Látványraktár, tűzoltóskanzen vagy tűzoltóautó-múzeum, nevezhetjük bárhogy, lényeg, hogy elkészült Újpest egyetlen, gyerekszemmel is igazán izgalmas múzeuma. Jó, van a kerületben helytörténeti múzeum, meg lepkegyűjtemény is, de ha száz gyereket megkérdezel, hogy bedobozolt pillangókat nézegetne-e szívesebben, vagy egy tűzoltóautóban tekerné ordítva a kormányt, akkor valószínűleg a utóbbi lenne a nyerő.
A kosárba is be lehet mászni, és egyszer meglehet, spriccelhetnek is majd belőle a gyerekek
Az újpesti tűzoltólaktanya udvarán található skanzenben az idén 150 éves hazai tűzoltóság életének meghatározó járműveit állították ki. Összesen nyolc különféle, kizárólag hazai gyártású tűzoltóautó található a korábban parlagon heverő, mára teljesen rendbe tett, füvesített, murvával borított területen, és egy igazi különlegesség is: az ország egyetlen máig működő gőzhajtású fecskendője.
Utóbbi – ritkasága miatt – plexilapok mögül néz farkasszemet a látogatókkal. A járművek egytől egyig a tűzoltómúzeum raktárából kerültek ide és egy kivételével – ez a 710-es Csepel, amiben nincs motor – mind üzemképes állapotban van. Illetve a bejáratként is funkcionáló, kettészelt autó sem biztos, hogy képes lenne menni még egy karikát, de a többiek igen.
Szegény kosaras járműnek már nem jutott hely, neki csak a hátsó lábát engedték be a rendbe tett területre
Aki járt anno a mára ledózerolt Közlekedési Múzeumban, annak van fogalma arról, milyen egy szerencsétlenül kialakított múzeum. Mármint gyerekszempontból. Ahol nem csak hogy nem látnak semmit a magas vitrinekbe helyezett kiállítási tárgyakból, hanem amit elérnének, ahhoz sem lehet hozzányúlni. Na, ez a kiállítás nem ilyen!
Itt bele lehet ülni bármelyik autóba, a felbakolt tengelyek miatt pedig még a kormányt is könnyedén el lehet tekerni. Meg persze nyomkodni, tekerni, ami csak van. Ha ezzel végeztek, bemászhatnak egy emelőkosaras kocsi kosarába, forgathatják a fecskendőt, ami, ha lesz rá pénz, a jövőben akár még vizet is spriccelhet. Persze nem akárhova.
Ezen kívül van még labirintus, ahol különböző átmérőjű tömlőpárokat lehet összekapcsolni, pont úgy, ahogy a tűzoltók is csinálnák, és néhány hasznos csomót is megtanulhatnak megkötni, akiknek van hozzá kedvük, érzékük.
Rövidfilm a kiállított járművekről:
Klassz és hasonló szabadtéri kiállítások esetén ritka dolog, hogy az autókat óvják is, mindegyiket esővédő tető védi a csapadéktól, bakon állnak, hogy ne nézzenek ki szomorúan, félig leeresztett kerekekkel, fű helyett száraz murván parkolnak, sötétben pedig LED-es lámpák világítják meg őket. Ha kiöregedett tűzoltóautó lennék, pont ilyen nyugdíjaskorról álmodnék én is. De inkább nézzük meg, pontosan milyen járművek kabinjában lehet mélyet szippantani az olajszagú levegőbe:
Csepel D 750 – 1987
A kerítéskapun belépve azonnal egy tűzoltóautóban találja magát a látogató, ugyanis ezen keresztül lehet besétálni a kiállításra. Szó szerint át kell gyalogolni rajta, hiszen az öreg TÜ-11-est nyugdíjba vonulása másnapján egyszerűen kettévágták – valószínűleg volt kéznél hozzá való szerszám – és a korábban mindenféle tűzoltó eszköznek helyet adó szekrény ajtaján lehet belépni:
A Rába-MAN 2156-os alvázra épülő autóból kilépve rögtön a gőzfecskendő látszik a tér túloldalán. Ezt két ló vontatta, és mindössze 15 perc kellett ahhoz, hogy üzemképessé fűtsék a kazánját. A tűzoltók nem igazán bíznak semmit a véletlenre, így általában előmelegített állapotban tárolták a szivattyút, mindig égett benne a tűz, aminek folytonos táplálása azért elég tudathasadásos állapot lehetett. Az 1910-es évjáratú eszköz 1550 kilogrammos, 34 méterre „lőtt” el, víztartálya pedig 50 literes. Nem, nem ezt a vizet locsolta ki, ez a gőz előállításához kellett.
