Néhány hete egy toronydaruról, illetve annak bontásáról olvashattatok, most maradunk a földön, kevésbé tériszonyos téma jön, bár újra daru a főszereplő. Önjáró, sok kerékkel, rengeteg lóerővel, 200 tonnás maximális emelési teljesítménnyel, tengernyi extrával és ez is a TDH Toronydaru Kft. gépe, és ismét ők engedtek a közelébe.
Hajnali 5:45 van, de én már átrobogóztam az egész várost, hogy testközelből, munka közben nézzem meg a Liebherr LTM 1200-ast. Hatvan tonna, öt tengely, 72 méteres gém, 4 méteres magasság, 3 méteres szélesség, amihez 15,4 méteres hosszúság tartozik. Impozáns egy dög még így álmosan hunyorítva is.
A motor beindul, megvan a drága útvonalengedély, Bandi keze alatt pedig alakul a papírmunka, már csak tankolni kell és mehetünk is a belváros felé, ahol egy toronydarut bontunk majd szét. Igazából persze a darus csapat végzi majd a hasznos munkát, én csak lábatlankodom és közben igyekszem életben maradni.
Becélozzuk a Hungáriát, korán van még, jól lehet haladni, bár a vasúti híd városba vezető oldala alatt nem fér át a 4 méter magas jármű, így jókora kerülővel, de különösebb kaland nélkül robogunk a célunk felé. A 12 fokozatú ZF váltó csak pakolja, pakolja a fokozatokat, mókás, ahogy 38 km/órás tempónál már szúrja is a tizediket. Végül már csak egy lehetetlennek tűnő kanyart kell bevenni – az előre túllógó gém és az orrom előtt lengedező horogszekrény a látszat ellenére mindig, mindenhol elfér, de az autósok látványosan tartanak tőle -, aztán betolatni a szűk utcában lévő építkezésre, ahol egy két éve itt dolgozó toronydarut kell eltüntetni. Itt már nincs rá szükség.
Az LTM 1200 5.1-es karrierje a 2005-ös bemutatkozásával kezdődött, és nagyjából egy évvel ezelőtt, 2019 nyarán adták el belőle az ezredik darabot. Sok százezres, milliós személyautós eladási listákhoz szokva ez nem tűnik annyira soknak, pedig ezzel az ezer darabbal a típus az öttengelyes daru kategória egyik legnépszerűbb példánya. Persze az is igaz, itt nem néhány milliós, vagy tízmilliós vételárban kell gondolkodni, hanem használtan is 1,3 millió dollár olvasható (390 millió forint) egy hasonló, bár három évvel idősebb példányon fityegő árcédulán.
Közben befutott a már ismert csapat és elkezdik bontani a toronydarut, velük párhuzamosan lent is elkezdődik a daru letalpalásának szent rítusa. Méricskélés, hümmögés, aztán ahogy megvan a tuti hely, lekerülnek az ideiglenes talpaláshoz való öles fadarabok. Bandi, aki lassan 14 éve dolgozik a cégnél és igazi darus családból származik, kikapja a műszerfalból a daru bluetoothos távirányítóját, segítségével leoldja elölről a horgot és letalpalja a járgányt. Mindezt kívülről, az autó körül sétálgatva, gombokat nyomogatva.
Ezután irdatlan acéltepsik kerülnek elő a nemrég érkezett pótkocsiról, ezek szolgálnak majd alapként az igazi letalpaláshoz. A folyamat aránylag egyszerű, a szintezés pedig automatikus, miközben a kijelzőn látszik, melyik talp milyen erővel nyomja az útburkolatot. Jött is egy szakértő néni, aki amikor meglátta a darut, biztos volt benne, hogy úgy beszakad majd alatta az úttest, mint a pinty. Nem lett igaza. Ahogy elkészült a szakszerű letalpalás, jöhet az ellensúlyok látványos felpakolása.
A daru először deréktájon magára pakolja a 10, illetve 12 tonnás vasdarabokat – összesen 72 tonnányi ellensúly kerülhet rá, de a mai munkához a 22 tonnás, kétdarabos szett is elég lesz -, majd a forgórész hátulján lévő emelő kapja fel a pakkot. Innen kezdődhetne is a munka, de mire felér a daru gémje a toronydaruig, a gém tetején lévő szélmérő elkezd méltatlankodni, a 10 m/s körüli szélsebesség szerinte nem vicces. Mázlink van, mire megindulhatnak lefelé az első lebontott ellensúlyok, lecsendesedik a szél, elhallgat a riasztás.
Mit tud?
