Nagyjából a vírus miatti bezárkózással egy időben, amikor már hagyományos értelembe vett iskola sem volt, fogtuk magunkat és felköltöztünk a gyerekekkel a Mátrába. Hetente egyszer kellett csak Budapestre menni, leadni a régi tesztautót, felvenni az újat és közben elintézni pár dolgot. Aztán eljött a nap, amitől már jó ideje tartottam, elfogytak a tesztautók, nem volt mivel visszajutni az önkéntes száműzetésbe. Persze lehetett volna buszozni is, de azt a család önvédelemből gyorsan leszavazta.
Két darab működőképes jármű volt akkoriban a családi flottában, egy rémesen kinéző robogó és egy hónapok óta, a kisebb-nagyobb átmozgató körözésektől eltekintve szinte mozdulatlan Land Rover.
Ugyan a lakás és a tanya közti 110 kilométer nem vészesen sok, de ezt egy robogón végigülni azért komoly büntetés lett volna. Az 59 éves, jobb kormányos Land Rover sem tűnt sokkal komfortosabbnak, de legalább abba belefértek a család otthonról igényelt cuccai és a menet közben beszerzett másfél heti enni- és innivaló is.
Nagyon hiányzik a pótkerék onnan
Persze egy öreg autóval nem akkor mész bárhova, ha te akarsz, hanem amikor az autónak van kedve hozzá. Pedig ígéretes volt a kezdet, a hosszú állás után rövid izzítás után azonnal beindult a dízelmotor. Majd 5 másodperc után leállt. Aztán innen még egyszer beindult, de az is tiszavirág életű siker volt, hiába tapostam tövig a gázpedált, elfogyott a lendület. Majd az akksi is letérdelt, már alig forgatta a motort, amikor feladtam. Akksi ki, lakásba felcipel, töltőre rak, vár. Míg feltöltődött az akkumulátor, volt időm gondolkodni, mi lehet a baj. Meg persze a márkatársakat is faggattam, hiszen a legtöbb infót egy rendes FB csoportból lehet összeszedni, szinte bármiről. Bár a tanácsokat érdemes alaposan megszűrni.
A kicsike csavar a légtelenítő
Szerencsére a tünetek alapján mindenki üzemanyag-ellátásra gyanakodott és ez logikusnak is tűnt, így vettem pár méter benzincsövet, egy szűrőt és felkészültem a műtétre. Aztán eszembe jutott, hogy mintha korábban már csinált volna hasonlót, amit teljesen logikátlan módon egy adagolólégtelenítés oldott meg. Nem, nincs rá magyarázat, csak a lustaság miatt adtam egy esélyt a dolognak, mert két apró csavart könnyebb kicsavarni és légteleníteni az adagolót, mint csöveket kaszabolni, gázolajban tocsogva bekötni őket stb. Mondjuk ennyi előnye van egy nagyon öreg autónak, hogy az elektronikai bajokat azonnal ki lehet húzni a lehetséges hibák közül, itt nincs mágnesszelep, szenzor, se részecskeszűrő, se semmi.
Elektronikának se híre, se hamva
A dagadtra töltött akkumulátorral innen pillanatok alatt indult a motor, jöhetett a bepakolás, útvonaltervezés, lámpa- fékteszt és megcéloztam a 3-as utat, ahol még egy tankolás is belefért. Valahol Hatvan környékén jött az első bonyodalom, elkezdett lobogni motorháztető. Nem volt különösebben vészes, mert a 70-es utazótempó kevés volt ahhoz, hogy a menetszél belekapjon és fel is nyissa, de rosszul nézett ki.
Szemből egy csavarhúzóval nekiesve lehet állítani a motorháztető magasságát
Nagyon hiányzik róla a pótkerék, ami nemcsak esztétikailag dob sokat az autó megjelenésén, hanem a motorháztetőt is a helyén tartja. Félrehúzódva megvizsgálva a bajt kiderült, hogy a motorháztető zárja hullott darabjaira. Ezt kétperces meló volt megjavítani, csupán a középső, a zárba csúszó tüskét kellett visszacsavarni a helyére. A műtét nem várt mellékhatása, hogy így egyúttal beállítottam a motorháztető magasságát is, így már alig egy ujjnyira csökkent a hézag a kasztni és a gépházfedél között.
A félig megnyúzott motorháztető. Jobb oldalon még van némi borítás
A 21-esen aztán újabb esemény erősített meg abban, hogy jó döntés volt Land Roverrel megindulni a Mátra felé, mert elkezdett szakadni az eső. Aki ismeri a régi Land Rovereket, tudhatja, hogy az ablaktörlőmotor csupán egy fokozatú, viszont lehet kézzel is mozgatni a lapátokat. Sajnos azt, hogy ezt hogy kell csinálni, a mindenféle felújítóműhelyekben átvészelt évek alatt nem mindenki tudta. (Ki kell húzni a kézi mozgatás kallantyúját, csak utána lehet jobbra-balra kalimpálni vele.) Így el is törték a szerkezet belsejét, amit így cserélni kellett. Gyári eredeti csak aranyáron van, így kevésbé szép, után gyártott került bele, amihez persze adaptert is kellett készíteni, amit végül Gajdán doktor úr faragott használhatóvá. Tiszta szerencse, hogy ez már működőképes volt a viharban.
