Hetek óta készült a huszonötödik szülinapjára Dénes, előre megbeszélte a baráti körével, hogy ezen a nyári estén végigjárják kisvárosuknak mind az öt kocsmáját. Sokat nem kellett győzködni őket, de arra egyikük sem számított, hogy a fiatalember egész éjszaka saját maga akarja vezetni az autóját – így indul a bíróságon végződő közlekedési baleseteket bemutató sorozatunk e heti története.
Borbáró volt a beceneve
Dénesről tudni kell, hogy sommelier-tanfolyamot kért a szüleitől anno a tizennyolcadik szülinapjára, olyannyira nagy rajongója volt a szőlőből készült nemes italoknak, hogy ráragadt a borbáró becenév is. Téved, aki azt hiszi, hogy ez állandó részegeskedést jelentett nála. Mindig hangoztatta a minőség és a mennyiség közti lényeges különbséget, de ezúttal kivételesen abban maradt a cimborákkal: „ez az éjszaka a mennyiségről szól”.
Bort és sört egyaránt fogyasztott, mialatt egy-két kósza mondattal próbálták ugyan lebeszélni a vezetésről, de egyszerűen nem lehetett. „Ma én vagyok a főnök!” – válaszolgatta. Nem is volt baj addig, ameddig mellette, mögötte ültek a barátai az autójában, ám a hajnali búcsúzkodás után egyedül indult haza. Mindössze három kilométert kellett volna levezetnie balesetmentesen, ami talán sikerült is volna, ha nem fekszik előtte valaki az úton.
A szűkös belvárosi utcácskák egyik kanyarja után hajtott át Dénes kocsija az idős férfin. A szintén ittas áldozat a menetirány szerinti bal szélén feküdt az aszfaltnak, a bokája még a járdán, teste már az úttesten. A szülinapos sofőr még így is elsuhanhatott volna mellette az egyirányú utcában, ám a kanyarban teljesen áthúzódott az útfelület bal szélére. Levágta a kanyart.
Illusztráció (Getty Images)
Ráhajtott, visszatolatott, továbbhajtott
Állítása szerint a fiatal férfi nem emlékezett pontosan arra, hogy mi és hogyan történt. Szerencsére a kamerákkal teleszórt belvárosban az éjszakai fények ellenére meglehetősen jól ki lehetett venni, hogy mi történt.
Haladt az autó, a kanyar belső ívére húzódott, ami után ott feküdt, ült, majd ismét feküdt a későbbi áldozat. A felvételek szerint mintha fel akart volna kelni, de ez nem sikerült neki. Aztán jött a gázolás, ami után megállt a személyautó. Hét-nyolc másodperc várakozás után visszatolatott, a sofőrnél mintha lement volna az ablakemelő, majd pár másodperc múlva elhajtott. Szerencsére ebben a városban normális minőségű felvételeket készítenek az önkormányzati kamerák, nincs ez így mindenhol. Itt le lehetett olvasni a rendszámot, az áldozat hajnali felfedezése után 45 perccel már Dénes ajtaján csengettek a rendőrök.
Milyen információk álltak a bíróság rendelkezésére?
Dénestől természetesen azonnal vért vettek a kapitányságon, majd a szakértői kalkuláció megállapította: az öt órával korábbi baleset idején közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állhatott. Járműve sebességét 38-40 km/órára lőtték be, ebben a belvárosi utcában 40 km/óra volt a sebességhatár, tehát gyorsan éppen nem hajtott.
Kiderült az is, hogy a gyéren megvilágított utcában a kanyar ellenére olyan 32-34 méterről észlelnie kellett volna a járművezetőnek az áldozatot. Fékezésre utaló nyomokat nem találtak a helyszínelők, és a kamerák felvétele szerint is csak a kanyar miatt lassított éppen valamennyit Dénes. Valószínűleg elvehette a gázról a lábát.
Az ügyészség járművezetés ittas állapotban és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettével vádolta meg a fiatalembert, akinek védelmét Janklovics Ádám, közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd vállalta el.
Letöltendő börtönbüntetést szabott ki a bíróság
Az ittas vezetés bizonyított volt, itt nem képezte semmi vita tárgyát. A felvételek alapján bizonyított volt az is, hogy a gázolás után megállt a járművezető, és az is, hogy visszatolatott megnézni az áldozatot, de kívülről nézve ez nyilván nem tűnik segítségnyújtásnak. Mégis, ezt a kérdést pontosan tisztázni kellett, hiszen nem mindegy, hogy az ítélet milyen büntetést ró a járművezetőre.
Illusztráció (Getty Images)
Janklovics Ádám szerint a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése rendeli büntetni azt az elkövetőt, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete, testi épsége közvetlen veszélyben van. A (3) bekezdés pedig különös segítségnyújtási kötelezettséget ír elő a veszélyhelyzetet előidéző, vagy a segítségnyújtásra egyébként is köteles személlyel szemben. „A törvény szövege nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy a veszélyhelyzetben levő vagy sérült személy segítségnyújtásban részesítése elmulasztását rendeli büntetni” – mondja az ügyvéd, aki így folytatja.
„Sérült személynek az minősül, akinek a testi épsége, egészsége – a külső szemlélő részéről akár látható, avagy nem látható módon – károsodott, annak a fokára tekintet nélkül. A segítségnyújtás elmulasztása tiszta mulasztási bűncselekmény; kizárólag szándékos magatartással valósítható meg. Ehhez képest a mulasztó tudatának át kell fognia, hogy a passzív alany sérült, avagy olyan személy, akinek az élete, testi épsége, egészsége közvetlen veszélyhelyzetben van.”
A bíróság szerint Dénes észlelte a balesetet, hiszen visszatolatott, azonban ekkor nem győződött meg róla, hogy az elgázolt férfi milyen állapotban van. És teljesen egyértelműen szándékos döntés volt a részéről (az ittasságát figyelembe véve kijelenthető ez), hogy nem nyújtott neki segítséget.
Mindezek miatt a bíróság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Dénest, aki szabadlábra helyezése után sem vezethet egy ideig, a jogsiját ugyanis négy évre bevonták.
