„Hajnali fél kettő körül autóztam hazafelé. Nyugodt éjszaka volt, szabályosan, lassan haladtam, alig találkoztam más járművel az úton. Főként magyar zenéket játszott a rádió, még arra is pontosan emlékszem, hogy a Boldogság, gyere haza refrént énekelte Cserháti Zsuzsa, amikor megláttam a városom határában egy rendőrautót. Ahogy közelítettem, a mellette álló egyenruhás integetni kezdett a tárcsájával.
Jó estét kívánok, közúti ellenőrzés! Ekkor már éreztem, hogy bajban vagyok” – így kezdi történetét Ádám.
„Rossz döntést hoztam”
Törzszászlós köszöntötte, ugyan régen volt már katona a most 47 éves építész, tisztán emlékszik a rendfokozati jelzésekre. Elkérte a papírjait az egyenruhás, megkérdezte, honnan hová, majd intett a kollégájának, hogy vegye ki a szondát a felmatricázott Škodából. Csak rutinellenőrzés, tette hozzá.
Kapás van, fordult a fiatalabb rendőr felé, akinek megmutatta az eredményt: 0,43 mg/l. Ez került arra a papírosra, amit hamarosan a kezébe nyomtak.
Később a vérvétel más adatot mutatott
Természetesen már nem adták vissza a jogsiját, udvariasan megkérték, hogy csukja be a céges Volkswagen Passatját, és üljön át a rendőrautóba. „Meglehetősen bizarr érzés volt, rám zárták az ajtót, úgy lapítottam hátul, mint az amerikai filmekben a nyakon csípett gyilkosok. Csak a bilincs hiányzott a kezemről” – idézi fel az örökké emlékezetes hajnali órát.
Először bevitték a helyi kapitányságra, ahol többek között egy lábon kellett állnia, mert megnézték az egyensúlyérzékét. Aztán átautóztak vele a városka orvosi ügyeletére, vért venni, az lesz majd a hivatalos adat. Végül olyan három óra tájékán elbúcsúztak tőle, útjára engedték, sétálhatott a 1,5 kilométerre lévő családi házáig.
„Stresszes csütörtök volt, a munkaidő befejeztével ültünk be pár kollégával a központunk melletti étterembe, olyan öt körül. Fogyasztottam alkoholt, ami után tudtam, hogy nem vezethetek. El kellett döntenem, hogy vonatra ülök, és a cégnél hagyom az autómat, amivel akkor másnap reggel nem tudok bejönni, dolgozni. Vonattal persze utazhatok, csak a menetrend iszonyúan bizonytalan, nem mindig fér bele a MÁV ajándéka. Mármint a 30-40 perces késés. Persze nem akarok mentegetőzni, tökéletesen tudom, hogy rossz döntést hoztam, amikor – órákkal az utolsó korty után, de – autóba ültem” – idézi fel Ádám.
„Sokalltam a másfél évet. Hiszen csak ittam”
Azon az emlékezetes hajnalon, május 9-én, azt mondták neki a kapitányság munkatársai, hogy pár nap múlva vissza kell térnie kihallgatásra. Ekkor vette fel a kapcsolatot Janklovics Ádám, közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéddel. Nem okozott balesetet, szabálytalanságot sem követett el vezetés közben, viszont ittasan ült a kocsiba, úgy gondolta, jobb, ha segít valaki. Sosem volt még ilyen helyzetben.
Július elején kapott egy határozatot a járási kormányhivataltól, amiben értesítették arról, amit amúgy is tudott: a „büntetőeljárás jogerős befejezésig” visszavonják a vezetői engedélyét. Amit azóta sem látott, hogy kiadta a kezéből az ellenőrzéskor. Közben végre megkapta az idézést arra a kihallgatásra, amit még a nyakon csípése éjszakáján ígértek meg neki a rendőrök. Pár nappal későbbre.
Vádat emeltek ellene még abban a hónapban, amire viszonylag gyorsan, immár tavaly augusztusban megkapta a büntetővégzést. Ez olyan, mint a balesetes bírósági ügyek végén az ítélet, csak itt nem voltak előtte tárgyalások, mert gyorsított eljárásnak minősül. A dokumentum talán legfontosabb állítása, hogy a vérvétel 1,16 g/liter alkohol-szintet mutatott.
Másfél évre eltiltották a vezetéstől, és 300 ezer forintos pénzbírságot kapott, aminek a befizetésére tíz hónapot adtak neki. Ádám itt megjegyzi, hogy több konkrét tárgyi tévedés szerepel a papíron a személyes adataival kapcsolatban, de csak legyint rá.
