Délután még hétágra sütött a nap, késő este viszont mintha dézsából öntötték volna az esővizet azon a júliusi szerdán, amikor a kétgyermekes Lilla barátnős programot tartott. Férje éppen lefektette ovis ikreiket odahaza, mikor jött az sms nejétől: „Megvacsoráztunk, jót beszélgettünk, indulok hazafelé, Drágám. Puszillak!” – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk eheti története.
Jó kedvűek voltak, de nem ittak
A megyeszékhely legjobbjának tartott étterem teraszán búcsúzkodott a kis társaság a pincértől, amikor erős szél kíséretében már közeledett a vihar. Gimnáziumi barátságból indult a hölgyek kapcsolata, immár mindhárman édesanyaként jöttek össze vacsorázni kedvenc helyükön havonta egyszer. Alkoholt egyikük sem fogyasztott soha, de a viccelődés állandó volt közöttük.
Már szemerkélt az eső, amikor bepattantak Lilla tizenéves Saabjába. Aznap ő volt a soros fuvaros, aki felvette, majd a vacsi után hazaszállította barátnőit, akikkel az autóban is zajlott tovább a vidám csevej.
Amikor a városszéli étteremből elértek a település első zebrájához, már zuhogott az eső, éppen elmúlt tíz óra, ezért sárgán villogott a lámpa. Sötét volt, a település ezen részén a közvilágítás sem a legtökéletesebb, ráadásul rájuk szakadt az ég. Lilla emlékei szerint „talán 40 km/óra alatti” sebességgel haladtak.
A sofőr későbbi vallomása szerint ekkor mintha valaki hirtelen, heves léptekkel elindult volna jobbról, a zebra felé. Lilla sötét ruhás alaknak nevezte, a későbbi szakértői vizsgálatok szerint még féktávon kívül észlelte a gyalogost, aki valóban lelépett eléjük.
A hölgy hirtelen előrébb hajolt, rántott egyet a kormányon, és enyhe fékezésbe kezdett, de sajnos nem sikerült elkerülni a tragédiát.
Buszhoz sietett a halálra gázolt kamasz
A Lilla mögött becsatolt övvel ülő, de a beszélgetés miatt a fejét a két első ülés közé szinte bedugó barátnője is ugyanazt látta, és vallotta a baleset után a rendőrségen. Váratlanul, határozott tempóban lépett a zebrára a gyalogos, akit a tetőtől talpig sötét ruházata, és a borzasztó látási viszonyok miatt csak későn vettek észre. „Én első ránézésre abban sem voltam biztos, hogy emberi mozgást látok az út szélén. Két másodperc alatt történt az egész.”
Mivel Lilla balra kormányozta az autóját, a Saab jobb eleje kapta telibe a 18 éves Zsoltot. Mint kiderült, a gyalogátkelőtől 200 méterre lévő távolsági buszpályaudvarra tartott, 22.15-kor indult onnan a busza a falujába. Ugyan ez volt az utolsó járat, de még 10 perccel az indulás előtt járt a fiú, ezért semmi nem indokolta a sietséget. Lilla, a barátnője, valamint a szakértői vélemények szerint sem futott a fiatalember, viszont egyértelműen bebizonyosodott, hogy gyors léptekkel indult neki a zebrának. Valószínűleg nem akart ronggyá ázni, mielőbb szeretett volna a buszpályaudvar fedett része alá húzódni a zivatar elöl.
A gázolás után azonnal megálltak az anyukák. A fogorvosként dolgozó egyikük rögvest a sérüléseket vizsgálta, és a kiérkező mentősöknek segédkezve együtt próbáltak küzdeni a fiú életéért, de a kritikus fejsérülések miatt sajnos nem jártak sikerrel.
Súlyos vádat fogalmazott meg az ügyészség
Lilla a Vezess olvasóinak is jogi tanácsokat adó Janklovics Ádám, közlekedési ügyekre szakosodott ügyvédet bízta meg a védelmével, miután az ügyészség halált okozó közúti baleset gondatlan okozásával vádolta meg őt.
Mint kiderült, nem volt teljesen pontos az emléke az autója sebességéről, a szakértők szerint 40-42 km/órás sebességgel haladt a Saab a gyalogos útra lépésének pillanatában. Zsoltot pedig 40-45 méteres távolságból észlelte a járművezető, azaz féktávon kívül, ez nagyon fontos megállapítása a vizsgálatoknak.
Természetesen rögzítették a szakértők azt is, hogy rendkívül rossz látási viszonyok közepette vezetett a vádlott: éjszakai sötétségben, zuhogó esőben, gyér közvilágítás mellett. Az áldozat pedig a sportcipőtől a baseball-sapkáig teljesen fekete ruhát viselt.
Elítélték az autóst, de fellebbezett. Megint elítélték, azt sem hagyta annyiban
Ítéletében a bíróság kimondta, hogy a járművezető felelős halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Ezért a hölgyet egy évnyi fogházbüntetéssel sújtotta, és másfél évre bevonta a jogosítványát. A börtönbüntetés végrehajtását szintén másfél évre felfüggesztette a bíróság.
Az indoklás szerint a gyalogos és az autós egyaránt hibázott közlekedése során. Az elhunyt sértett váratlanul, hirtelen lépett le az úttestre egy közeledő jármű elé úgy, hogy nem győződött meg annak kockázatáról. Vagyis a vészhelyzetet ő idézte elő.
Az elítélt autós viszont – hiába haladt jóval az útvonalon engedett 50 km/órás sebesség alatt – nem az időjárási és a látási viszonyoknak megfelelő tempóval közlekedett. „Sebességét nem akképpen választotta meg, hogy az általa belátott féktávolságon belül minden olyan akadály előtt meg tudjon állni, amelyre az adott körülmények között számíthat.”
Lilla terhére rótta a bíróság, hogy a gyalogos féktávolságon kívüli észlelése ellenére sem tudott megállni. Sőt, alig csökkentette a gázolás pillanatáig autója sebességét.
Nem fogadta el a hölgy az ítéletet, és védőjével egyetértve fellebbezett, először mindhiába. A másodfokú bíróság ugyanis helyben hagyta a döntést, gyakorlatilag a korábbi elmarasztaló ítélet indoklását megismételve.
Lilla ügyvédje ezután ún. felülvizsgálati indítványt nyújtott be a jogerős ügydöntő határozatok ellen. Szerinte ugyanis védence bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Álláspontja szerint Lilla nem sértette meg a KRESZ szabályait. Mivel nem róható fel közlekedési szabályszegés az autósnak (bőven a megengedett sebesség alatt haladt, és bizonyítottan reagált a vészhelyzetet előidéző gyalogos tettére), így bűnössége sem állapítható meg közúti baleset okozásának vétségében.
Az ügy jogerős lezárásaként azért kapott valami pozitívumot az elítélt autós. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis teljesen egyetértett azzal, hogy a baleseti vészhelyzetet nem Lilla, hanem a gyalogos idézte elő, és azt is elismerte, hogy a KRESZ írott szabályait szinte teljes mértékben betartva autózott a hölgy. Az ítélet érdemi részét mégis megtartotta, ugyanis kimondta: „a más által előidézett veszélyhelyzet elhárításának elmulasztása is alapul szolgálhat a járművezető büntetőjogi felelősségének megállapítására”.