A pedálos Moszkvics már önmagában is elég menő dolog, ha pedig egy alapos felújítás után villogó, szirénázó, az igazira megszólalásig hasonlító magyar rendőrautót faragnak a padláson talált romos gyerekjátékból, akkor tuti, hogy azt érzed, neked is kell egy ilyen. Most, azonnal. De hol lehet ilyet találni?
Keveset futott példányt, orvos házaspár tulajtól, megkímélt állapotban valószínűleg sehol, mert ezek gyerekjátékok voltak, és intenzív használatban, amíg ki nem nőtték őket, sőt, gyakran még azután is. Ha mégis szeretnél egyet, apróhirdetéseket, fórumokat böngéssz, de nem lesz könnyű dolgod. Vagy drága lesz.
A pedálos kisautó még azelőtt volt igazán komoly divat, hogy a gyerekek átköltöztek volna a képernyők elé szórakozni. Az első darabok már az 1900-as években megjelentek, eleinte fából, később az igazi autókhoz hasonlóan fém karosszériával készültek. A pedálos Moszkvics története úgy a 60-as évek közepétől kezdődik, az első generációs, itthon Gömbinek becézett típussal, ami formáját tekintve leginkább a harmadik generációs Studabaker Championre hasonlít. Később modernizálták a formát, akkor kapta meg a pedálos kisautó a szögletes, Moszkvics-szerű kasztnit – ez a második generációs modell -, amit még egy átmeneti, vegyes megoldás követett, majd jött az utolsó, a kilencvenes évek végéig gyártott harmadik generáció, amin a spórolás jegyében már rengeteg fém alkatrészt műanyagra cseréltek.
Miért éppen rendőrautó?
Bencének szerencséje volt, ő rengeteg utánajárás után végül talált magának egy jó felújítási alapnak számító, 1982-es – ezeknél a kisautóknál a rendszám számjegyeiből határozható meg a kor – évjáratú példányt. Ha megvan az alap, két irányba lehet elindulni a felújítással, az egyik a korhű, eredeti megjelenés visszaállítása, a másik pedig a teljes átalakítás, aminek a végeredménye valami teljesen egyedi járgány.
Ez a hazai átalakítású Moszkvics is komoly tuningot kapott:
Bence valami olyasmit szeretett volna összehozni a felújítás során, ami különleges, retró és modern is egyben. Nincs az az autófüggő gyerek, aki ne valami villogó, szirénázó autóról álmodna leginkább, persze a kukásautón kívül. Eleinte elég a villogó fény és a sziréna, később pedig az a lehetőség is részegítő, hogy ezzel aztán a pirosnál sem kell megállni. Szóval rendőrautó lett a felújításra váró Moszkvicsból.
Nem kiállítási tárgy, hanem gyerekjáték
Mire jó egy pedálos Moszkvics? Mi másra, mint benne ülve krúzolni a játszón és új barátokat szerezni vele. Emellett jó gyakorlás a rendes jogsihoz is, bármilyen messze is van az még, ipszilonozni tanulni, parkolni, ide-oda tolatni egész jól lehet vele már most is, és mivel megmaradt pedálosnak – kevés szánalmasabb dolog van, mint a villanyhajtású, nem egyszer távirányítós kisautóban aszalódó krumplicsíra-szerű gyerek – így még testedzésnek is jó a moszkvicsozás, mert nem könnyű lendületbe hozni a minden extra felszereléssel teletömött kisautót.
Közben persze gyűlnek a karcok, koccanások, horzsolások a végtelen odafigyeléssel felújított autón, de sebaj. Nem kiállítási tárgy, hanem gyerekjáték, a tervek szerint, ha kinövi a srác, akkor jöhet egy újabb felújítás, és utána mehet fel a polcra, falra, akárhová, ahol már csak dísz lesz.
Felújítás
Amíg a donorból igazi, kész kisautó lett, nagyjából egy év telt el. Ez a szétszereléssel, szervezéssel, tervezéssel ment el, illetve az anyagok, alkatrészek beszerzésével. A fém karosszéria olyan alapos restauráláson esett át, mint egy igazi autó. Volt homokfúvás, rendes karosszériás munka is, amibe a rozsdás, megroggyant elemek cseréjén túl a kasztni megerősítése is belefért.
No, nem a jobb EuroNCAP-értékelés, vagy a nagyobb biztonság miatt, hanem azért, mert egy gyerek nehezen érti meg, hogy csak egyszemélyes egy ilyen járgány, és hol a motorháztetőre, hol a csomagtartóra kerül fel egy-egy potyautas, vagy maga a túlméretes, a kisautóból már kinőtt sofőr, horpadásos nyomot hagyva a fémlemezen. Érthetően lassan készült, a legtöbb helyen a mesteremberek csak akkor foglalkoztak vele, ha éppen nem volt más dolguk.
