Használt autót vásárolni mindig nehéz, hiszen a vágyak mindig nagyobbak, mint amit a pénztárca elbír. A Vezess újságírói korábban már elárulták milyen autót vennének, ha 3 millió forintért választhatnának. Majd megfeleztük az összeget, és 1,5 millió forintos keretből kellett gazdálkodnunk. Most még tovább húztuk azt a bizonyos nadrágszíjat. Ötleteltünk, mi lenne, ha csak 500 000 forintunk lenne egy autóra, amit a mindennapi élet során kellene használnunk. Mit választanánk, mit ajánlanánk másnak? Itt jönnek a válaszok:
Szörényi András –Wagon R+ vagy Mondeo?
Ha úgy kellene elköltenem félmillió forintot egy használt autóra, hogy a szervizelésére, javítgatására se kelljen sokat áldoznom, máris meglátnám a szépet a Suzuki Wagon R+-ban. Gyakorlatilag az 1988 és 2002 közötti kettes Swift megbízhatóságát tudja, de vállalható ütközésbiztonsággal.
Mivel nem nyergelek át pizzafutárnak, és nem kizárólag városi használatra keresnék használt autót, mégsem Wagon R+-t vennék a saját félmilliómból. Hanem egy olyan kocsit, amely kényelmesebb nála országúton és főleg autópályán, továbbá van akkora, hogy jó legyen a nyári evezésekhez a Túron és beférjen a szánkó, ha a Bakonyig kell elmenni a hóért.
Félmillióval a zsebben nem lehet sokat ugrálni, két típus közül választanék. Az egyik a Citroën Xsara Picasso, a másik az Mk3-as, 2000-2007 közötti Ford Mondeo. A Mondeóban kényelme és vezethetősége, a Xsara Picassóban ötletessége és fenntartási költsége tetszene. A Mondeo több pénzt vinne el, de jobban is örülnék neki, ezért ezt egálra adom. Egy a fontos: csak benzin-gázos autót keresnék, mert nincs feleslegesen eltankolható pénzem. Olcsó használt autóra vadászva először ezt a Mondeo kombit nézném meg.
Bár a Mark3-ban a kombinak hátul egyszerűbb a futóműve, mint az ötajtósé és a limuziné, a Ford Mondeóval a vezetési élmény is meglenne
Kíváncsi vagy, mit írtunk újonnan egy ilyen Mondeóról? Itt a tesztünk 2004-ből:
Svékus Gergő: Chevrolet Spark Mk2 2005-2009
Egy bő évtizede a General Motors valahol Nyugat-Franciaországban szervezett multibrand sajtóutat. Az út lényegi részletei mostanra ugyanúgy a homályba vesztek, mint azok a márkák, amelyek újdonságaival akkor ismerkedtünk – a Saab megszűnt, a Chevrolet és a Cadillac kivonult Európából, az Opel pedig ma már egy másik egyesületben játszik.
Kristálytisztán emlékszem azonban arra, hogy az esti program során pöttöm Chevrolet Sparkokkal szállították az újságírókat A-ból B-be. Első reakcióm az volt, hogy inkább gyalogolok; annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a 3,5 méteres doboz probléma nélkül elnyelt három, hozzám hasonlóan megtermett legényt. Zajszint, futáskomfort, dinamika? Nem rémlik. A helykínálat viszont lenyűgöző volt – már ahhoz képest…
Na de elég ennyi ahhoz, hogy a Spark mellett döntsek? A cikk írásakor igen. Használt autót ugyanis félve vásárolnék kétes forrásból, ezért a keresést eleve egy olyan kereskedő-hálózatra szűkítettem, ahol tudom, hogy nem vernek át. Jelenlegi kínálatukban hat autót találtam félmillió forintos értékhatárig, ebből szemeltem ki a Chevrolet-t. Egy másik szortiment másik eredményt hozott volna.
És hogy miért pont a Spark? Az évek során rá kellett jönnöm, hogy valami baj lehet az aurámmal: valahogy tönkre mennek körülöttem a fakanálnál komplexebb használati tárgyak. Ezért szeretem a spártai megoldásokat, hiszen ami nincs, az el sem romolhat. Az tehát, hogy a kiszemelt autónál az ablakemelőt és a külső tükröket is mechanikusan, kézzel kell állítani, számomra inkább előny, mint hátrány. A végső érv pedig, hogy nagyságrendekkel többet használunk autót a városban, mint országúton vagy autópályán. Ebben pedig a Spark verhetetlen, legyen szó parkolásról, manőverezésről vagy fenntartásról. Vidéki utazás? Jó, hát azt majd megoldjuk valahogy máshogy…
2001 óta teszteljük a kocsikat, így a Matizt is próbáltuk új korában. Itt elolvashatod, mit írtunk róla akkor:
Csepreghy Dani – Ennyiért is legyen sportos
Félmillióért hihetetlen nagyot lehet meríteni az autózásból, a hálón akár két darab, némi vizsgával rendelkező F Astra is fennakadhat vagy egy BMW 318-as Compact, amiben ha nem is a virgonc lóerők, de a hátsókerék-hajtás azért adott.
