Azt nagyjából mindenki tudja, hogy ki és nagyjából mikor találta fel a mai autó ősét. Azt már kevesebben, hogy hányféle találmány, újítás kellett még ahhoz, hogy az autózás elnyerhesse azt a formáját, ahogy ma ismerjük. Biztonsági és kényelmi berendezések tucatjait kellett feltalálni. De vajon melyik márkának melyik extrát köszönhetjük? Összeszedtünk néhányat a biztonsági övtől a kormányon át, az érintőképernyőig.
Biztonsági öv
A kétpontos biztonsági öv egy angol mérnök találmánya, valamikor az 1800-as évek második felétől használták, de eleinte nem az autózásban, hanem a repülésben szolgált a pilóták ülésbe rögzítésére. Az autókban használt változatát szabadalmaztatni egy amerikainak jutott eszébe először, ő 1885 februárjában a New York-i taxikba álmodott egyszerű, kétpontos biztonsági övet, hogy a turisták biztonságban legyenek menet közben.
Igazán nem kaptak rá az autógyártók az övre, egészen addig, amíg 1958-ban egy svéd mérnök – aki korábban a Saab-nál fejlesztett repülőgépekhez katapultüléseket – Nils Bohlin meg nem alkotta a Volvónak a hárompontos biztonsági övet, ami 1959-től szériatartozékként bekerült a márka autóiba. A könnyen, egyszerűen használható övet szabadalmaztatták ugyan, de a többi autógyártó is ingyen átvehette az ötletet. Jegyezzétek meg Nils Bohlin nevét, 2002-es haláláig a becslések szerint úgy egymillió ember életét mentette meg a találmánya.
Az alábbi kisfilmben tojás- és emberkísérlet is látható:
Klíma
2020-ban már szinte nem is lehet klímaberendezés nélkül új autót kapni. De nem volt ez mindig így. Bár már a 30-as években is lehetett utólag beépített légkondicionálót vásárolni az autókba, de a nagy, nehézkes, zajos és rossz hatásfokú berendezések nem igazán terjedtek el. Persze az autógyárak is megérezték, hogy van igény erre az extrára, így nekiálltak, hogy használható méretben, autóban is alkalmazható berendezést gyártsanak, amiben a hűtőközeg nem gyúlékony és nem is mérgező. A fejlesztésben élen járó GM-et végül a Packard előzte be, és 1940-ben ők kínáltak először gyári klímaberendezést személyautóba.
A világ első, gyári légkondis autója a Packard – fotó: By dave_7 from Lethbridge, Canada
Azóta már a négyzónás klíma sem ritka, van fűthető ülés is, amelyet legelőször az 1966-os Cadillac de Ville-be lehetett rendelni. Míg télen a hideg, addig nyáron a meleg kínozza az ember fenekét, pláne, ha bőrüléssel verte őt meg az élet. A fülledős fenekűek a Saabnak köszönhetik a világ első szellőztethető autós ülését, amely a Saab 9-5-ben tűnt fel. Az ülésenként két darab ventilátor az ülő- és a hátlapban kapott helyet és háromféle teljesítménnyel pörgette a levegőt az elöl ülők feneke alatt, háta mögött.
Felejtsd el a kulcsot!
Kulcsokkal szerencsétlenkedni egy autó mellett, sosem tartozott a vonzó időtöltések közé. Régen pedig nem lehetett megúszni, nekünk a Škodához rendes kulcscsomó tartozott, egy az ajtónak, egy a tanksapkának, és egy az ördög tudja már minek. A beszállás öröme még ilyenkor sem adatott meg mindenkinek, meg kellett várni, míg a családfő beül és sorban kinyitja az ajtókat belülről. A kulccsal bíbelődést 1980-ig csak úgy lehetett megúszni, ha valaki nyitva hagyta az autóját. 1980-tól azonban a Ford Thunderbird, Mercury Cougar, Continental Mark VI is kínált a kilincs mellé beszerelt számzárat. Hasonlót, mint amit a diplomata táskákon használtak, csak itt elektronikus záron kellett megadni a számkódot.
