Norbi! Norbi! Norbi! – skandálta több tucatnyi szurkoló hazánk legsikeresebb autóversenyzőjének a keresztnevét, amikor megérkezett gépe a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Michelisz Norbi Malajziából, a WTCR szezonzáró hétvégéjéről tért haza, a világbajnoki trófeával a kezében, a megjelentek legnagyobb örömére.
A rengeteg kiosztott aláírás és közös fotó után a Hyundai versenyzője a sajtó képviselői előtt számolt be az utóbbi napok, hetek történéseiről, illetve mindarról, amit a bajnoki cím kiváltott belőle. „Az első sajtótájékoztatón próbáltunk esélyeket latolgatni, de nehéz volt megjósolni, hogy az idei évben mi lehet a reális célkitűzés. Magamban minden évben azt fogalmazom meg, hogy jó lenne bajnokságot nyerni. Az idei év második felében, a nürburgringi versenytől kezdett bennem érni a gondolat, hogy ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, akkor ott lehetek év végén a bajnokesélyesek között” – kezdte visszatekintését Michelisz.
A magyar pilótának nem adták könnyen a bajnoki címet, jóból és rosszból egyaránt kijutott neki. A pénteki időmérőket még száraz körülmények között rendezték Sepangban, ám a versenynapra megnyíltak az égi vízcsapok. Norbi korábban abban bízott, hogy nem fog esni, de az egyértelműen esős körülményekkel is kiegyezett volna. „Vasárnap, amikor felkeltem és kinéztem a szálloda ablakán, a felhőszakadást látva megpróbáltam megnézni, mi a pontos időjárás-jelentés. Akkor felmértem, hogy ez a nap borzasztóan nehéz lesz. Amikor az első futamot megnyertem, még magabiztosabbnak éreztem magam, aztán jött a szokásos formám: a második futamon elgumiztuk magunkat” – utalt arra, hogy az ekkor már igen nedves pályán az első tengelyre száraz pályára alkalmas keveréket tettek fel.”
Második évét teljesítette a Hyundai-jal Norbi. A márka adta a tavalyi bajnokot, Gabriele Tarquinit is
Az éppen rázendítő esőben hatalmas káosz alakult ki. „Az első probléma az volt, hogy nem is láttam semmit a tizedik helyről. A rajtom sem volt jó, nehéz volt felmelegíteni a gumikat a felvezető körön. Belekerültem a darálóba, próbáltam ellavírozni, lehetőleg úgy, hogy ott maradjak a pontszerző helyek környékén. Annyira nehezek voltak a körülmények, hogy visszacsúsztam.” Végül az újraindítást a 13. helyről kezdő versenyző pár helyet javítani tudott a verseny során. „A nyolcadik helynek nagyon örültem, tíz pont előnnyel várhattam az utolsó futamot.”
A harmadik futam rajtja előtt aztán utolérték Norbit a nagyobb gondok: motorja nem egyszer leállt, nem sokon múlott, hogy nem tudott elrajtolni a bajnokságról döntő futamon. „A rajtrácsra kivezető kör kétharmadánál nagyon fura hangja lett az autónak. Néhány perccel később már hiába nyomtam a gázpedált, csak lassultam. A legnagyobb szerencsém az az volt, hogy pont a legmagasabb pontján voltam az aszfaltcsíknak, és amikor leállt az autó, valamennyire oda tudtunk gurulni az utolsó kanyar környékére. Ott beindult az autó, és oda tudtam evickélni a rajtrács közelébe.”
„Számítottam rá, hogy sokan kijönnek majd elém, borzasztóan jó érzés” – mondta a rajongók seregéről Norbi
„Rádión nem akartam mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy mi a probléma, nem tudtam, hogy az ellenfeleimnek pontosan milyen taktikai lehetőséget biztosít. Négyszemközt mondtam el a versenymérnökömnek, hogy mi a baj. Ezután, mint a sáskák, körbezárták az autómat a szerelők. A telemetriaadatok nem mutattak semmi furcsaságot. Próbáltak valamit bütykölni, és az volt a javaslatuk, hogy próbáljam meg egyszer áramtalanítani az autót és indítsuk be. Öt perc volt a rajtig, de továbbra is szörnyű hangja volt.”