A lakatolás után alapozó került az eredetileg zöld színű autóra, majd jött a fényezés, amit az Opel rendőrautók színkódja alapján kevertek ki, ezt pedig a matricázás követte. Mivel a magyar rendőrautók matricázásához speciális, prizmás fényvisszaverőt használnak, amit nem kapni semmilyen boltban, muszáj volt a rendőrséggel is egyeztetni. Ők rugalmasan kezelték a dolgot, belementek volna az engedélyezésbe, hiszen egy pedálos Moszkviccsal valószínűleg senkit nem lehet megtéveszteni, hiába eredetiek rajta a matricák.
Végül a nyersanyag húzós ára miatt nem ilyen, hanem egyszerű dekorboltban is beszerezhető fényvisszaverő került a kisautóra, a mintát pedig egy Audi rendőrautóról másolták. Egy apró részlet van csak rajta, ami nem illik a képbe, az az elektromos Nissanokon látható Zero Emission matrica.
Míg a hajtás, futómű, gumik egész jó állapotban voltak, egy alaposabb takarítás elég volt nekik, addig rengeteg idő és energia ment el az elektronika, illetve a vezérlés elkészítésére, programozására. Mivel boltban nem lehet ilyet kapni, egyedit kellett építeni. A Moszkvics energiaellátásáról a korabeli 4,5 voltos laposelem helyett riasztóakkumulátor gondoskodik – ez nagyjából akkora, mint amekkorát motorkerékpárokban szokás használni – emellett beépített akkumulátortöltő is van a lemezek alatt, így elég csak közel parkolni egy konnektorhoz, és máris mehet a töltés.
Maga a fényvezérlés a LED-es első és hátsó lámpákat kapcsolja – a klasszikus pedálos kisautónak csak az első lámpái világítottak – többféle fokozat választható, attól függően, hogy nappal vagy sötétben világít-e a sofőr. Ezen felül még kék-piros villogó fény is került a lámpabúra alá, méghozzá az igaz rendőrautón alkalmazott kiosztás szerint, ahol a kék fény van a vezető oldalán. Ja, és természetesen tud szirénázni is, viszont a kormány közepén lévő duda egyelőre még nem működik. Annyi baj legyen.
Alkatrész
Bármilyen megdöbbentő, de nem lehetetlen alkatrészt találni hozzá, ha arra van szükség. Akadnak bontott, eredeti alkatrészek is, főleg a kormány iránt nagy a kereslet, mert a legtöbb padlásról, pincéből előkerülő kisautónak törött kormánya van. A gyenge minőségű öntvény nem a gyerekeket nem bírja, hanem azt, hogy felnőttek annál megragadva emelték, húzták-vonták az aránylag nehéz kisautót.
Sokat érnek az eredeti kerekek, lámpák is, de a régi, bontott darabok mellett apró műhelyekben ma is készülnek új alkatrészek hozzá. Ilyen új, frissen gyártott elem a rendőrautó frontlemeze is, amely üvegszálas anyagból készül, és pont úgy néz ki, mint az eredeti. Emellett, ha valaki nem ragaszkodik feltétlenül a korhű, eredeti alkatrészekhez, az akár egy háztartási osztályon is találhat kreatívan felhasználható anyagokat, mint amilyen itt a plexi szélvédőn körbefutó keret, amit normális esetben zuhanykabinokban használnak.
Mennyibe kerül?
Aki pedálos Moszkvics vásárlásra, felújításra adja a fejét, az készüljön fel rá, hogy fájni fog. Nagyon. Teljesen elborult árakon lehet egész hitvány állapotú autókat találni a hirdetések között – jelenleg 60 és 100 ezer forint között áron lehet hasonlókba futni – de természetesen vannak rendbe rakott, ritka darabok is, úgy 450 ezerért.
Aki az itt szereplő autóhoz hasonlót szeretne összehozni, úgy 250 ezres kiadással és végtelen, nehezen forintosítható idővel, kutatással, utánajárással, saját beletett munkával kalkuláljon. De amikor végül a kész kisautót odaadod a gyerekednek, na az a pillanat valószínűleg minden álmatlan éjszakát, horzsolást, szívást megér.
Köszönjük az ORFK-nak, hogy biztosították az autóhoz passzoló helyszínt és a teljes méretű rendőrautót!