Legtöbben kirándulni és az élmény miatt jönnek a Csillagtúrára, a versenyt már kevesebben veszik komolyan – nyugtat meg az egyik induló a budaörsi eligazítás előtt. Felsétáltunk a pompás szalon emeletére, vártunk kicsit a hatalmas csomagra, melyben néhány apróság mellett a rajtszámunk, plakettünk, tollaink és a jó vastag itinerünk volt. Belepillantottunk és egyből tudtuk, hogy hazaérve az első dolgunk lesz rákeresni, mit is kell nekünk ebből kiolvasni majd a versenyen.
Több mint 90 autó indult az 510 kilométeres túrára és ezek között azért bőven voltak olyanok, amelyek az elmúlt két évben sokat készültek az eseményre. Házi fotocellákon vagy egyszerűbben stopperrel kalibrálták a vezető, a navigátor és az autó közötti összhangot. Mert itt bizony messze jobban kell érezni, hogy meddig tart az SL orra, mint parkoláskor, hiszen súlyos hibapontokat lehet gyűjteni minden apró pontatlansággal.
Jön a Pagoda
Századra hajtani
1/100-as versenynek hívják, amikor egy adott szakaszt az előre meghatározott időre kell teljesíteni, méghozzá századmásodpercre pontosan. A fotocellák közötti szakaszokra másodpercekben megadott szintidőket kell hozni és ez távolról sem olyan egyszerű még akkor sem, ha nincs benne egy kurfli vagy egyéb nehezítő tényező. Változatos méretűek a szakaszok, a pár méterestől az 150 méternél hosszabbig is van 1/100-as mérés, melyben az autó orra indítja és zárja is a fotocellás mérést. A pár méteres szakaszt még lassan is gondosan számolva vagy épp tökéletes átlagra kell belőni.
Alapvetően megállás nélkül elegáns teljesíteni a távot, de nem szólnak meg érte, ha a fotocella előtt várunk egy picit a megfelelő pillanatra. Ám ahogy egyre gyakrabban lobbant fel bennem a versenyszellem, úgy igyekeztem folyamatos mozgásból, a megfelelő átlagtempót megválasztva faragni a századokat az 560 SL volánja mögött. Olykor meglepően kevés hibapont is kiadta ezzel a módszerrel, és ettől hirtelen roppant büszke lettem.
Részletes leírást ad az itiner
Egyetlen hibapont nélkül is lehozzák a szakaszokat az igazán profik, akár egy Unimog tűzoltóval is, ami egész egyszerűen elképesztő. Innen látszik, hogy mennyire ismernie kell hozzá a pilótának az autót, a gázreakciót, a kocsi méreteit, az utolsó csavarjának rezgését is. Lenyűgöző összhang van itt sokaknál az ember-gép kapcsolatban.
Ahogy nézegettem, a sikerre mindenkinek más a receptje. Sok párosnál hagyományos stopper figyelt a műszerfalon, ami borzasztóan stílusos kiegészítője bármelyik veteránnak. Mostanra már el se tudok képzelni W108-as műszerfalat ezek nélkül. A modern kor gyermekei okostelefonon megnyitott stopperrel mérték az időt, de akadt több olyan duó is, akiknél dobbal adta a ritmust a navigátor.
Veteránok az úton
Hozzátesz a régi kor versenyeinek hangulatát idéző Csillagtúrához, hogy a közönség nem tribünön ül, hanem kiállnak a ház elé vagy a falu kocsmájának teraszára és onnét integetnek, szurkolnak lelkesen az elhaladó veterán Mercedeseknek. Két mért szakasz között – ha még a befutóig is nyertünk pár percet -, illik megtisztelni őket dudaszóval, a sorhatos vagy V8-as motorok hangjával.
Kissé talán zavarban voltam, mikor még a jászberényi szalonnál felépített startnál álltunk, de amikor Gajdos Tamás felkonferált minket és persze a 875-ös rajtszámot viselő Mercedes-Benz 560 SL-t, akkor valahogy minden a helyére került. Az olyan pillanatoknál, mint a nyíregyházi Kossuth téren rendezett pihenő, még mindig nagyon érezhető, hogy tradicionálisan úri sport az autóversenyzés. Mind a pilótának, mind a navigátornak tudnia kell viselni ezt, mint egy szép, piros Pagodát.
Piros Mercedesek, nagyon másképpen
Adenauer Mercedes, a korszak luxusautója
Varázsa van ezeknek az öreg Merciknek, legyen szó bármelyik SL-ről, állólámpásról, Pontonról vagy épp a csodálatos Adenauerről. Utóbbi volt talán a mezőny legelegánsabb autója, pedig ennél erősebb indulók talán sehol máshol nincsenek ebben a kategóriában. Az ’50-es évek elejétől gyártott 300-as erős volt, exkluzív és persze drága. Mindez pedig ma is látszik rajta. Olyan opciós tételek voltak az extralistán, mint az üveg kabinelválasztó, a telefon vagy a diktafon. Konrad Adenauer volt a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, aki hat különböző, teljesen egyedi W186-os és W189-es modellt használt 1949 és 1963 között.