„Úgy vártam az egy perces táblát, hogy ez sajnos elúszott. Abban a néhány percben az volt bennem, hogy ez sajnos elment, kevés esélyt láttam rá, hogy egy csapásra ez a probléma megoldódik. Ekkor megint azt tanácsolták, hogy áramtalanítsak. Nem tudom, hogy a jó istennek, a sorsnak, vagy kinek a keze volt benne, de beindítottam, és olyan volt, mintha semmi probléma nem lenne. Kicsit olyan érzés volt, mint a filmekben, mikor üldöznek valakit, indítózik és nem akar indulni, de az utolsó pillanatban valami mégis elindul.”
Michelisznek elég volt a záróversenyen a dobogóra állnia, függetlenül Guerrieri eredményétől. Ám miközben az argetin vezette a versenyt, Norbi visszacsúszott a negyedik helyre már az első körben. „Újra találkoztam ezzel a kihagyással. Az első safety car fázis volt nagyjából az a szakasza a versenynek, amikor megint nem éreztem problémát. Úgy voltam vele, hogy most mindent bele kell adnom.”
„Ha utólag megtervezhetném a dolgokat, akkor azt választanám, ahogy most történtek a dolgok. Sokan meg szerették volna nyerni a 2019-es bajnokságot”
Norbi végül nem tudott javítani helyezésén, ám Guerrieri visszaesett, miután a motorja felforrt egy koccanás miatt a hűtőjét eltömítő fű miatt. „Láttam, hogy a második Azcona és a harmadik Kristofferson. Akkor sem gondoltam a negyedik helyen, hogy elúszik a bajnokság, mert tudtam, hogy ezek a srácok nem igazán vannak tekintettel arra, hogy ki harcol a bajnokságért, úgyis a futamgyőzelemre mennek. Végül próbáltam előzni, négyen voltunk egymás hegyén-hátán.”
„Nem mondom, hogy nem volt olyan pillanat az első safety car-fázis előtt, hogy nem gondoltam arra, hogy ez itt megint elúszhat, de előre kellett néznem, és amit a lehetőségek engednek, azt ki kell hozni a helyzetből. A harmadik futam előtt magamnak 2/3, Guerrierinek 1/3 esélyt adtam. A kivezető körön az én kétharmadom hirtelen 1 százalékra csökkent. Nyilván egy nagy mélyütés volt, de nincs mit tenni ilyenkor.”
A Hondával versenyző argentin önhibáján kívül esett vissza a mezőny végére. Norbi 2017-ben hasonlót élt át, akkor egy időmérős fékhiba fosztotta meg őt attól, hogy egyáltalán csatába szálljon a bajnoki első helyért. „Beszéltünk Guerrierivel a leintés után, és elmondtam neki, hogy pontosan tudom, milyen érzés most az ő helyében lenni. Én is hasonló helyzetben voltam 2017-ben és mind látjuk azt, hogy mennyire tehetséges versenyző. Hacsak nem történik semmi rendkívüli, neki lesz még lehetősége bajnokságért küzdeni. Úgy láttam rajta, hogy nyilván picit csalódott, de nem gondolja azt, hogy most összedőlt a világ.”
„Sokat segített a tudat, hogy ennyien szorítanak értem”
„Amikor utaztam hazafelé a repülőn, sok időm volt végiggondolni azt, hogy mi történt a futamokon. Eszembe jutott sok emlék, melyeket a leintés után néhány órával már el is felejtettem. Bizonyos pillanatokban kezdem érezni, hogy mit értem el. Nagy elégtétel nekem, de a futamok előtt szándékosan próbáltam arra terelni az agyam, hogy minél kevesebbet gondoljak arra, hogy mi van, ha megnyerem a bajnokságot. Most már fel szabad fogni, ami történik.”
A győzelem után jöhetett az ünneplés. Michelisz hivatalosan is a világ legjobb túraautósai közé emelkedett a sikerrel, a gratulációk nem maradtak el. „A levezető kör érzelmes volt. Szombatról vasárnapra keveset aludtam, irtózatos feszültség volt bennem, amikor láttam, hogy az egész egy hatalmas szerencsejáték lesz az időjárás miatt. A harmadik futamon 7-8 körrel a vége előtt már látszott, hogy ez meglehet, de szándékosan nem akartam erre gondolni. A kockás zászló előtt néhány másodperccel már nem akartam türtőztetni magam, én is felfogtam, hogy mi történik. Elmorzsoltam néhány könnycseppet, minden jött irányíthatatlanul. Életem legszebb pillanatai közé fog tartozni.”
„[Gabriele] Tarquinivel hatalmas volt az örömködés, azt láttam rajta, hogy őszintén örül a sikeremnek. [Yvan] Müllerrel és [Andy] Priaulx-lal is kezet fogtunk. Egyébként nem vagyunk ősellenségek, nem utáljuk a másikat, de személyiségünkből is fakadóan nem járunk közösen vacsorázni. Nem küldünk egymásnak üdvözlőkártyákat, de nagyon tisztelem Müllert és Priaulx-t is.”
