Amikor legutóbb beszélgettünk Michelisz Norbival, a himesházi származású versenyző még a túraautó-világkupa második helyén állt, 24 ponttal lemaradva az akkori listavezetőtől. Azóta a WTCR mezőnye három futamon és két pontokat érő időmérő edzésen van túl, és az eredmények magyar szempontból aligha alakulhattak volna jobban: a Hyundai gyári pilótája a bajnokság élére ugrott, és három versenyhétvégével az idei kiírás vége előtt 15 egység az előnye a Hondát terelgető Esteban Guerrieri mögött.
Mielőtt még a felkelő nap országába utazott volna, Norbi ellátogatott az Euroringre. A hazai Hyundai-tulajdonosok egy része ugyanis hivatalos volt egy pályanappal egybekötött találkozásra a privát túraautó-világbajnokkal. A Vezess is benézett az Örkény mellett fekvő létesítménybe, és beszélgettünk a néha-néha a Forma-1-es kommentátori székbe is beugró versenyzővel.
Hogyan éled meg belülről, hogy az év vége előtt nem sokkal a bajnoki tabella élére ugrottál?
Alapvetően jól. Mindig, amikor az ember előrelép – ráadásul hogy ha a másodikról az első helyre ugrik – az a legkedvesebb pozíciónyerés. Nyáron is elégedett voltam a szezonommal.
Gondoltál erre a ningpói hétvége előtt?
Ott volt a fejemben, mert az elmúlt két-három versenyhétvégén néha voltam olyan helyzetben, hogy ostromolni tudjam az összetettbeli első helyet. Ningpo előtt azt sejtettem, hogy a pálya feküdni fog az autónknak. Végül kicsit kevésbé jól jött ki a BoP-változtatások miatt, mint amire számítottam, de összességében azt kaptam, amit vártam a futamgyőzelemmel és az első futamos negyedik hellyel. Az én mércém szerint pozitív hétvégét zártunk.
Üldözőnek vagy üldözöttnek jobb lenni, ami a versenyt, illetve ami a bajnokságot illeti?
Fura a kép, mert hiába vagyok én elöl, nem a miénk a legjobb autó. Az látszódott Kínában is, hogy a Lynk & Co nagyon durván rákapcsolt, és Yvan Müller közel van: harmadik a bajnokságban, de minimális a lemaradása hozzám képest. Azzal a technikai előnnyel, amivel most rendelkeznek, azt érzem, hogy hiába harmadik, legalább ugyanannyira esélyes a bajnokságra, mint én. Meglátjuk, hogy ezek az egyensúlyt kialakító paraméterek hogyan változnak a fennmaradó versenyeken – ha így marad, akkor nehéz lesz.
Michelisz Norbi és Bári Dávid, a M1RA tulajdonosa és csapatfőnöke
Három, az autósportok kedvelői által ismert pálya következik a szezon hajrájában. Japánban többször is nyertél korábban, és Makaóban is állhattál már a dobogó tetején. Beleértve a maláj pályát is, hogy látod az esélyeidet?
Nehezen tudnék kiragadni versenyhétvégét, meg egyébként is rengeteg függ az aktuális kompenzációs súlytól. Ha most jól fogunk menni Szuzukában, akkor nehéz lesz az autónk Makaóban és Malajziában. Ez nyilván az ottani esélyeket negatív irányba befolyásolja, de ha mindentől eltekintek, akkor talán Makaó az a helyszín, amit a legjobban várok.
Időben elég nagy hézag van a három ázsiai versenyhétvége között. Mennyire megterhelő ilyenkor újra és újra a helyi időzónához alkalmazkodni?
Nyilván az embernek van ideje és lehetősége alkalmazkodni, eltelik egy hónap két futam között. Tegyük fel, hogy hazautazom a futamot követő napon, vagy másnap. Akkor van kényelmesen időm, hogy megszokjam az otthoni időzónát, és arra is, hogy kényelmesen ki tudjak utazni a következő versenyhétvégére. Az is segít felvenni egy bizonyos ritmust, hogy mindig a Távol-Keletre megyünk. Hozzá lehet szokni…
Van is tapasztalatod benne!
Így van. Ki kell alakítani egy olyan ritmust, ami nem túlságosan megterhelő a szervezet számára. Az elmúlt évek tapasztalataival úgy érzem, hogy sikerült.
