Nincs edzettebb a magyar autósnál. Pluszban fizetünk a pénzünkből épült ingyen útért, adó terheli a már megadóztatott járműbiztosításunkat, a parkolásért ott is fizetünk forgalomszabályozásinak hazudott okból, ahol a forgalom nem indokolná.
Eközben a milliónyi kátyút kerülgetve talán már fel sem tűnik, hogy az országútjaink felülete ezerarcú. Nem a kisebb-nagyobb úthibákra gondolunk, hanem arra, hogy helyenként rendkívül sűrűn váltogatják egymást a különböző felületű útburkolatok.
Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, amelyet az egyébként fiatal M2 egy kilométeres szakaszán mutatunk be az alábbi fotókkal.
Sok helyen csak 10-20-50-100 méteres szakaszokon váltakoznak hirtelen a különféle burkolatok, amelyeknek a látványa, a hangja, és a tapadása is eltérő valamennyire.
A soha el nem fogyó, tengernyi kátyúval már foglalkoztunk, ahogyan megválaszoltuk az örök kérdést is: miért éppen a nyomvonalon sorjáznak a bosszantó csatornafedelek. Mai összeállításunk azt járja körül, hogy az autós szemével miért ennyire összevissza a magyar úthálózat. Vajon miért nem lehet nálunk is egységes felületeket egymás mellé aszfaltozni, amilyennek sok-sok országban látjuk ezt?
Talán nem a legszexibb téma, de fontos, mert több millióan használjuk az utakat naponta. Ráadásul a mi pénzünkből épültek.
Általános okok
„Ugyanazon úton az egymást követő szakaszokon az eltérő megjelenésű burkolatok különbözőségét számos dolog befolyásolja. A kopóréteg építésének éve, az alkalmazott eltérő aszfalt-keveréktípusok, az aszfaltkeverékben alkalmazott eltérő típusú kőanyagok, a forgalomba helyezés óta eltelt időszakban bekövetkező eltérő mértékű terhelés és környezeti hatás” – mondta első kérdésünkre a legilletékesebb válaszadó, a mintegy 32 ezer kilométernyi közutat napi szinten ellenőrző és javító Magyar Közút Zrt. (MK)
Ezen felül a már lefektetett aszfalton két, kevésbé ismert, de az útkezelők által alkalmazott „fenntartási technológia” is látványos eltérést mutathat.
Az egyik az ún. hidegaszfalt-vékonyréteg, ami a forrón lehengerelt különféle burkolatokkal ellentétben utcahőmérsékleten kevert bevonatot jelent. Sokoldalúan alkalmazható technológia olyan utakon, ahol nincs szükség a pályaszerkezet erősítésére, újraaszfaltozására, vagyis komolyabb felújítására. Alkalmazható kiritkult burkolatfelületek „zárására”, a kisimult burkolat érdességének növelésére, kisebb mértékű nyomvályúk kitöltésére. Eltérő textúra, érdesség, zaj és szín jellemzi.
Főként a kisebb forgalmú útfelületeken alkalmazott „szórt felületi bevonat” is eltéréseket okozhat, ami „bitumenemulzió-kipermetezést” és kőzúzalék kiszórását jelenti. A burkolat felületének az állapotát javítják vele.
Miért nem lehet egyszínű és azonos érdességű a felület?
Nyilvánvalóan a felújítás indokolja a 10-20 méterestől a több kilométer hosszú szakaszokig a beavatkozásokat, amelyeket különböző technológiákkal végeznek. Ennek is egyértelmű a magyarázata a közútkezelő szerint.
„A különböző technológiák alkalmazására az eltérő mértékben leromlott felületállapot, az egyes szakaszok eltérő teherbírása, a régi aszfaltrétegek eltérő aszfaltmechanikai tulajdonságai (merevség, nyomvályúhajlam) miatt kerül sor. A burkolatgazdálkodás szemmel láthatóan is megjelenik a burkolat felületén eltérő szín, textúra, érdesség, vagy egyéb állapotjellemző paraméter tekintetében” – válaszolták kérdésünkre.
Eltérő tulajdonos okozhat eltérő útfelületet?
Az országban futó milliónyi különféle útnak rengeteg gazdája van. A települések között futó egy és két számjegyű főutakat, sztrádákat jellemzően az MK kezeli, a városokban futó utak nagy részét a helyi önkormányzatok gondozzák, de még ezek tulajdonviszonyai sem egységesek. A budapesti kerületek útjainak egy része például a fővárosi önkormányzathoz, míg akár a szomszédos utcák a kerületi polgármesteri hivatalhoz tartoznak. A falvak között húzódó utak is egy szakaszon az egyik községhez, majd a másikhoz tartoznak.
Mindez sajnos az utakon is meglátszik, pedig egyszerű autósként az tűnne ideálisnak, ha egy-egy közigazgatási határt nem éreznénk meg az abroncsainkon.
Sajnos ezeken az utakon máig látszik a történelem, egészen pontosan az egykori szervezeti felépítés maradványai. Sok esetben a konkrét felületi eltérés onnan maradt ránk, amikor még a megyei hatáskörrel rendelkező önálló közútkezelők megyehatárokhoz igazodva végezték a tevékenységüket. Ezen sokat javított, hogy az akkori kormányzat 2005-ben összevonta őket éppen az egységesítés miatt, akkor jött létre a Magyar Közút Zrt.
