A villanyautókkal szemben örök vádként merül fel az alacsony hatótáv. Legyen bármilyen hír egy bemutatandó új típusról, a hozzászólók között biztosan akad, aki szerint nincs olyan elektromos autó a piacon, amivel bátran elindulhatnánk az ország bármelyik részére.
Lehet, hogy igaz volt ez tíz évvel ezelőtt, amikor még az akkumulátorok átlagos kapacitása 20-25 kWh körül mozgott, a megtehető hatótáv pedig tényleg alig érte el a százötven kilométert, töltőhálózat pedig még csak foltokban sem létezett.
Manapság viszont egyáltalán nem áll meg a lábán ez a kritika. Akár tervezés nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve elindulhatunk az ország keleti felébe Budapest környékéről, és nem kell lemerüléstől, hatótávparától tartanunk, sőt, kamionok mögött sem kell 80 km/órával araszolni.
Lehetséges? Vagy végül késő este ragadunk ott valamelyik fizetős oszlopnál a puszta közepén? Erre a kérdésre választ csak egy életszagú teszt adhatott, amelyhez tökéletes alanynak bizonyult a Hyundai hosszútávfutó elektromos típusa, a Kona EV a nagyobb 64 kWh-s akkumulátorral szerelve. Ez a nettó kapacitás, ami tényleg kivehető az akkumulátorcsomagból, ezzel a WLTP-mérés szerint 449 kilométer tehető meg az autóval.
A feladat egyszerű volt, leugrani egy szülői ebédre, Sülysáp-Tiszadob viszonylatban, a takarékos útvonalakat, töltőpontok sűrűségét abszolút figyelmen kívül hagyva. Az útvonal így tehát 176 kilométer, ami szűk kétórás menetidővel teljesíthető, javarészt az M3-as autópályán (113 kilométeren keresztül).
Reggeli indulás, töltöttség: 100 százalék
A Hyundai Kona EV este nyolcvan százalék körüli töltöttséggel került konnektorra, ami a 230 voltos csatlakozásnál jogosan nevezhető vésztöltésnek. Ha csak ezzel szeretnénk elérni a teljes töltöttséget, akkor közel két napig kellene vezetéken lógnia az autónak. Húsz százalékot viszont kényelmesen felvesz a 2 kW körül ingadozó töltési teljesítménnyel egy éjszaka alatt.
Így 98 százalékos töltöttséggel és 440 kilométeres hatótávval vágtam neki az útnak, a hűvös időre való tekintettel 21 fokos belső hőmérsékletre állított fűtéssel. Bár a Hyundai Kona EV már fejlett, kevés energiát pazarló, hőszivattyús rendszerrel oldja ezt meg, azért pár kilométert jelent a fűtési rendszer üzemeltetése, de a mindennapokban elenyésző az ezzel nyerhető plusz hatótáv (végső megoldásként jól jöhet, a kilométerek 10-15 százalékát jelenti a fűtés).
Így a ködös őszi időjárásban inkább csak a komfort fokozása miatt kapcsolom be az ülés- és kormányfűtést, nem pedig a hatótávpara miatt. A 150 kilowattos, azaz 204 lóerős a villanymotorral szerelt autóval vidáman telnek az első kilométerek. Ez azonban a villamos gép csúcsteljesítménye, nem a tartósan és állandóan lehívható maximum. Emiatt a forgalmi engedélyben mindössze 28 kW, 38 lóerő szerepel.
385 Nm nyomatéka padlóig nyomott „menetpedállal” városi tempóban azonnal gumicsikorgást és beavatkozó menetstabilizátort eredményez. A tesztautó a nagyobb akkuval, erősebb motorral 7,6 mp alatt gyorsul százra, 167 kilométer/órára szabályzott végsebessége pedig bőven elég arra, hogy az előzést befejezve engedjük el a belső sávban nyomulókat.