Limitált szériás i30 N, a Michelisz Edition
Ha már a tapasztalatról beszélünk: tíz éve vagy a túraautózás legjobbjai között. Mit gondolsz, meddig lehet ezt csinálni? El tudnád képzelni azt, hogy csapattársadhoz, Tarquinihez hasonlóan te is 57 éves korodig tekered a versenygépek kormányát?
Azt nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ilyen korban még versenyezzek. Nehéz megmondani, annyira élvezem a versenyzést! Simán el tudom képzelni, hogy még tíz évet versenyezzek. Érdekelnek más dolgok is az életben – valószínűleg, amikor azt fogom érezni, hogy már nem szívesen adok bele 100 százalékot, vagy nem akarok áldozatot hozni a sikerért, akkor elgondolkodom majd a visszavonuláson. Egyelőre, amennyiben ilyen gyári szinten tudok versenyezni, nem igazán fogom elengedni, amit adott a sors.
Ezek a más dolgok, amit megemlítettél, mit takarnak?
Született két kislányom az elmúlt két évben. Az, hogy velük most kevesebb időt tudok tölteni, mint mondjuk egy normál munka mellett, az néha rosszul esik, de valamit valamiért. Sokan mondják, hogy ezek az évek sem térnek vissza. Nem akarok abba a hibába esni, hogy a versenyzés mellett mindent háttérbe szorítok. A más dolog alatt elsősorban a magánéleti kihívásokat és helyzeteket értem.
Van még egy dolog, amiből még nagyobb szerepet veszel ki, ez pedig a Forma-1-es közvetítés. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Ez egy beugró szerepkör jelenleg. Ha nem történik semmi rendkívüli, az idei évet mindenképp végigcsinálom. Ebbe én is úgy csöppentem bele. Felmértem, hogy nagyon sokat kell tanulni és fejlődni, hogy valaki ezt nagyon magas szinten csinálja. Egyelőre élvezem. Hogy jövőre lesz-e lehetőségem, vagy igényt tartanak-e a szolgálataimra, azt nem tudom, de ha lesz lehetőség, akkor megyek.
Azzal, hogy [Wéber] Gábor ott ül mellettem, a szakmai rész 99 százaléka le van fedve. A közönség nagy része nem feltétlenül ezeket a mélyen szakmai dolgokat értékeli, kell nekik valaki, aki inkább egy kicsit a show-t meg a cirkuszt hozza. Ebben nem vagyok jó, a semmi pofozgatása nem az erősségem.
Meg kell hagyni, különleges munkahely
Kanyarodjunk vissza egy kicsit a túraautózáshoz. Többször elmondtad, és tavaly is láttuk, hogy a Hyundai-versenyzők beállnak a bajnokságban legesélyesebb versenyző mögé, és minden erejükkel segítik a kvartett legjobbját. Tavaly segítő voltál, idén azonban téged támogatnak a többiek. Mit érez ilyenkor egy versenyző az egyik, illetve a másik oldalon?
Ha választhatnánk, akkor nyilván az én mostani helyzetemet választaná mindenki. Itt is vannak nehézségek: amikor az emberben tudatosul, hogy egy Hyundai Motorsport szintű szervezet minden tagja érted dolgozik. Ezt fel is kell tudni dolgozni, a nyomás is nagyobb, mint ha a háttérből kellene segíteni másokat. Én azért vagyok itt, hogy elérjem a célomat és az álmomat, és megnyerjem a bajnokságot. Ha ez kell hozzá, akkor így oldom meg.
Ha szabadon választhatnál, és semmilyen akadálya nem lenne, melyik kategóriában próbálnád ki magad?
A szívemhez fiatalkorom óta a rali áll a legközelebb – rali vagy ralikrossz. A kettő közül inkább a rali lenne az, amit nagyon szívesen kipróbálnék.
Egy Hyundai i30 N Fastback-kel autóztatta meg a jelenlévőket Norbi. A versenyző kezei között az autó azonnal életre kelt, a kanyarokban táncoló fenékkel és lendületes kigyorsításokkal. Az élmény leírhatatlan, de talán jó indikátor lehet a menetek utáni fogyasztási adat: egy alkalommal 45 l/100 km-t mutatott a fedélzeti számítógép!