Negyed óra alatt bevethetőre fűtötték a gőzfecskendőt
Kellemes olajszag lengi át a környéket
Két ló kellett a vontatásához
Mávag Daimler Benz Magirus – 1928
Térjünk vissza az önjáró eszközökhöz, itt van rögtön egy létrás kocsi, amely 1928-os évjáratú, Mávag Daimler Benz Magirus, amelyet egészen 1955-ig használtak. Létrája 30 méterre tolható ki, és az eredetileg fa alvázas járművet acélvázzal erősítették meg, illetve kapott négy támasztóbakot is. A járműben eredetileg csak két pedál volt, az amúgy csak 1926-ig gyártott benzinmotoron a gázt a kormányon lévő karokkal lehetett szabályozni, egyik a levegőt, másik a benzint adagolta.
1928-as évjáratú, eredetileg fa alvázas létrás kocsi
1955-ig volt szolgálatban
A fa kormány közepén lévő két karral lehetett a motorba jutó levegő, és benzin mennyiségét szabályozni
Mávag-1000 – 1949
Innen jobbra haladva jutunk el a kiállítás egyetlen nem piros autójához, a Mávag-1000-es tartályos gépjármű-fecskendőhöz, ami történetesen zöld. De nemcsak ez a különlegessége, hanem az is, hogy a háború utáni fecskendőhiány pótlására készült, korábbi, polcon lévő darabokból. Így lett jobbkormányos, pedig 1941 júliusában már Magyarországon is átállt a jobb oldalon közlekedésre. Mivel ez vállalati tűzöltóként üzemelt, a telepen belül mindegy volt, hol van a kormány. 1949-51 között összesen 64 darab készült a 7,5 tonnás autóból.
Vállalati környezetben nem volt zavaró a jobb oldali kormány sem
A bal sárvédő szállítás közben megsérült, jelenleg fényezőnél van. Addig lehet tanulmányozni a levegős dobfék működését, alkatrészeit
Vállalati tűzoltóként nem sok vizet zavart, hogy jobb kormányos
Csepel D 350 – 1952
Az Ikarus mátyásföldi gyárában készült, 1954-re már 112 darab jutott el a nélkülöző tűzoltóságok valamelyikéhez. 3500 liter vizet tudott szállítani, ami aránylag soknak számít, így egyéb eszközök már csak korlátozottan fértek fel rá. Ezt a hiányosságát tömlőszállító autókkal, vagy éppen utánfutóval oldották meg.
112 darab készült belőle, soros, négyhengeres dízelmotor hajtotta
Megdöbbentő, milyen ülésekben ülve vezették ezeket a járműveket
Csepel D 420 – 1957
A legelterjedtebb típus volt, ebből 200 darabot exportra is gyártottak. Elődeinél modernebb szivattyúval látták el, tömege 8300 kg.
Exportra is jutott belőle, bőven
Csepel D 344 – Ikarus 526 – 1972
Személyes kedvencem – de szinte mindenkinek, aki idelátogat – ez a kenyeres kocsinak is csúfolt terepjáró szörnyeteg. Nehezebb terepre tervezték, Csepel motor hajtja, karosszériája pedig alumíniumból és műanyagból készült. Különleges megoldású redőny mögött lapultak a felszerelések, de maga a jármű harmonikaajtaja is elég látványos megoldás. Érdemes alá is bekukkantani, az első hídba futó dupla kardán kifejezetten érdekes látvány.
Állomáshelyétől távoli tűz- és káreseményeknél történő beavatkozásra használták
Nagyon furcsa jószág, de lehetetlen nem szeretni
Akár suszterműhely is lehetne mögötte, de nem az van
Ugyan a járvány miatt egyelőre bizonytalan a kiállítás hivatalos, ünnepélyes megnyitójának időpontja, de akit érdekelnek a járművek, és szívesen megnézné őket élőben is, az itt tájékozódhat, mikor, hogyan teheti ezt meg. Ha van egy kis szerencséje, még Béres Ferenc tűzoltó alezredessel, kerületi tűzoltóparancsnokkal is összefuthat, aki mindent tud a kiállított eszközökről és a kiállítás megvalósításáról is tud mesélni, további tervekről beszélni, hiszen nélküle valószínűleg még most is csak egy füves puszta lenne a Szent László téri laktanya kertjében.
Ja, és a legfontosabb: az előzetes bejelentkezés után ingyen látogatható a tűzoltó skanzen.
Ha nemcsak tűzoltó akartál lenni gyerekkorodban, de ámulva nézted a kukás autót is, akkor az alábbi cikket is látnod kell!