Az első igazi, távirányítós központi záras modell a Fuego
Ez azonban még mindig nem volt az igazi, de már csak két évet kellett kibekkelni, és jött a Renault Fuego, ami elsőként kínált távirányítóval vezérelhető központi zárat. A Renault később még a kártyás megoldásával alkotott nagyot – ez akkora, mint egy hitelkártya és alig vastagabb nála – ami jelenleg is az egyik legjobb a kategóriájában. Nem kell nyomkodni, elővenni, sőt, még a kilincs simogatását is el lehet vele felejteni, elég, ha a vezetőnél van. A többi megy magától.
A Renault kártyája talán a legjobban használható kulcsmentes kulcs
Az autókulcsok egyik tagadhatatlanul látványos, de valószínűleg halálra ítélt formája a BMW okos kulcsa, amin színes, érintőképernyős felület is található, és rengeteg adatot tud akkor is az autóról, ha éppen nem vagyunk a közelében. Bár csodás műtárgy, amire kitalálták csak korlátozottan alkalmas, hiszen az autóban érdemes az indukciós töltőfelület közelében elhelyezni – elő kell venni a zsebből – különben hamar lemerül, és a kis képernyőn szöszmötölni sem igazán komfortos. Erre egy telefonos applikáció sokkal megfelelőbb.
Szépnek gyönyörű, de gyakran kell tölteni a BMW nagyon okos kulcsát
Hát az első ablaktörlő?
Na, vajon mikor foganhatott meg az ablaktörlő ötlete? Hát persze, hogy szakadó esőben autózás közben. Igaz, nem a sofőr fejében, hanem az utaséban. Mary Anderson – igen, egy praktikusan gondolkodó nő – fejében akkor állt össze az ablaktörlő terve, amikor a viharban rettentően lelassult az autója, mert a sofőr az esőtől semmit nem látott az útból. Hogy mégis sejtse merre haladnak, a derék ember kidugta a fejét az ablakon, hátha úgy többet lát. Ezt követte a kézi mozgatású ablaktörlő 1903-as feltalálása. Az ötletet hamar átvették az autógyártók, de egészen 1919-ig kézzel kellett vacakolni, hiszen az automatikus – értsd, nem kézi mozgatású – ablaktörlő berendezés csak ekkor jelent meg.
Eredetileg kézzel mozgatták az ablaktörlőlapátokat, majd jött a pneumatikus változat, amit az elektromos követett – fotó: GettyImages
Ekkor még nem elektromos, hanem pneumatikus szerkezet mozgatta ide-oda a lapátokat. Később megjelentek a gyári esőérzékelő szenzorok is az autókban – elsőként a Cadillac Eldorado Biarritz-ban – amelyek még nem az ablaktörlőt kapcsolták be, hanem kabriókban a nyitva felejtett tetőt csukták be, húzták fel a nyitott ablakokat, ha esőt érzékeltek. Az első esőérzékelős ablaktörlőt jóval később, 1996-ban alkalmazták először, és ez is amerikai márkához köthető, a Cadillac-hez. Azóta az ablaktörlő még tovább fejlődött, de azt máig nem tudták megoldani, hogy ne a vezető oldalán, szemmagasságban hagyjanak folyton egy zavaró csíkot.
Kormánykerék
Gondolnád, hogy a kormánykerék nem egyidős az autózással? Pedig egyáltalán nem, mert előbb ezt is fel kellett találni. Az első autókat még kormány hiányában karokkal irányították, így az első, kerek, mai értelemben kormánynak nevezett eszköz feltalálásáig, 1894-ig kellett várni, amikor Alfred Vacheron egy Panhard 4-gyel indult el a Paris–Rouen versenyen. Amit előtte átalakított és kormánykereket szerelt bele. 1898-tól aztán a Panhard-ok már gyárilag kerek, igazi kormánnyal készültek.