A 440 kilométer lassan apadt országúton haladva, a Hyundai okosan tereli a sofőrt a minél takarékosabb vezetés irányába. A kormány mögött például az automatáknál megszokott váltófülek helyett a lassításkor történő visszatöltés erősségét állíthatjuk. Három fokozat van, és a műszerfalon minden alkalommal felvillan egy kilométer-számláló, ami megmutatja, mennyit spóroltunk, illetve nyertünk vissza az aktuális lassulással. Ez garantáltan mindenkiben versenyszellemet ébreszt, és akaratlanul is hajtunk a nagyobb, jobb értékre, ahogy kereszteződéshez, körforgalomhoz érünk.
Hatvannál felhajtva az autópályára elbúcsúzom ettől a szórakoztatófaktortól, és az adaptív tempomattal 120 km/órás sebességgel kezdek neki az út leghosszabb, legunalmasabb részének. Az M3-as gyér forgalmában eseménytelenül gyűlnek a kilométerek, a hatótávot felesleges vizslatni, a fedélzeti szoftver becslése szerint akár Krakkóba is elindulhatnék.
Ilyen hosszú úton pedig csak az nem áll meg, aki nagyon siet. Kényelmesen haladva másfél óra után jól esik egy kis nyújtózás. Erre épp alkalmas a Gelejnél a Shell-töltőállomás, ahol a kávé adta energia mellett az autónkat is tölthetjük. Itt is van már DC gyorstöltési lehetőség, az 50 kWh-s oszlopnál csak a fotó kedvéért álltam meg, a Hyundai itt még magabiztosan tartotta a 200 kilométer feletti hatótávot.
Mivel a Kona hatótávkijelzése dicséretesen őszinte, nem kell hirtelen eltűnő százalékoktól tartani, belefér pár komolyabb gyorsítás előzéskor. Sport üzemmódban a középső műszer átmegy erőtartalék-jelzőbe és amikor 100 százalékot ír, az állandó mágneses szinkronmotor lenyűgöző lendülettel indítja meg az autót.
Megérkezés az úti célhoz, töltöttség: 53 százalék
Ezzel a kitérővel két óra alatt el is értem a célhoz, ahonnan egy rövid családi ebéd után már indultam is vissza a kiindulási pontra. Tiszadob környékén nincs gyorstöltő, ennyi időre pedig felesleges a konnektorokat kutatni, beállni az udvarba, bajlódni a kábelekkel, a ház elől indulva még 228 megtehető kilométert jósolt a Hyundai. Pár éve még kényelmetlen logisztikai kihívás lett volna egy ilyen töltősivatagba pár órára leugrani, valószínűleg több órás kitérőt kellett volna tenni a megfelelő töltöttséghez.
Ekkora tartalékkal viszont könnyen lehet nagyvonalú az ember, sőt, ahogy szaporodnak majd az 50-100 kW-os töltők, szinte teljesen eltűnik ez a probléma.
A klasszikus húslevestől nyugodt gyomorral 12.50-kor indultam ugyanazon az útvonalon visszafelé. A második ötven százalék valamiért gyorsabban apadt, mint az odaúton. Ennek ezernyi oka lehet, a villanyautók fogyasztásingadozása még mindig szembetűnőbb, mint a belső égésű motorral szerelt típusoknál. Elég egy erős szembeszél, a folyamatosan emelkedő tengerszint feletti magasság, hogy észrevehető legyen a változás.
A 320 kilométeres út könnyedén teljesíthető lett volna töltés nélkül is, de mivel másnap is sok kilométer várt az autóra, és fali töltő nélkül az éjjel felvett energia kevés lett volna, beiktattam a Nagyfügednél található Nova Futura töltőpontot.
Töltőpontok az M3-as autópálya mentén
Az M3-as autópálya sokáig kihívás volt a villanyautósok számára a töltőpontok hiánya miatt, mostanra azonban egész élhető a helyzet, és hamarosan még kényelmesebb lesz az utazás. Ha egy métert sem vagyunk hajlandóak letérni az autópályáról, akkor jelenleg két pihenőben, Jakabpusztán a MOL, és Gelejnél a Shell-kútnál tudunk áramhoz jutni Nyíregyháza felé.
Mindkét hely fizetős (a MOL-nál 100 forint/perc alapon perkálunk, a Shell adja legborsosabb áron az elektronokat, ott 150 forint/kW a tarifa), és 50 kW DC-n a maximális teljesítmény.
