Dermesztő és csodálatos dolog a pusztuló versenypálya, aminek lényegét – tehát az ég felé tartó aszfaltlapjait – hiába bójázzák el. Törvényszerű, hogy a benzinvérű akkor is felszalad rá, ha egy olyan konnektoros hibrid szabadidő-autó kormánya van a kezében, mint a Peugeot 3008 Hybrid4.
Sornyolcas Bugattik, hathengeres Alfa Romeók és négyhengeres Millerek, meg még ki tudja, milyen 20-as évekbeli száguldó kád zúzott még az Autódromo de Sitges-Terramar döntött kanyarjaiban majdnem 100 éve. Aztán kisebb kihagyásokkal jóformán semmi.
Oválpálya, magára hagyva
Frick Armangue imádta az autóversenyzést és pontosan tudta, hogy a spanyoloknak szüksége lesz egy döntött oválpályára, mert a nemzetközi trendek egyre inkább ebbe az irányba mentek. A 20-as években reptereken és közutakon tartottak versenyeket szerte Európában. Ott volt a Mille Miglia vagy épp a Targa Florio. Ezeken a futamokon nem csak pilóták, de olykor a nézők is életüket vesztették.
Amerikában már javában tisztességes versenypályákra költöztették a motorsportokat, amik valamivel biztonságosabbnak és látványosabbnak bizonyultak. Az öreg kontinensen pedig csak az angliai Brooklandsben volt döntött ovál.
Hatalmas társasági esemény is volt egy verseny
1922-ben Armangue felkérte barátait a pálya tervezésére, Jaume Mestres az aszfaltcsíkért, Josep Maria Martino pedig a kiszolgáló épületekért felelt. 10 hónap alatt épült meg 4 millió pezetából az Autódromo de Sitges-Terramar. A 2 kilométer hosszú oválpálya kanyarjai 60 fokban döntöttek.
1923. október 23-án, egy nagyszerű vasárnap Frick Armangue átvágta a vörös szalagot és ezzel megnyílt a pálya. Az első verseny a 200 körös második Spanyol Grand Prix volt. Imádta a közönség a csatát a Millerrel versenyző angol Louis Zborowski és a Sunbeamet hajtó francia Albert Divo között. A győztes végül Divo lett, aki a 156 km/órás sebességet is megfutotta. Viszont egy árva fillért nem kapott a futam után.
Mary Pickford és az Alfa Romeo 6C pózol a kamera előtt
Alberto Divo a 11-es rajtszámú Sunbeamjében
Dühös építőmunkások a jegyekből befolyt összeget vitték magukkal fizetés gyanánt, a pályát pedig a Katalán Automobil Klub vette át. Néhány versenyt rendeztek, de ezekre már akkor sem emlékezett senki. Egyesek szerint az sem segítette a pálya fenntartását, hogy 45 kilométerre fekszik a pezsgő Barcelonától.
Sokáig elhagyatott volt a pálya, az aszfalt hasadékaiból zöldellt égnek a gaz. Csak a közeli csirketelep tudta hasznát venni, néha pedig juhok legeltek az oválban. Ma magántulajdonban van és az eredeti terv szerint az autóversenyzés történetét bemutató múzeum lett volna, de ehhez több mint rengeteg pénz kell. Helyette inkább karbantartják a 3,5 millió kilogramm cementből épült pályát, hogy megfeleljen néhány kisebb rendezvényre.
Jöhet a másik 20-as évek
Miután visszaszereztük a legelő juhoktól az Autódromo de Sitges-Terramar mezejét, összkerék módba rotáltuk a 3008 Hybrid4-et és nekieresztettük az első emelkedőnek. A közepén gonoszul megállítottuk, hogy aztán tisztán villannyal küzdje fel magát. Nyilván lazán lehozta, ahogyan a többi kisebb akadályt is, pedig nagy valószínűséggel a legnagyobb kihívás, amivel meg kell majd küzdenie, az a városszerte megtalálható padka vagy fekvőrendőr.
Még ebben is sokkal jobb lett a konnektoros hibrid hajtású Peugeot 3008. Mert a hátsó kerekeket egy 112 lovas villanymotor hajtja, ami miatt ki kellett alóla dobni a nem igazán finom csatolt lengőkaros futóművet, helyére független került. Ez még úgy is sokat javított a 3008 vezethetőségén, hogy a hibrid hajtás miatt összességében 300 kilogrammot szedett fel (így valamivel több mint 1,6 tonna). Szebben kanyarodik és méltóságteljesebben dolgozza ki maga alól az egyenetlenségeket.
200 lóerős az 1,6-os turbómotor, mellé van egy 110 és egy 112 lovas villanymotor a Hybrid4-ben
200 lóerős az 1,6 literes, négyhengeres turbómotor. Az első villanymotort a 8 sebességes Aisin váltóval házasították össze és van még ugye a picikét erősebb, 112 lovas elektromotor a hátsó kerekeknek. A rendszerteljesítmény mégis 300 lóerő és azonnali 360 Nm nyomaték, ami intenzív meglódulásokra alkalmas. B-be (fokozott visszatermelés) kapcsolva pedig tényleg működik egypedálos autóként a 3008 Hybrid4. Szinte övre akaszt a lassulás, ha leszáll az ember a gázpedálról.
Sosem készült még ennél erősebb széria Peugeot. Állítólag 5,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra, de ez nem az az autó, amivel ez lényeges volna. Mert a Peugeot 3008 Hybrid4 akkor a legjobb, amikor alszik a benzinmotor. Finomságához az passzol a leginkább, amikor suttogó elektronok repítik.
Könnyebb terepen simán boldogul a két villanymotoros 3008
Akár ilyen sok információ is megjelenhet egyszerre a műszerfalon
13,2 kWh-s akksicsomagját teletömve 59 kilométert képes megtenni villanyról. 220 voltos konnektoron 7 órát kell lógnia, hogy feltöltődjön, a gyorstöltővel ezt 2 órára lehet csökkenteni. Akárcsak az 508-asnál, úgy a 3008 zongorabillentyűi között is van villámos gomb. A hibrid menüben beállítható, hogy 10 vagy 20 kilométerre elég energiát hagyjon benne az akksiban, netán a teljes kapacitást tartalékolja. Azt pedig már mobilos applikáción keresztül is be lehet állítani, hogy mikor töltődjön, ha a kábelen lóg.
Zseniálisan extravagáns és otthonos egyszerre a beltér. A világos szürke alcantara az üléseken, a műszerfalon és az ajtókárpiton is átfut. A kis kormánnyal és a fölé tolt, szabadon variálható digitális műszerfallal így 180 centivel nekem jól használható. Mindenütt vannak hasznos tárolórekeszek, indukciós töltő és USB csatlakozó is. Még a csomagtér sem zsugorodott jelentősen, így is marad 395 liter.
100 éve még ömlött a benzingőz az Autódromo de Sitges-Terramarból. Ma már nagyon más 20-as éveket élünk a rengeteg szigorú normával. A döntött oválra egész más célgép kell, de a Peugeot általános jóságához biztosan közelebb áll a konnektorról tölthető hibrid hajtás.
100 éve itt Bugattik zúztak el, most a Peugeot mászik fel csendben a falra
