Hiába halljuk mindenhonnan, hogy veszélyes vezetés közben telefonnal babrálni, hiába tolja a rendőrség, különböző biztosítók, hogy ne tegyük, mégis szinte mindenki telefonált már valamiért vezetés közben. Ok, kifogás mindig van, aztán persze olyan autósok is akadnak, akik elhiszik, hogy simán tudnak többfelé is figyelni, nem zavarja őket, hogy kézben van a mobil. Pedig de. Csak nem tudják.
Miért veszélyes?
Azon kívül, hogy a vezető egyik keze így foglalt – így nem használható egy átlagos, kézi váltós autó gördülékeny irányítására, ami alapesetben két kezet igényel -, még a sofőr figyelmét is megosztja. Városban még nehezebb feladat egy kézzel kormányozni, zökkenőmentesen váltani, szabályosan indexelni, esőben pedig az ablaktörlőt kezelni. Autópályán valamivel egyszerűbb egy kézzel vezetni, de ott a nagy tempó miatt nagyobb a pár másodperces kihagyás kockázata is.
Kutatások igazolják, hogy a vezetés közbeni mobiltelefon használata jelentősen, mintegy négyszeresére növeli a balesetek bekövetkezésének kockázatát. A telefonáló vezető reakcióideje 50 százalékkal romlik a nem telefonálóhoz képest, ami nagyjából az enyhe alkoholos befolyásoltságnál mért késedelemmel egyenértékű.
Akkor ilyen alapon az utassal se beszélgessünk, csak leszegett fejjel közlekedjünk? Tudósok – nem, nem britek – megállapították, hogy a telefonálás még úgy is sokkal jobban lefoglalja a vezető figyelmét a rádióhallgatásnál, utassal beszélgetésnél, amikor az kihangosítóval bonyolítja a hívást. Hiába, a telefonálás ilyen összetett dolog.
Mi a szabály?
„A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben – ideértve a forgalmi okból történő megállást is – kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.” Ez alapján a piros lámpánál nem tiltott dolog a telefonálás, feltéve, hogy legalább négykerekű járműben teszi ezt a vezető. Igaz, ennek is megvannak a veszélyei, de a lámpánál elalvó autós legfeljebb csak bosszantó.
Látja a VÉDA?
Bár megkérdeztük a Rendőrséget is arról, hogy mi a helyzet a VÉDA-val, az abban lévő rafinált kamera alapján büntethető-e az állampolgár, ha vezetés közben a füle mellett kapja le a rendszer, de egyelőre nem kaptunk még választ. Mint ahogy arra sem, hogy évente hány baleset szárad a telefon lelkén. Illetve a telefont buzeráló sofőrén. Ha időközben befut a válasz, természetesen frissítjük a cikket.
A nem hivatalos információk szerint a kamerarendszer alapján csak akkor számíthat kézben tartott telefonnal kapcsolatban büntetésre az autós, ha közben átlépte a megengedett sebességhatárt is.
Ilyenkor ugyanis tutira megnézik a felvételt, és ha ott a telefon, vagy nincs bekötve a sofőr, sanszos, hogy azt is hozzácsapják a számlához. Bár egy képről nehéz eldönteni, hogy valóban használta-e az eszközt, vagy csak úgy ott volt. Igaz, ezt nem is kell bizonyítania a rendőrségnek, hiszen pusztán a telefon kézbentartásával megvalósítja a járművezető a szabálysértést függetlenül attól, hogy milyen célból tartotta magánál azt. Ebbe beletartozik a hívás elutasítása, a fényképezés, vagy éppen a navigációs alkalmazás használata is.
Van megoldás?
A telefontartó és a kihangosító biztos sokat segít, de mindenkinek megfelelő biztosan nincs. Ha én lennék a király, biztosan kötelezővé tetetném az AndroidAutót, illetve ennek az almás változatát, a CarPlay-t az összes autóban. Azt gondolom, simán ki lehet bírni akár perceket is új üzenetek olvasása nélkül, de nem vagyunk egyformák, van, aki ezt nehezebben viseli.
Nekik ilyenkor a rendszer csengő női hangon, érthetően felolvassa az üzenetet, és a navigációban is nagy segítség, hogy nem kell gombokat nyomkodni, hanem elég elmondani, hova is kívánunk menni. Ráadásul a vezetés közbeni biztonságos telefonálásra is megoldást jelentene. Addig is tessék kihangosítót, vagy headsetet használni.
Percenként egy telefonáló
Hogy kiderüljön, milyen százalékban használnak mobilt a budapesti autósok, kiálltunk pár forgalmasabb kereszteződésbe és számoltunk. Aki csak a pirosnál állva vette kézbe a telefont, az nem számított, csak az, aki menet közben sem tette le.
Nagyjából kétféle fő telefonálási mód van, az egyik a nyíltan, készüléket a fülre szorítós hagyományos vonal, a másik pedig a kézben tartva, de kihangosítva beszélő. Ezen felül van még az egyéb alkalmazásokat nyomogatók alcsoportja, akik a kormány magasságába emelve nézik felváltva a forgalmat, illetve a telefon kijelzőjét. Az önérzetes, jogtudós alfaj a vállával tartja beszélgetés közben a telefont, ami kicsit béna testtartást kölcsönöz neki, de így talán nem teljesül a kézben tartás.
A hölgy kissé belefeledkezett a kommunikációba:
A statisztika elkeserítő, bár nagyon különbözőek az eredmények, attól függően, hogy mondjuk a tempósan autózható Árpád hídról kanyarodnak le az autók, vagy az unalmasabb csúcsforgalomban araszolnak lefelé a Szépvölgyi úton. Csak nagy ritkán kellett két lámpányit várni arra, hogy valaki telefonnal a kézben suhanjon el a kamera előtt.