Panhard 1902-ből. Itt már nem újdonság a kormány – fotó: wikipedia.org
Később, ahogy az autók egyre nagyobbak és nehezebbek lettek, ideje volt feltalálni a szervokormányt is. Ha eltekintünk a katonai és teherjárművektől, akkor az első, kereskedelmi forgalomban kapható szervokormányos személyautót a Chrysler adta a világnak, 1951-ben, a rendszert pedig Hydraguide-nak nevezték.
Szép lassan gombok is kerültek a kormányra, az első a kürt kapcsolója volt, de ez nem érvényes. No meg évszámot, márkát is nehéz lenne mellé tenni. Az első, valódi gombok 1966-ban kerültek a Ford Thunderbird-re, és a tempomatot vezérelték, az elmúlt évtizedben pedig újabb és újabb funkciók költöztek a kormányra, így már a navigációt, a telefont, vagy a hifit is a kormány gombjairól vezérelhetjük.
Érintőképernyő
2020-ban már sokkal jobban örülünk, ha valamilyen funkciót nem nyavalyás érintőképernyőt simogatva kell előkotorni egy menü mélyéről, hanem igazi gombbal lehet beállítani.
A Bentley hátuljában kivehető érintőképernyős eszközön lehet beállítani kismillió dolgot
Például a fűtést, hűtést. 1986-ban, amikor felderengett a Buick Riviera zöldes monokróm monitorja, hogy a szerencsések azt böködve állítsák be a rádiót, a napi kilométer-számlálót, vagy éppen a klímát, még senki nem gondolta, hogy később ezt utálni fogjuk.
Annyira nem is fertelmes a Buick rendszerének logikája:
De ha már kijelző, akkor jöjjön az autós navigáció, amit már a GPS-rendszer előtt kitaláltak. Méghozzá a Honda és úgy hívták, Electro Gyrocator. A rendszer egy a rakéták célba vezetésére is használt eszközt, a giroszkópot használta, hogy a katódsugárcsöves monitor világító foltja mindig a térkép megfelelő pontján mutassa az autót. Jellemző a japánokra, hogy az autó rendszere pontosabb volt, mint a készlethez szükséges térképfóliák.
1981-ben Japánban megelevenedett egy James Bond film:
A rendszer csak Tokióban működött – ehhez volt térkép – így érthetően nem terjedt el. 1990-ben a Honda Legendben is hasonló működött, de abban már digitális térkép-adatbázissal dolgoztak, nem holmi írásvetítő-fóliával. Az első, GPS-alapú autós navigációs berendezést az Oldsmobile jegyzi, bár sok gyakorlati haszna még nem volt az akkor 2000 dolláros extrának, ugyanis a kilencvenes évek közepén katonai megfontolásból még csak pontatlan GPS adatokhoz juthattak a polgári felhasználók és a használható digitális térképeknek sem volt se híre, se hamva.
Tolatókamera
A japán piacra szánt Toyota Soarer-ben jelent meg először a tolatókamera, 1991-ben, amiben a színes képet a hátsó légterelőbe épített kamera szolgáltatta. Az első felülnézeti képet adó, négy kamera adataiból összerakott rendszer a Nissan nevéhez fűződik, illetve pontosabban az Infiniti EX35-höz.
Bár a Nissan kezdte a felülnézeti képet adó kamerarendszerek használatát, mára azonban van, aki jobban csinálja
Ezt egy évvel később követte a BMW saját megoldása. Mivel kamerából sosem elég, a Lexus 2018-tól kínál a külső visszapillantók helyett kamerát az ES-be – persze csak a saját piacukon – de Európában sem kell lemondani erről az extráról az Audi és a Honda vásárlóinak. Míg az Audi e-tron esetében feláras ez az extra, addig a Honda e-ben alapáron jár a külső visszapillantó kamera. A 2011-ben bemutatott Volkswagen XL1 tükreit is kamerák helyettesítették, de 250-es darabszámával nem igazán tekinthető sorozatgyártású autónak.