Rokoni szálak fűzik hozzá minden idők egyik legszebb sportautóját, a Mercedes-Benz 300 SL-t. Motorja alapvetően ugyanaz a 2996 köbcentis sorhatos, de a sportautóban karburátor helyett benzin-befecskendezőt kapott, valamint szárazkarteres kenési rendszert, amivel csökkenthették a motor magasságát és heves kanyargás közepette sem szakad meg az olajozás. Érdekessége, hogy 130 literes tankja révén teletöltve érezhetően megváltozik az SL viselkedése.
Amerikában helyezték forgalomba először a Csillagtúrán versenyző ezüst 300 SL-t, melyet aztán egy verseny során még a ’80-as évek tájékán összetörtek. Nyomára csak a ’90-es években akadtak meglehetősen reménytelen állapotban, de az alapoktól felújították és most talán szebb, mint valaha.
Nagy érték egy ilyen remek állapotú 300 SL
Stopper az SL-ben is
Minden Csillagtúrán van alkalom valamelyik modellt ünnepelni, a 2019-es futamra két ilyen is jutott. Az örök kocka alvázas terepjáró, a munkagépből státuszszimbólummá váló G-osztály lett 40 éves idén. Jelentős mennyiségű részvénye volt az iráni sahnak a vállalatban, amikor a Mercedes G-osztályát fejlesztették, melyet főképp ő szorgalmazott. Eredetileg katonai járműnek készült, de már a kezdetekkor is tervben volt, hogy kínálnak belőle civil verziót.
Német szénbányában, a Szaharában és a sarkkörön is tesztelték a G-osztályt, mielőtt beindult volna a szériagyártás ausztriai Grazban. Ma már a G-osztályok többsége igazi luxuscikk, ezért aztán főként turbós, V8-as motorral szerelt modellek gördülnek le a szalagról a nemrég megújult legendából. A világ változását jól mutatja, hogy pillanatok alatt elkapkodták az olyan limitált szériás szörnyetegeket, mint a hatkerekű verzió vagy a 630 lovas Mercedes-Maybach G 650 Landaulet.
40 éves a G-osztály idén
A Mille Miglia limitált kiadás annak 40. évfordulójára készült, hogy Stirling Moss megnyerte az 1955-ös versenyt
Mellette pedig az R129-es kódjelű SL ünnepli harmincadik születésnapját. Elképesztő, hogy mikor Magyarországon javában zajlott a rendszerváltás, abban az évben a Genfi Autószalon egyik újdonsága a negyedik generációs Mercedes-Benz SL volt. A W124-es rövidített padlólemezére épülő roadster aztán egészen 2001-ig marad gyártásban Brémában. Hat-, nyolc- és tizenkét hengeres motorokkal szerelték, melyek közül a legnagyobbat az SL73 AMG kapta. Ennek 7,3 literes, V12-ese bő 520 lóerőt teljesít 5500-as fordulatnál. Nyomatékból is irgalmatlan 750 Nm áll rendelkezésre. A 4,5 másodperc alatti gyorsulást produkáló modellből 85 darab készült.
Ilyen információmorzsákat is érdemes volt fejben tartani ahhoz, hogy a márkatörténeti verseny kvízeinél magabiztosabban pipáljuk be a helyes – vagy annak vélt – választ. Nem csak egyszerű műszaki kérdések jöttek szembe a színes lapokon, hogy 450 kilométert megy-e az elektromos EQC, hanem olyanok is, mint Diana hercegnő R129-es SL-je.
Ünnep, amikor megy
Állnak a csillagok
Debreceni befutó
Társasági esemény is a Csillagtúra, hiszen még a márka köré szerveződő vagy épp típushoz köthető klubtagok sem találkoznak gyakran. Itt viszont lehetőség van a sztorizásra, megosztani azokat a tapasztalatokat, melyek talán még az internet legmélyebb fórumaiban sem kerülnek elő. Apró, de annál bosszantóbb hibákat feltárni vagy megadni az aranykezű szerelő számát, akinek műhelyében szinte magától hibátlan lesz a K-Jetronic.
Precíz szervezői munka van egy ilyen gördülékenyen zajló Csillagtúra mögött, amiért jár kalapemelés és a taps. Egyúttal azoknak is, akik féltett kincseikkel, garázsban szunnyadó SL-jükkel vagy W108-asukkal tolták a hosszú géptető végén figyelő csillagot két napon keresztül Jászberénytől a hortobágyi Kilenclyukú hídon át egészen Debrecenig.
Fotó: Horváth Zsolt, Mercedes-Benz, Vezess
