A gyalogosvédelmi előírások már évtizedekkel ezelőtt betettek az összes egyedi formatervű autónak, most pedig a károsanyag-kibocsátási normák herélik ki szép lassan az autógyártást, és fenyegető rémként néha már a teljesen automatizált autózás képe is felsejlik.
De tényleg ez lesz a jövő? Ülünk egy dobozban, ami elvisz innen oda, aztán onnan ide? Kell-e egyáltalán autó 10-30 év múlva? Fogtuk a jó ideje nálunk lévő, tartós teszten nyúzott Honda C-RV-t, ha már hétszemélyes, teleültettük a hátulját 6-15 éves gyerekekkel és kifaggattuk őket, mit gondolnak ők az autózásról, jövőről. Mert ugye a mi gyerekkorunkban egyértelmű volt az autós fertőzés. Kezdve az autós kártyától az óvoda, majd iskola udvarának dombjain, padokon, meg úgy általában bárhol történő matchboxozáson át a távirányítós őrületig.
Valószínűleg a 80-as évek elején mások is odanyomták a homlokukat bármilyen nyugati autó oldalablakához, hogy kézzel árnyékolva leolvassák, „mennyi van beleírva”. Csak mi ezt a Gellért szálló előtt tettük, ahol egész jó eséllyel futhattunk bele valami jobb nyugati autóba. Aztán különféle elméleteket felállítva – hogy most 20, 30, vagy 40 km/h-t kell-e belőle levonni, hogy megkapjuk a valós végsebességet.
Még párperc és tele lesz gyerekkel ez a Honda
Meg persze ott voltak a hétvégi apás autószerelések, takarítások, amikor az akksiban ellenőriztük a folyadékszintet, ha kellett utántöltöttünk desztillált vízzel, olajszintet néztünk, vagy gyertyát cseréltünk. Mármint az apánk, mi csak ott tébláboltunk. Az akkor az úton közlekedő autók szinte mindegyikét megismertük hangról, akár Škoda, Lada, vagy Wartburg fordult be a sarkon, de a szaguk is teljesen egyedi volt. Kívül, belül egyaránt.
Egy mai gyereknek ennél nehezebb dolga van, az autókat már rég nem kell simogatni, hétvégente átnézni, vacakolni velük, hanem egyszerűen csak mennek. A minél meggyőzőbb csúcssebesség, tengernyi lóerő és hengerszám helyett pedig egyre inkább a CO2 kibocsátás számít, meg az, hogy képes legyen leparkolni, vagy akár haladni is egyedül, vezető nélkül. És így egyre nehezebb őket szeretni, vagy rajongani a vezetésért. De tényleg ekkora a baj? Az autózás előbb utóbb nem lesz több kötelező rossznál? Megkérdeztük a gyerekeinket, akik szépen elosztva 6 és 16 év között elmondják, mit gondolnak az autózásról:
Tanulság, hogy nem reménytelen a helyzet. Persze az is igaz, hogy ezek a gyerekek nem átlagos családban nőnek fel, majdnem minden hétre jut valami új autó, új élmény. Az viszont elgondolkodtató, hogy a vélemények között elvétve esett csak szó arról, hogy gyors, erős autókra vágynak. Meg persze az is, hogy milyen könnyen elcsavarható a legtöbb gyerek feje egy jó ülésfűtéssel. :)
