Mentél már le 100 százalékos lejtőn? – tette fel a kérdést az instruktor mikor beült mellém. Persze, válaszoltam, hiszen már több tucatnyi hasonló programot éltem túl, – van, amit csak kis szerencsével – valahol biztos láttam már ilyet is. Azért a domb tetején még kiszálltunk, hogy lenézzünk, mennyire rosszul néz ki az a meredély, amin hamarosan leereszkedünk.
Hát nagyon. Olyannyira, hogy már nem is vagyok benne biztos, hogy 100 százalékos volt a múltkori. (100 százalékos az az emelkedő, ahol a dombot modellező képzeletbeli derékszögű háromszög két befogója egyforma hosszú. Magyarul, ha mondjuk 200 métert haladunk előre, és közben 200 méter magasra jutunk, az pont 100 százalékos – 45°-os – emelkedő vagy lejtő lesz, attól függ, honnan nézzük. Mivel mi a képzeletbeli háromszög átfogóján autózunk, a megtett út nem 200 m.)
Nehéz képen visszaadni, de nagyon rosszul nézett ki
Igazából ez olyan rosszul néz ki, hogy gyalog sem igazán indulnék neki, mi meg itt fogunk mindjárt leevickélni a Jimnyvel. Bízom benne, hogy csak gurulni és nem becsapódni a végén, hiszen elektronika old meg mindent, a vezetőnek csak kormányozni kell. Ha minden jól megy. Végül minden jól ment, félúton megállítva az autót még egy sikító gumis visszatolatás is belefért a mutatványba. Mindez mezei, egyszerű utcai abronccsal.
Suzuki Jimnyit nem most vezetünk először, a nemzetközi bemutató után már a hazai menetpróbán is túl vagyunk, és az igazi teszt is megjelent az autóról, így már tudjuk, milyen vezetni, hogy teljesít hétköznapokon, hogy fogyaszt. Most pedig azt próbáljuk ki, hogy a létraalváz, a merev hidak és a felezővel ellátott váltó mennyire teszik komolyan vehető terepjáróvá a Suzuki kis kockáját.
Apró autók, nagy tudással
Ausztriában járunk, nem messze a határtól, a funkciójában a hazai Driving Camphez hasonló pályán. Az azonos név ellenére ennek semmi köze a zsámbéki pályához, az osztrák területe is nagyobb és modulból is jóval több található itt, a megoldandó feladatok is komplikáltabbak.
Bár a Pachfurth melletti létesítményben teljesen valószínűtlen dolgokat is ki lehet próbálni – többek között jetski és Segway vezetésre is megtanítanak, illetve hiánypótló, motoros egykerekező tanfolyamuk is van – mi a Jimnyvel csak a partraszálló-szimulátort használtuk, illetve az oldaldőlést, félcsőben szlalomozást, meredeken fel- és lemenetelt próbálgattuk. Több csoportra osztva a vizes feladatnak álltunk neki először, ahol bő alkarnyi vízben kellett mindenféle víz alatti akadállyal megküzdeni.
Ha nem akarsz rendszámot keresni a hínár között, akkor nem így indulsz neki a vízi átkelésnek
Ezzel főleg katonák szoktak játszani, hidraulikus emelőkkel állítható benne a vízszint, illetve, ha pontos akarok lenni, a medence padlózatának magassága, és ha kell, szökőárszerű hullámokkal és esőztetővel is lehet nehezíteni a járműves partraszállást.
Habár kintről a fél méter körüli vízmélység nem tűnik soknak, nagyjából térdig érő víz ez, de autóban ülve már elég nyugtalanító benne vezetni, pláne, hogy a mélyben méretes, láthatatlan vasdarabok is lapulnak, amik össze-vissza dobálják az autót menet közben. Ekkora vízben szép óvatosan, lassan érdemes haladni, hogy az autó létfontosságú részeit – légszűrő – még véletlenül se érjék el a hullámok. És az se baj, ha a rendszámot se vesztjük el, mert a komolytalan műanyag keret nincs felkészítve ilyen igénybevételre.
A víz alatti akadályok nem látszanak
A vízben gázoláshoz hasonlóan a túlzott oldaldőlés is gyomorszorító érzés. Nyilván amatőrként nagyon távol vagyunk attól, hogy oldalára tegyük a dobozt, de azért magunkban mantraként ismételgetjük az instruktor szavait, hogy ha úgy érezzük, dől az autó, akkor lefelé kormányozzunk és győzzük le a fékezési reflexet, inkább gázt adjunk. Ugyanilyen furcsán bizsergető érzés a mesterséges domb tetején elindítani az autót a szörnyű meredek, hosszú lejtőn, miközben csak a lejtmenetvezérlő szabályozza az ereszkedést.
Szlalomozás domboldallal nehezítve
Szépen, egyenletesen, kiszámíthatóan. Fékezni itt sem szabad, de itt már gázt sem szabad adni, mert akkor kikapcsol a rendszer. Ami amúgy még benyomott kuplung mellett is működik. Még kipróbáljuk azt is, mennyire egyszerű vele három, néhány emelet magas dombra felmenni – ilyenkor csak az eget látjuk – majd onnan szépen leereszkedni – ilyenkor meg csak a földet. Az 1,5-ös, mindössze 101 lóerős benzinmotor felező egyesben alapjárat körüli fordulatszámon, kényelmesen vonszolja fel a Jimnyt akárhányszor a dombtetőre.
Előbb érzi magát kellemetlenebbül az ember, minthogy borulna az autó
Az egész napos gyötrés után teljesen egyértelművé vált, hogy a Suzuki Jimny hiába rettentően cuki kis valami, ne tessék bedőlni a nagy, barna, kerek bociszemeknek, ez egy kőkeményen használható, igazi terepjáró. Bár sanszos, hogy senki sem ezért fogja megvenni.