„A lényeg, hogy sokalltam a másfél évet. Ennyire azoktól szokták elvenni a jogosítványt, akik személysérüléses balesetet okoznak, márpedig én senkinek nem ártottam. Csak ittam órákkal a vezetés előtt, gyakorlatilag az előző napon. Sokan csinálnak ilyet, ezzel persze nem magamat mentegetem” – mondja a férfi, aki az ügyvédjével együttműködve nem fogadta el a döntést. Tárgyalást, és személyes meghallgatást kértek, immár ebben az esetben egy bírótól.
Pár óra múlva sem jó ötlet vezetni (Illusztráció, Forrás: police.hu)
„Ennyi a vége. Sakk-matt”
Újabb öt hónap várakozást követően jelenhetett meg a bíró előtt, aki rutinosan kikérdezte az építészt, mire elmondta neki a történteket. Meg is született a jogerős ítélet, egy évre csökkentette a bíró az eltiltást, a pénzbírság nagysága megmaradt. Ennek mértékét a hivatalos fizetéshez igazítják.
Természetesen nem innen számítódik az egy év eltiltás, hanem attól az éjszakától, amikor lekapcsolták, amióta fizikailag sincs nála a vezetői engedély. Vagyis most május 9-én a jog szerint vissza kell kapnia, hiszen „letöltötte” a büntetését.
Mindennek a törvény szerint egyetlen feltétele van. Minden vezetéstől jogerősen eltiltott autósnak részt kell vennie egy ún. utánképzésen, amit követően vizsgázni kell. Hasonló a kezdők járművezető-képzéséhez, csak sokkal rövidebb és egyszerűbb, viszont pszichológiai tesztet is tartalmaz. Nem szokott gondot okozni a rutinos járművezetőknek. Okmányirodában kell rá jelentkezni, de csak azt követően, hogy a megbüntetett autós kézhez kapta a jogerős végzést.
Márciusban hozta meg a postás, ahogy a csekkeket is. Utóbbiak közül dátum szerint az elsőn a befizetési határidő két hete már lejárt, mire egyáltalán kibontotta a borítékot, de nincs jelentősége, mert egy összegben befizette az egészet. Viszont az utánképzésnél elakadt, amikor a közelmúltban megpróbált részt venni rajta. Jelentkezni sem tudott.
„Hívtam a helyi okmányiroda hivatalos számát, fel se veszik. A honlapjukon megadott 1818-as kormányvonalon sikerült egy élő ügyintézőt elérnem, aki elmondta, amit nyilvánvalóan tudtam, hiszen ezért hívtam: amíg az utánképzést nem végzem el, nincs lehetőségem visszakapni a vezetői engedélyt. Aztán közölte, hogy a járványügyi helyzet miatt szünetelnek az utánképzések. Jó tanácsként annyival bocsátott utamra, hogy figyeljem a Kavk.hu oldalt. Pont” – sorolja az építész, majd így folytatja.
„Netes keresgélések és újabb telefonálgatások következtek, mindenki ugyanazt mondta, nem tudják megteremteni a járványügyi védekezés alapfeltételeit az utánképzés során (pszichológiai vizsgálat, autóba ülés, KRESZ-teszt, stb.), ezért nincs most utánképzés. Figyeljem a Kavk.hu-t. Hát, ennyi a vége. Sakk-matt.”
Soha ne kapjon ilyen levelet
„Írtam az országgyűlési képviselőmnek”
Kedves olvasóink közül a kárörvendőbbek csettinthetnek. Na, barátom, most pórul jártál, lehet, hogy az egy éved helyett most ki tudja, meddig maradsz jogosítvány nélkül. Az érintett persze másként látja.
„A járvány miatt társadalmi érdek, hogy autóval járjak munkába, és ne tömegközlekedéssel. Ezt kívánja a családom és a munkatársaim egészsége is. Mivel az eltiltásom pár nap múlva lejár, ezen túl a jogbiztonság sérelmét idézi elő, hogy a jogosítvány visszaszerzéséhez szükséges utánképzést bizonytalan ideig, önhibámon kívül elvégezni nem tudom, így a büntetésem mértéke a gyakorlatban előreláthatatlan időre meghosszabbodik.
Állampolgári ismereteim alapján két lehetőséget ismerek a fenti szituációból való továbblépésre. Kegyelmi kérvényt küldök a köztársasági elnökhöz, vagy általános szabálymódosítást kérek a helyi országgyűlési képviselőmön keresztül az országgyűléstől. A józan ész és a realitásérzékem azt súgja, ezen két lehetőség egyike sem ígér számottevő sikert” – fejezi be történetét Ádám.
Egy kérdés marad hátra, azért megpróbálja valamelyiket?
„Hát, az országgyűlési képviselőmnek már írtam. De nem válaszolt.”