Amennyiben olcsó, napi szinten nyúzható apróságra volna szükségem, akkor az alacsony fogyasztású, 1,5-ös dízel Saxo helyett inkább a VTS-re mennék rá. Vagy testvérére, a Peugeot 106 S16-ra.
1,6 literes, négyhengeres motorja 118 lóerőt tud 6600-as fordulaton, és ezt egészen lelkesen is adja elő. A pillekönnyű, 935 kg-os súllyal párosítva ez igazán játékos kis apróságot ad ki. Megbízható darab a TU-motor, inkább ennél is a hátsó futóművel akadhat gond. Jellemzően a lengőkar és a hátsó híd csatlakoztatásánál lévő tűgörgős csapágyazás adja meg magát.
Ráadásul a Saxo VTS nem csak egyszerűen egy nagyobb motor egy kisebb autóban meg némi műanyag, hanem rendesen hozzányúltak a vas szintjén is. Merevebb tornyok, masszívabb kanyarstabilizátorok vannak alatta és négy tárcsafék.
Nem könnyű ilyet félmillióért találni és még csak nem is a legszebben csillogó példányok ezek, de ilyen vicsorogva forgatós, lelkes kisautó kevés másik van.
1,6-os motorral igazán lelkes az apró kocsi
Gajdán Miki – Kis fogyasztású legyen
Úgy gondolom, hogy ha ennyi pénzből kellene családi autót vennünk, akkor még fokozottabban érvényesülnének azok a feltételek, amiket már a másfélmilliós autónál is jeleztem. Például nagyon rosszul esne, ha az autó megvétele után újabb százezreket kellene rákölteni különböző javításokra. Ezért nagyon-nagyon fontos lenne a jó állapot. Annyira, hogy még a típushoz sem ragaszkodnék túlzottan. Emellett még arra lennék tekintettel, hogy – mivel szűkösek az anyagi forrásaim – az autó legyen olcsón fenntartható.
Ez számomra kis fogyasztást, olcsó és széles kínálatban elérhető alkatrész-utánpótlást (utángyártott alkatrészek!) és olcsón megoldható szerelést jelent. Egy autón annál kevesebb a meghibásodási lehetőség, minél egyszerűbb, ezért még talán a klímán is elgondolkodnék, mert az esetleges javítása annak is jelentős összegeket képes felemészteni.
Ezek után leginkább kisméretű japán típusok maradtak a listámon, már csak azért is, mert autóhasználati szokásaink miatt nincs szükségünk nagy autóra. Ahogy elnéztem, az első generációs Suzuki Swiftekből, Wagon R+-okból, esetleg régi Ignisekből válogatnék. Szóba jöhetne még az E11-es Toyota Corolla is, de bármelyikről lenne szó, inkább az állapot döntene, nem a típus.
Ha mégis egyet kellene megneveznem, a Suzuki Alto lenne az, mert abból láttam olyan állapotúakat hirdetni, amelyeket ilyen szűkös anyagiak mellett is fenn lehetne tartani, és megbízhatnék benne. Nem baj, hogy kicsi, mert hárman elférünk benne, nem baj, hogy kicsi a motorja, mert keveset fogyaszt, a technikája olyan egyszerű, mint a százas szög, így ha hozzá kell nyúlni, az sem dönti romba a családi költségvetést.
Funkcionális belső a Suzuki Altóban
Földes Attila – 3 gyerekem van
Nehezen győzöm le magamban azt, hogy óriási rakterű, sokszemélyes autót túrjak a kínálatból, de muszáj, ha 500 ezer forintból kellene többé-kevésbé racionális, védhető autót vásárolni. A Yaris Verso határeset, mert bár kisautó, mégis olyan nagyra fújták, hogy még épp nem pukkadt ki a kis szerencsétlen, igazán kreténül kinéző teste. Az 1,3-as, 86 lóerős, elronthatatlan motorral még talán közlekedni is lehet, de a puffasztott Yarisnak nem ez a szuperképessége, hanem a varázslatos belseje.