A Nova Futura 50 kW-os töltőjéhez le kell térni Nagyfüged felé, de ez a pár kilométer elenyészően hosszabbítja meg a menetidőt. Itt, akárcsak a MOL- és a Shell-kutaknál, 50 kW a maximális egyenáramú töltési teljesítmény, de a Plugshare alkalmazásban mindig friss információt találhatunk a töltők működéséről, és ha nagyon biztosra akarunk menni, akkor a szolgáltatónál is érdeklődhetünk megállás előtt.
A MOL viszont hamarosan komolyat lép előre, a Plugee hálózat bővítésével, a NEXT-E projekt keretében, az EU támogatásával a Kál, a Rekettyés és a Görbeháza pihenőben is telepítenek majd új egységeket, mindegyik legalább 50 kW-os lesz, de a hálózatban van már 150 kW-os villámtöltő is.
Töltés, csak a szintfenntartás kedvéért: akkumulátor 23 százalékon
Ez egy igazi életmentő lehetőség, amíg a MOL Plugee hálózat ki nem épül, ugyanis szinte pont félúton található Budapest és Miskolc között, és elvileg 50 kWh-s töltésre képes. Azért írtam, hogy elvileg, mert aznap csak 33 kWh volt az elérhető maximum.
Egy ilyen hibába bármikor belefuthatunk, sőt néha kompatibilitási problémák, vagy egyéb elektronikai ördög miatt egyáltalán nem működik a töltőpont. Ekkor kerülnénk bajba egy kisebb akkumulátorral szerelt típussal, de a Hyundai Kona EV még egy ilyen napon, 290 megtett kilométer után is megnyugtató tartalékkal rendelkezik, esetünkben 97 kilométerrel. Tehát ha egy használhatatlan töltőponttal találkozom, még akkor is begurulhatok Gyöngyösre, ami pár kilométeres kitérő csupán, ahol válogatni lehet a „villanykutak” között.
Végül maradtam a 33 kWh-on működő nagyfügedi betonplaccon, ahol 26,9 kWh áramért fizettem 2915 forintot (90 Ft/kWh + 10 Ft/perc a tarifa). Ennyiből a Hyundai jobb napjain 200-220 kilométer tud megtenni. Még egy érv az otthoni töltés (ahol körülbelül 40-45 forint egy kWh) és a nagyobb akkumulátor mellett azoknak, akik hosszabb távon is villanyautóznak.
A sofőr hamarabb akar megállni, mint az autó
Ezzel a kitérővel együtt is sikerült délután 16.30 körül hazaérni, még 42 százalékkal az akkumulátorban. A mindennapi tempóhoz igazodó, kompromisszummentes próba során így 368 kilométert tettem meg 4 óra 25 perc alatt, nem számolva a plusz töltést Nagyfügednél.
Tehát nem kellett térképet böngészni töltőkre vadászva, felesleges kitérőket tenni, amikre mosolyogva ráfogjuk, hogy kirándulás. Az már más kérdés, hogy mindezt milyen befektetéssel, milyen árszinttel tudjuk elérni. A Hyundai Kona EV nagyobb akkumulátorral, az elérhető állami támogatással együtt is 12 649 000 forint, tehát tényleg minden nap taposni kell a kilométereket, és konzekvensen otthon tölteni, ha a benzines kivitelhez (6 629 000 forintba kerül a 177 lóerős, automata benzines) mért tetemes felárat le akarjuk dolgozni.
Viszont az anyagiakat félretéve a hatótávpara már csírájában sincs jelen. Egyszerűen csak be kell ülni, és menni, menni, menni, teljesen hétköznapi, sőt néha sietős tempóban, és megállni, amikor amúgy is hív a természet, jólesne egy kávé, a szünetre pedig rádobni még 20 percet az életünkből. Ennyi szünetet kér egy modern, nagy kapacitású akkumulátorral szerelt villanyautó tőlünk, ha 350-400 kilométeres túrára indulunk, javarészt autópályán.
Ha pedig ennyi időnk sincs megállni, időt szánni egy kis szünetre, pihenésre, akkor valószínűleg már nem az autóval van a probléma.