Több oka is van annak, hogy a Tokiói Autószalon egyik sztárja tudott lenni ez az első látásra tizenkettő-egy-tucat koncepcióautó. Az egyik: ez még igazi autóként is értelmezhető, nem egy kerekes doboz. Lehet vezetni, sőt: még az is lehet, hogy jó lesz vezetni. A másik: vannak olyan műszaki megoldásai, amelyeket eddig soha nem alkalmaztak szériaautón, de a Lexus szerint ők bizony hamarosan megteszik, ha nem is pont ezen a kocsin. És a harmadik: baromira jól néz ki.
A Lexus LF30-ról kiadott közlemények alapján természetesen már a Vezessen is a premier előtt megjelenhettek a hivatalosan közölt információk, viszont mi ezeknél többet is tudunk mondani. A Toyota meghívására ugyanis magam is ott állhattam Tokióban a pörgő-forgó űrhajó mellett, sőt: egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vehettem a két emberrel, aki megálmodta ezt az izét: Ian Cartabianóval, aki a dizájnért felel és Vatanabe Takasival, a projekt mérnök-tervezőjével. (Akit egyszer egy korábbi interjú során egy némileg beszakézott lengyel kolléga állítólag így üdvözölt: Hello, Mr. Wasabi, where is the FOOD? Szerencsére nekem sikerült elkerülnöm ezt a hibát.)
Japán menedzserből extra információt kihúzni több okból is elképesztően nehézkes és aprólékos dolog. Gyűlölnek nemet mondani kulturális okokból, ezért iszonyú körmondatokkal képesek előadni a semmit, ha egy kérdésre nem akarnak válaszolni. A konkurenciával kapcsolatos bármiféle állásfoglalástól is végletesen tartózkodnak, na és persze kevés kivételtől eltekintve nem beszélnek jól angolul, ezért többnyire egy tolmács is segít a kommunikáció bonyolításában. Így hát a kb. egyórás diktafonos anyag átírását meg sem kísérlem, mondom a lényeget.
Az LF30 nevében a 30 arra utal, hogy a márka idén 30 éves, de arra is, hogy a kocsin bemutatott műszaki elképzelések összessége nagyjából talán 2030-ra válhatna szériagyártásban realizálható termékké. De mik is ezek az új technikai részletek?
Talán a legfontosabb a szilárd elektrolitos lítiumakkumulátor (solid-state battery) – a koncepcióban ugyan még nem ilyen van, de 2030-ban már ilyen lenne. A jelenlegi lítiumionos technológiánál tartósabb és jobb tömeg-teljesítmény arányú akkuval sokan próbálkoznak mostanában, kísérleti szinten létezik is ilyen energiaforrás, csak egyelőre rettenetesen drága, ráadásul a szakirodalom szerint a tömeggyártás sem nagyon tudja olcsóbbá tenni – legalábbis ma. A Lexus viszont tudhat valamit, mert nagyon ígérik, hogy hamarosan bemutatják forradalmian új akkumulátorukat.
Szintén páratlan, szériaautón nem létező megoldás az agymotoros hajtás. A kerekenkénti motorok finom összehangolása nem egyszerű feladat, de a Lexus olyan drive-by-wire kormányzást álmodott a négy motor mögé, amely külön-külön nyomatékszabályzással még torque vectoring-funkcióra is képes, a kocsi ívtartását, stabilitását nem csak a kerekeket külön-külön fékezni képes hagyományos ESP, hanem a külön-külön hajtani is tudó rendszer segíti.
Az egyre komolyabban vehető autonóm autózáshoz igazodik a beltér kialakítása. Az ülések szabadon mozgathatók a hatalmas térben, az öt méternél hosszabb jövőbeli luxuslimuzin vagy luxusegyterű utasai guruló nappaliban üldögélhetnek, a sofőrrel együtt, amikor a körülmények lehetővé teszik, hogy a kocsi önmagát vezesse. De azért a műszeregység sem akármilyen; gesztusvezérlés, az üvegtetőre is felkúszó kiterjesztett valóság-bemutatók segítik a hatékony tájékozódást, nem is beszélve a KITT-kormányról.
A vezethető, mozgásképes koncepciómodell 110 kWh kapacitású akkumulátora és a 150 kW-os csúcsteljesítményű gyorstöltés nem a jövő, hanem a jelen technológiája, viszont a töltésmenedzsmentet optimalizáló mesterséges intelligencia és a vezetékmentes (bár fizikai kontaktust igénylő) töltési megoldás már a jövőből érkezett.
És mi az, amiből nem lesz valóság? Nos: bár a karosszéria szénszál-erősítéses műanyagból készült és elméletileg kellően merev ahhoz, hogy a hatalmas szárnyasajtó által feltárt óriási tátongó lyukkal együtt is vezethető lehessen a kocsi, a dizájner maga vallotta be, hogy a B-oszlop nélküli autó ötletét még ők sem gondolták komolyan. És az se túl valószínű, hogy 2030-ban valóban drón viszi majd ki a kocsi csomagtartójába az előszobából a bőröndöt egy utazás előtt.
A legégetőbb kérdés persze egyáltalán nem az, hogy ebből a műanyag villanybuborékból mikor lesz szalonban megvehető, rendszámozható kocsi, hanem hogy mikor lesz elektromos Lexus egyáltalán? A márka 2004-ben még abszolút úttörő volt a villamosításban, amikor bemutatta az RX400h hibrid SUV-t, de lassan egy évtizede iszonyú lemaradásban van a konkurenciával szemben, ami a tisztán elektromos autókat illeti.
A 400 lóerős prémium SUV-kra már a magyar piacon is tudtunk összehasonlító tesztet szervezni, a Merci szinte a teljes palettáját plug-in hibridesítette, a BMW-nél is sok modellből lehet zöld rendszámos verziót kapni, a Volvo T8 jelzésű teljesítmény-plug-in-hibrid rendszere már egész csomó modellben kapható, a Lexusnál meg – semmi konnektoros. Ennek persze ismerjük az okait. A márka fő piacain, Japánban és az USA-ban korántsem olyan intenzív a villany-hype, mint Európában, illetve a Lexus, mint a Toyota almárkája a sok konvencionális hibriddel már ma is úgy egy évtizedre előre teljesíti az emissziós normákat, egyszerűen gazdaságilag nem volt értelme elektromos autót fejleszteniük.
Ma már azonban ők is érzik, hogy kínos ez a helyzet és jönnek is a plug-in és elektromos Lexusok. Hogy mikor? Ez volt a legnehezebb kérdés az egész interjúban. Végül a sokadik udvarias semmitmondó körmondat-válasz után végtelenül pofátlanul muszáj voltam ezt az igen tömör kérdést feltenni Vatanabe úrnak: WHEN? Mikor? És akkor végre kaptam egy választ: a 2020-as évek elején. (Azt pedig már informálisan-félhivatalosan tudjuk, hogy az első elektromos Lexus a UX villanyos változata lesz, amit talán még az idén bemutatnak sorozatgyártás előtti állapotában.)
Aki villany-Lexit akar, annak tehát még fél-egy évet biztosan várnia kell. Utána viszont jönnek majd sorra az akkumulátoros és plug-in hibrid autók, állítólag 2025-re már minden Lexus modellnek lesz tisztán elektromos haladásra is képes változata.