Ami amellett, hogy valószínűtlenül óriási, még annyira praktikus, mintha franciák tervezték volna. De szerencsére japánok csinálták meg. Az autót teleülve 390 literes csomagteret lehet belakni, de ha teherautónak használná valaki, akkor a padlóba lapuló hátsó ülések tetejére akár két köbméternyi cuccot is fel lehet halmozni. Sőt, vannak olyan kedves bolondok, akik még lakóautót is tudtak faragni belőle.
Már 2004-ben is családoknak ajánlottuk a Toyota Yaris Versót. Akkor íródott tesztünket itt találod:
Aranyi Peti – Egy kis prémium
Ez az értékhatár amolyan „elsőautós” szint, azaz az ember olyat vesz, ami még vállalható (vagyis nem csotrogány), de közben kevésbé kell félteni, mint egy szalonból kihozott autót. A Mercedes-Benz ’90-es évek végén bemutatott kisautóját említeném meg szóba jöhető autónak 500 ezer alatt. Az A-osztályból 1997 és 2004 között több mint egymillió darabot adtak el, és a cikk megszületésének pillanatában még száznál is több eladó használt példány volt belőle, így nem tartozik a ritka típusok közé.
Elsősorban azért ajánlanám, mert városba, illetve fiataloknak ideális lehet a méretei miatt. A nagy felületű ajtók miatt kényelmes a be- és kiszállás, a csomagtartója nem nagy, de mély, tehát egy-két nagyobb táska is befér. A vezetési pozíciója ideális, a nagy felületű ablakok miatt igazából az egész autóból jó a kilátás. Kialakításából fakadóan tolatni is könnyű vele, így aki korábban ezen a téren nem volt magabiztos, az biztosan szert tehet vele némi pozitív tapasztalatra.
A piacon elérhető változatok között változatos futásteljesítményűeket találunk, de akad egészen megkímélt állapotban lévő is. Ettől függetlenül érdemes átnézni a karosszériát, mert a korrózió jellemző hiba. Javasolt inkább a benzinmotorral szerelt változatokra lecsapni (A140, A160, A190, A210), mert a dízeleknél kevesebb a meghibásodási faktoruk, de ettől függetlenül a benzinesnél is kell számítani erre-arra. Például 160 ezer után km elszakadhat a vezérműlánc, tönkremehet egy-egy ablakemelő, illetve a hűtőfolyadék-szivattyú. És akkor még az ABS-szenzorról nem is beszéltünk. De ha valaki jól választ, esetleg ki tud fogni egy jól karbantartott változatot, amelyhez talán még szervizszámlák is tartoznak.
Horváth Zsolt – Már megvolt, újra jöhetne
Ha valóban csak magamra kellene gondolnom, biztos keresnék valami kalandot, ez esetben megelégedtem azzal, hogy a nagyobb motorokra szavaznék. A választás ugyanis nagyjából egyértelmű volt. Ezért a pénzért én első generációs Ford Focust választanék. Amikor megjelent – 1998 -, korának talán legjobb kompakt méretű modellje volt, amiért 1999-ben az európai Év Autója díjat is elnyerte. Másfelől volt ilyen kocsim, (100 000 kilométertől használtam a következő 100-asig) így tudom, hogy milyen bajai lehetnek. Volt elég, de mind olyan, amik bármely más modellnél is előjöhetnek.
Ez a modell jól vezethető, gyorsabb kanyarokban is stabil, kormányzása élénk, a váltója is határozott, így pedig vezetni is jó. Nekem ilyen összeg mellett is minimum, hogy két légzsák, blokkolásgátló és légkondicionáló legyen a kocsiban, amelynek a Focus megfelel. 1,4-est nem választanék ahogy említettem, a fenti árnak megfelelve 1,6 és 1,8 literes motorral is simán találni. A nagy merítés azt is lehetővé teszi, hogy találjak egy viszonylag normális állapotút. Elsősorban kombit választanék a praktikussága miatt, de az állapot előrébb való lenne a karosszériaváltozatnál. Még az is alternatíva lehet, hogy lemenjek 400 000-ig, és a maradék pénzt inkább rögtön az autó szervizelésére fordítsam.
Szokni kell az utastér látványát. Nagyon ritka az automatikus légkondicionáló és sok a kazettás rádiós autó
Dízelként próbáltuk az első generációs Focust. Itt elolvashatod, mit mondtunk róla 17 éve:
Ti milyen autót választanátok 500 000 forintért? Írjátok meg nekünk!