Sok esetben akár több évtizeddel ezelőtt kialakult éles váltások továbbra is megmaradnak, hiszen a korábban különböző időben felújított szakaszok leromlása is különböző fázisban történik, így az újabb és újabb felújításokra is időben eltolva jelentkezik az igény. Eltüntetni ezeket teljes újraaszfaltozásokkal lehetne, csak hát az több pénz. Éppen ilyen okok miatt is szükségessé vált az országos, egységes irányítású és összehangolású közútkezelői rendszer létrehozása. Ezt a folyamatot teljesítette ki az állami kezelésű gyorsforgalmi utak becsatlakozása az MK-ba 2013-ban.
Természetesen a forgalom is számít
Az útfelújítások gyakoriságát, komplexitását és minőségét az is nagyban befolyásolja, hogy mennyi jármű használja az adott szakaszt. A járművek mennyiségén pedig olyan pofonegyszerű dolgok változtathatnak akár radikálisan, mint egy közelbe épült gyár vagy bevásárlóközpont.
De egy új út is sokat változtathat a körülötte lévő régiekkel való bánásmódon. „Előfordulhat, hogy bizonyos térségekben gyorsforgalmi út vagy települést elkerülő főút épült, és ezek a beruházások emelték a térség közúti közlekedési színvonalát. Máshol, ahol ilyen jellegű beruházásra nem került sor, a településen átvezető utak felújításával, szélesítésével, csomópontépítéssel, kapacitásnövelő beavatkozásokkal történik meg a szolgáltatási szint növelése, amely egy-egy település belterületén látványos színvonal javulást eredményez” – mondja erre az MK.
Mennyire befolyásolhatja az útminőséget, hogy az egyik településnek van pénze, a másiknak meg nincs?
„A mi városunkba csak sz.r utak vezetnek be, máshol meg csupa jó minőségű út fut” – csattant fel kollégánk az egyik értekezletünkön. A műszaki előírások elvileg azonosak országhatáron belül, mégis sokan tapasztalunk hasonlót. Köztudott, hogy egyes városok gazdagabbak, mások szegényebbek, akár a két kisebb település közötti gyár hovatartozása eldöntheti évtizedekre az önkormányzatok adóbevételét, azaz vagyoni helyzetét. Ebből következően a városok és községek arculatát, vagy éppen az útjaik minőségét, gondozottságát. Többek között azt is, hogy ároktól árokig új aszfalt kerül valahová, vagy csak 10-20-100 méteres szakaszokon jönnek létre új, más színű és textúrájú felületek.
No de az előírások és a biztonság… Mennyire befolyásolja az önkormányzatok vagyoni helyzete ezt? – kérdeztük a Magyar Közút Zrt-től.
„A felújítások során a felújítandó szakaszok kiválasztása a felületállapotot jellemző paraméterek, így a nyomvályúmélység, hosszirányú egyenetlenség, felületállapot (repedezettség, kátyúsodás mértéke, textúra), illetve a beavatkozási technológia meghatározása az út teherbírása alapján kerül meghatározásra a vonatkozó útügyi műszaki előírások szerint.
A források rendelkezésre állása inkább az évente felújításra kerülő utak hosszát határozza meg. Bizonyos útszakaszokon, amelyeken nem történik felújítás, karbantartási (repedéskiöntés, kátyúzás, nagyfelületű gépi javítás) vagy fenntartási (szórt felületi bevonat, hidegaszfalt-vékonyréteg) technológiával történik beavatkozás, amely megjelenésében és minőségében más-más burkolatot eredményez” – így hangzik a hivatalos válasz.
Akinek sok pénze van, csúcsminőségű aszfalttal kedveskedhet a polgárainak?
Az előírások nyilvánvalóan meghatároznak egy alapszintet, de kíváncsiak voltunk, hogy e felett vajon léteznek-e különféle minőségi szintek az útburkolatok között. Amelyek, ha eltérőek mondjuk tartósságban, eltérhetnek külsőleg is egymástól. Van olyan Magyarországon, hogy luxusaszfalt?
„A különböző aszfaltkeverék-típusok, illetve ezek gyártásához használandó kőanyagok és kötőanyagok alapján léteznek értékesebb és olcsóbb keveréktípusok, de ezek árainál nincsenek olyan aránytalanságok, mint az olcsó kisautók és a luxusterepjárók árai között” – válaszolta felvetésünkre az MK.
Erre már csak egy kérdésünk maradt: nálunk milyen szempontok határozzák meg, hogy értékesebb avagy olcsóbb keveréktípusok kerülnek egy-egy felújítandó útra?
Íme, a válasz. „A tervezett élettartamra számolt tervezési forgalom, vagy egyszerűbben a várható forgalmi igénybevétel alapján történik az alkalmazandó aszfaltkeverék-típusok megválasztása.”
Miért vannak tele az útjaink csatornafedelekkel? Miért éppen a nyomvonalba rakják a legtöbbet? Miért nincsenek egy szintben az aszfalttal? – a csatornázási művek, az útépítő, az útfenntartó és a biztosító válaszol az autóinkat kínzó örök problémával kapcsolatos összes kérdésekre.