A kétezres évek elején még messze volt a szabadidő-autók térhódítása, akkoriban minden márka a praktikus, kompakt, vagy kisautós alapokra épített egyterű típusokban hitt. A tömeggyártók próbálták minél jobban kihasználni a négy kerék között elérhető teret, ennek ékes példája az Opel Meriva, ami jól kitalált variálható hátsó üléssorral, és csomagtartóval került piacra.
Nemcsak hogy tologatható az üléspad, és ezzel növelhető az amúgy közepes méretű lábtér, de a két szélső hely befelé is elcsúsztatható a középső pukli feláldozása révén. Ezenkívül a Meriva ismer minden olyan trükköt, ami a nagy egyterűekre jellemző, így akár teljesen síkba is döntető a csomagtér. Az alaphelyzetben 360 literes csomagtér így 1410 literig bővíthető.