„Nézegettem az üzeneteket, de hihetetlen mennyiséget kaptam, ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem is folytatom a nézelődést, majd a hétvégén vagy az ünnepek alatt kerítek alkalmat arra, hogy mindenkinek válaszoljak. Az utolsó szám, amit a telefonom kijelzett, az kilencszáz-valahány SMS volt, úgy 50-60-ig jutottam az olvasásban.”
„Az első futamgyőzelem után azt hittem, hogy kicsit hamarabb esélyem lesz világbajnoki címért küzdeni, 2012-13 tájékán. Amikor jött a sok nehézség, átértékeltem a helyzetemet, és megértettem, hogy ez nem úgy működik, ahogy én szeretném. Azt is megértettem, hogy felesleges fogadalmakkal készülni” – utalt Norbi arra a kérdésre, hogy megígért-e bármit arra az esetre, ha egy nap bajnok lesz
A WTCR-t idén több kritika is érte a teljesítmény-kiegyensúlyozó rendszer és az extrém méreteket öltő csapatutasítások miatt. Norbi ezekre a hangokra is reagált. „Ha megnézzük, hogy melyik csapat hogy rendelte vissza a versenyzőit, én nem látok nagy különbséget a 3-4 bajnokesélyes között. Értem, hogy ez nézői szempontból nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, de ezen a szinten, amikor van lehetőség több autóval helyezkedni és taktikázni, akkor én is ugyanezt tenném.”
„Én továbbra is azt mondom, hogy a BoP a túraautózásnak nagyon régóta része. Ami szerencsétlen, hogy néha úgy tűnt, hogy rossz pillanatokban nyúltak bele, de most ebben nem látnék összeesküvés-elméleteket. A nézői igények nőnek, a bajnokság is szeretne szoros futamokat generálni, és fontosabb a szervezőknek, hogy az utolsó hétvégéig nyitva maradjon a bajnokság. Sokszor versenyzői szemmel ez frusztráló, de mégis a három legjobb autó versenyzői küzdöttek a bajnoki címért. Az arányokat azért jól eltalálták az idei évben.”
A világkupa győztese a családjáról is mesélt. „Nagyon hiányoznak már a gyerekek. A fő dolog, hogy amikor hazaérek, egy nyugodtabb estét szeretnék a gyerekekkel és Johannával eltölteni. Rájuk gondoltam először, amikor beértem a célba. Sok volt ez az elmúlt 8-9 nap nélkülük.”
„A technikai sportokban mindig van szerencse és balszerencse. Nekem borzasztó balszerencsém volt az időjárással, de ha az egész hétvégét egyben nézzük, akkor szerintem az ellenfelemnek volt szerencséje azzal, hogy mindhárom futam átmeneti körülmények között zajlott. Nem akarom senki érdemeit sem csökkenteni, de önmagában a helyzet csak nekem jelentett kockázatot. A történések alakulása olyan mértékben volt szerencsés számomra, ahogyan balszerencseként jelentkezett ez korábbi években az én oldalamon. Ez idővel mindig kiegyenlíti egymást”
2020-ban Michelisz akár az 1-es rajtszámot is viselheti a túraautózás csúcskategóriájában. Vajon felkerül a jövő évi autóra az új rajtszám, vagy marad az ötösnél? „Nem tudom. Szerencsére nem most kell ezt eldönteni. Az ötös a szívemhez nőtt, viszont nem biztos, hogy sokszor van az ember autójának oldalán 1-es.”
„Konkrétumokat nem árulhatok el” – utalt a jövőjére Norbi. „Nagyon jól érzem magam a csapatban. Tavaly ezt nem biztos, hogy mindenki elhitte, amikor Tarquinit kellett a bajnoki címhez segítenem. A Hyundainal mindent alárendelnek a győzelemnek, és sokat segített a tudat, hogy éreztem ezt a támogatást a csapat oldaláról. Szerintem megvan mindkét fél részéről, hogy ez így folytatódjon jövőre is.” Hozzátette, a WTCR-ben nagyon jól érzi magát, a DTM-es átigazolást például kizárta. Annyira jó most ez a bajnokság, a szakmai színvonal továbbra is hasonlóan magas lesz. Bennem most az dolgozik, hogy jöjjön a következő cím.”
Legyen úgy!