Bemutatásakor az LTM 1200-5.1 volt az első mobil daru, amelyben az addig megszokott dobfék helyett pneumatikus tárcsafék dolgozott. Úton haladva hathengeres turbódízel motor hajtja, amely 503 lóerőt ad le, 2355 Nm-es csúcsnyomatékkal. Automatikus váltóját a ZF szállítja, ez előre 12, hátra 2 fokozatú, felezőjével pedig 0,5 km/órás, rémesen lassú, megfontolt vánszorgásra is képes. Öt tengelyéből alapkivitelben a második, negyedik és ötödik hajtott, de opcióként az első tengely is kaphat hajtást.
Elképesztő, hogy majd’ 16 méteres hossza ellenére mennyire fordulékony a daru. Maga a karosszéria 11 méter sugarú körben elfordul, de ha az előre kilógó gémmel sem akar semmit lebontani a sofőr, akkor valamivel többre, 11,85 méterre van szüksége a körbeforduláshoz.
Hogy mindenhol elboldoguljon, ötféle kormányzási programból lehet választani, amelyek között az országúti automatikus – amely leginkább hasonlít a személyautókban is alkalmazott megoldáshoz -, kilinccsel előre oldalazós, a legszűkebb fordulóra optimalizált és csökkentett oldalsöprésű program is választható, de akár csak a hátsó tengelyeket is át lehet állítani kormányzott módra, ilyenkor olyan, mintha a daru eleje lenne a hátulja.
Alább a választható módok:
Emelőcsörlője 105 kN erőt képes kifejteni, ami konyhai mértékegységre váltva, kerekítve úgy 10 tonnát jelent. Hogy emel akkor mégis 200 tonnát a daru? Egyszerű, több szálon, csigarendszerbe fűzve fut a kábel. Persze ehhez sok görgős horogszekrény, rengeteg kábel kell, és ilyenkor az emelési sebesség is látványosan lassabb a maximális 140 méter / percnél. Cserébe, ha elég csigánk van, a fél univerzumot felemelhetjük vele. A maximálisan megemelhető súly attól függ, mennyi ellensúllyal és milyen szögben, milyen hosszúra nyújtva dolgozik a gém, extrém hosszú gémnél, rossz szögben, alig néhány tonnát bír csak el biztonságosan. Külön motor hajtja a tárcsafékkel ellátott csörlőt, ami négyhengeres, 197 lóerős turbódízel, 926 Nm-es csúcsnyomatékkal. 72 méter hosszú gémje 7 egymásba csúsztatható tagból áll.
Balettelőadás
A munka egyik legfontosabb része a jól megtervezett logisztika, mert nagyon nem mindegy, hány kamionnal, hány fordulóval lehet mindent elszállítani és persze az sem, hogy mennyi idő alatt. Megy is minden, mint a karikacsapás, a többiek által Ede bácsinak nevezett karmester mondja, mit, hova, mikor. Érthető, hogy hallgatnak rá, 1977 óta tolja a szakmát, valószínűleg fejből tudja a forgatókönyvet. Az összeset.
Nem mintha nagyon kellene mondania a tennivalókat, az egész csapat úgy dolgozik együtt, mintha szépen megrendezett balettműsort néznék. Szerettem volna azt hinni, hogy csak miattam megy ez így, de nem, ilyet nem lehet csak úgy eljátszani. Mindenki tudja a dolgát, odamegy, húzza, teszi, pakolja, felveszi, elrakja, le-, vagy éppen ráakaszt, és mindezt valami földöntúli hatékonysággal, teljesen egyszerre, azonos tempóban.
A legnagyobb varázslat pedig az, ahogy a tőlük 20 méterre a kabinban ülő kezelő számomra értelmezhetetlen kézjelek alapján pontosan azt és akkor csinálja, amikor kell. Hozzá nem értőként az egész folyamat hajmeresztő, különösen amikor a tizenvalahány méteres toronydaru törzset az utánfutó felé kezdik el döntve leengedni és a vasszerkezet pereme a plató végétől egy (1!!!) tenyérnyire ér földet. De a platóra pakolás is centiméteres pontossággal zajlik, akár 3 tonnás betonról, akár 12 méteres törzsdarabból van szó. Hülyén hangzik, hogy jó nézni, ahogy mások dolgoznak, de ezt tényleg jó.
Mielőtt az utolsó elemekhez érnek, már az ellensúlyok is feleslegesé válnak, így azoktól is megszabadul a daru, és felpakolja az utolsó pótkocsik egyikére. Ma összesen hat körrel vitték vissza a telephelyre a toronydaru alkatrészeit, bonyodalom nélkül, kis túlórával, fél-egy nappal gyorsabban, mint amennyi az erre szánt idő. A daru is visszamegy a telephelyre, a délutáni forgalom nem annyira vidám már, mint amilyen korán reggel, munkakezdéskor volt. De belefér, hiszen holnapra már nem maradt tennivaló.
Ha rákaptál a darupornóra, akkor ezt is nézd meg. Ezen egy 1200 tonnás autódarut legóznak össze, a méretei megdöbbentőek: