Kata lányom 14 éves múlt, így már benevezhettem arra a sajtóprogramra, amin teljesen újszerű módon nem én, az újságíró, hanem az újságíró gyereke vezethetett autót. Ez volt a Mercedes-Benz U17-es Vezetésélmény-programjának bemutatója. A programban az ifjú Lewis Hamiltonok és Jutta Kleinschmidtek teljes biztonságban, elfogulatlan és képzett oktató támogatásával, profi tanpályán szerezhetik meg első tapasztalataikat az autóval, sőt, az Autóval. (Vagy legalábbis egyik első tapasztalatukat, na, hiszen nyilván a mai gyerekek jó része is odafér a kormányhoz már jóval nyolcadikos kora előtt, ha ő vagy az apukája nagyon akarja.)
Az a bizonyos Autó a magyarországi programban egy Mercedes A200, automata váltóval, a jobb első ülés előtt segédpedálokkal az instruktor számára. Az instruktor pedig a Driving Camp profi oktatója, aki egészen máshogy áll a számára idegen gyerekekhez, mint egy szülő, ami két irányból is nagyon hasznos. Egyrészt nem rombolja a gyerek önbizalmát, ha az netán ügyetlenkedne az első métereken, itt biztosan nem hangzik el, hogy „AZ A JOBB LÁBAD? IDE FIGYELJ NEKEM, HA HOZZÁD BESZÉLEK!”. Másrészt a gyerek is sokkal-sokkal komolyabban veszi és sokkal jobban megjegyzi az első, a későbbiek során meghatározó alapvető tudnivalókat az autóvezetéssel kapcsolatban, ha azokat nem ugyanaz a személy adja, aki azokkal az esztelen, felesleges baromságokkal is traktálja, mint hogy fésülködjön meg reggel, ne hagyja szanaszét a koszos ruháit, vagy vigye ki már végre a hugyos forgácsot az aranyhörcsög alól.
A mi instruktorunk is apuka, ismeri a dörgést: némasági fogadalmat kellett tennem, mielőtt beszállhattam én is pár percre egy-két képet lőni a hátsó ülésre, a lányom mögé. Nyugodtan, a gyerekre odafigyelve irányított, finoman emelte a tempót az egyes pályaszakaszokon, nem volt semmi „szedd alá” meg „ereszd ki”, ehelyett közérthető nyelven adta az utasításokat. Mint észrevettem, a figyelem zavartalanná tétele érdekében a kocsi színes-mozgós képekkel kommunikáló virtuális műszeregysége ki volt kapcsolva. Nagyon megfogott ez a részlet; tényleg profi pedagógiai érzékről tanúskodik, hiszen – tapasztalatból tudom – a mai gyerekek mentálisan valahogy úgy reagálnak bármilyen fényes képernyőre, mint az éjjeli lepkék egy felkapcsolt villanykörtére.
Katának nagyon tetszett az egész. Nyilván vezettünk már együtt ezt-azt a falu határában, de így, hogy egy idegen bácsit kellett autóztatnia, érezhetően sokkal nagyobb volt a felelőssége vezetés közben, és alighanem sokkal nagyobb volt számára a dicséretek értéke is, amit egy-egy ügyes megoldás után a nem-családtag trénertől kapott.
A vezetés időtartama amúgy 60 perc, melynek során a legalapvetőbb ülés- és kormánybeállítási dolgoktól a csúszós lejtőn való gyors kanyarvételig mindenre sor kerül – nyilván mindenkor a részt vevő gyerek felkészültségéhez és képességeihez igazodó tempóban. Ahogy a Mercedes mondja, „a márka célja az, hogy a feltörekvő generáció ne kontrollálatlan, hanem biztonságos keretek között, egy magasan kvalifikált oktató segítségével sajátítsa el a vezetés összehangolt mechanizmusát„.
Persze mindezt nem adják ingyen. A tréning, vagyis inkább élmény ára 25 000 forint. Hogy megéri-e? Ahogy most rákerestem a neten, egy nyolcperces gokartfutamért 2500 forint körüli összeget kell fizetni. Vagyis nettó kb. 80 perc gokartozás áráért vezethet a gyerek egy „felnőttautót” és kap olyan tanácsokat a technika helyes kezeléséről, amelyek jó eséllyel egész életében a fülébe csengenek majd. Szerintem nem rossz üzlet.
Az U17-es élmény a Merci átfogó oktatási programjának része. A márka vándor-oktatásokat is szokott tartani MoKi (MobileKids) néven a legkisebbeknek, de minden új Mercedes-Benz személyautó tulajdonosának felajánl egy, a zsámbéki Driving Campen szervezett félnapos vezetéstechnikai tréninget is – amit amúgy egy tökéletes világban nem csak minden Mercedes, de minden jogosítvány tulajdonosának el kellene végeznie.
Az U17 vezetésélmény programról további információk ezen a linken találhatók.