Az új, de csúnya ablaktörlőmotor
Érkezés után – az autópályás, normális autóval 1 óra 15 perces utat úgy két és fél óra alatt autóztuk le – az első szépészeti beavatkozás a motorháztető belsejére ragasztott ocsmány, már itt-ott lógó szigetelés lecibálása volt. Ez nagyjából 23 éve halogatott tennivaló, mindig utáltam, ahogy kinéz, de eddig nem volt igazán jó alkalom a levakarására. Most se volt könnyű, a nagyját letéptem, a maradékot meg fúróra szerelt csiszolókoronggal szedtük le. A pucér alumínium most hülyén néz ki, majd keríteni kell rá vastagabb hőálló fóliát, ami valamennyire elnyeli a motorhangot is. Tippem még nincs, hogy mi legyen. De ha már a megereszkedett szőr lekerült róla, a merevítő acélrészeket lecsiszoltuk, lefestettük. Sokkal civilizáltabb lett így.
Gyerekmunka
Két- sőt, sokzónás klíma
Ahhoz képest, hogy angol, a Land Roverben egész sok okos ötlet van. Ilyen a mindenféle elektromosság és motor nélkül is remekül működő szellőzés. Van két felcsapható ajtó a szélvédő alatt és négy a tetőben. Utóbbiak a kiválóan hőszigetelő kétrétegű tetőben futó légrésbe nyílnak bele, így eső nem jön be rajtuk. A menetszél viszont igen. Ezekkel semmi baj sincs, finoman nyílnak, csukódnak, az elsők viszont olyannyira berohadtak, hogy egy millimétert sem mozdultak már évek óta.
Pollenszűrő egyelőre nincs benne
Apró hülyeség, mégis kétnapos ordas szívás a tűzfalon lévő, bentről nyitható két kis szellőző rendbetétele. Az első nap a szétszereléssel telt, kiderült, hogy szerencsére csak egy ponton áll be a csuklós mechanika, így jöhetett a rozsdaoldós, WD40-es áztatás, és egyre hangosabb és cifrább anyázás, miközben semmit nem mozdult az egész hóbelevanc. Úgy félnapos ázás, feszegetés, fenyegetés után megtört a jég, megmoccant a csap, már csak a folyamatos mozgatás, kenés, mozgatás volt hátra mindkét oldalon, illetve a közben szétröppent többi alkatrész összeszedése, összeillesztése, kenése. Most olyan finoman jár, mint életében eddig soha.
Az a kis izé nyomja jobbra a kart, hogy a beállított magasságban rögzüljön a szellőző
Szőnyeg mindenhova
Szőnyeget szabni egy szabályos, téglalap alakú raktérbe, nem akkora mutatvány, de a végeredmény elég látványos. Sőt, hallani is lehet a különbséget, mert jóval kevesebb zaj jön így hátulról. A 150 centiméter széles hosszában csíkos tekercs széleit levágva még a kabin elejébe is jut majd gumiszőnyeg. A hátsó rész oldalfalaira padlószőnyeg került, hogy valamivel otthonosabb legyen a belső.
Bent van a gumiszőnyeg is
Lassan eljött az a pillanat is, amikor már nem a bepakolt dolgok koszolódtak össze a Land Rover csomagtartójában, hanem már a dolgok koszolják össze az autó belsejét. Persze ez csak átmeneti állapot, de egyelőre még mezítlábas, papucsos zóna a gyerekeknek a kocsi hátulja. Elöl még nem ekkora a baj, de már méregetem a gumiszőnyeg szabásmintáját oda is.
A gyerekek egész lelkesen takarították a temérdek koszt
Végső soron a home office temérdek szívása mellett valami jó is volt benne, mert ezer éve halogatott munkák készültek el. Olyanok, amiket egy társasház előtt az utcán nem igazán lehetett, illett volna megcsinálni. A másik váratlan mellékhatás, hogy a kicserélt összes gömbfej, mozgó alkatrész gyönyörűen bejáratódott és már egy ipszilont is meg tudok vele csinálni anélkül, hogy percekig oxigénsátorban kéne utána hörögnöm.
Bekötöttük a kilométeróra spirált is. Mondjuk mérföldben már.
Egész finom lett mindene, tényleg élmény már vele jönni-menni. Persze ez viszonyítás kérdése, mert egy mezei autóhoz képest még mindig rémálomszerű például a kormány holtjátéka vagy a menetzaj. De ezt már megszoktam, volt rá 23 közös évünk.
Frissítés: Mikor a fotók készültek, a tank betöltőnyíláshoz vezető nyaka elrepedt és zötykölődős úton elkezdett folyni a kocsiból a gázolaj. Ehh…
