíresebb harckocsi múzeuma, a világ egyetlen működőképes Királytigrisével rendelkező, Saumurban (Franciaország) található Musée des Blindés is kiállított a Rétromobile-on. A képen egy J, azaz utolsó kivitelű Panzer (Panzerkampfwagen) IV-es látható, amelyből a Magyar Királyi Honvédségben is szolgált néhány. Ágyúja 75 mm-es, Maybach gyártmányú,12 literes, V12-es motorjának fogyasztása terepen kilométerenként (!) 5-6 liter. A Wehrmacht standard harckocsija volt a második világháborúban az összesen tízféle kivitelben (A-tól J-ig) Panzer IV-es
Épp a Panzer IV-essel szemben állították ki egykori ellenfelét, az M4A4 kivitelű amerikai Sherman harckocsit, amelyet szintén a saumuri tankmúzeum standján lehetett látni. Az M4A4 különlegessége, hogy motorját öt darab soros, hathengeres Chrysler motorból állították össze úgy, hogy azokat csillagba rendezték. Így kaptak egy meglehetősen komplikált, 30 (!) hengeres, 20 és fél liter összlökettérfogatú, 370 lóerős motort, ami már képes volt megbirkózni a tank több mint harminctonnás tömegével (végsebesség úton kb. 45 km/h)
Százéves évfordulóját ünnepelte a ma már a Safran repülőgép és rakétamotor gyártó vállalathoz tartozó hajdani Gnome-Rhone repülőgépmotor és motorkerékpárgyár. A képen látható 14 hengeres csillagmotor számunkra is érdekes, ennek továbbfejlesztett változatát ugyanis Magyarországon, a csepeli Weiss Manfréd gyárban is gyártották az olasz Reggiane gyár liszensze alapján készülő Héja vadászrepülőgép számára. (Egy ilyenben vesztette életét 1942-ben Horthy István kormányzóhelyettes.)
