„Ha zenészekről beszélnénk, azt mondanám, disszonancia. Ezek nem egy kottából játszanak” – így jellemzi utólag a történteket Altsach Ignác polgármester a Vezessnek. A magyar értelmező kéziszótár szerint a kifejezés a hangok összevisszaságát jelenti, átvitt értelemben valamely cselekvésnél az összhang hiányát.
Pár hete felbolydult két szomszédos, csodaszép fekvésű nógrádi falu lakossága. A Szendehely és Katalinpuszta között meredeken kanyargó 2-es főúton megszüntette a Magyar Közút Zrt. (MK) az egyik sávot, és a községeket 30 éve vezető Altsach – valamint a helyiek – megkérdezése nélkül beton terelőelemeket akart kihelyezni a nemzetközi forgalmat bonyolító, eddig is túlzsúfolt út közepére.
Innentől felgyorsultak az események, nézzük meg, mi történt!
Mit akart kérdezés nélkül végigvinni az állam?
A konfliktus egy fél kilométeres, húzós ívekkel tűzdelt útszakasz miatt robbant ki, amelyet az útkezelő régóta biztonságosabbá akar tenni. „A 2-es főút ezen része Nógrád megye második legtöbb balesettel rendelkező gócpontja” – állítja az MK. A pontos adatok szerint 2017-ben 2, 2018-ban 5, 2019-ben 2 személyi sérüléses baleset volt a falvak közötti pár száz méteren. Ezekben „4 személy súlyos, 12 személy könnyű sérülést szenvedett. (…) Ez az 500 méteres útszakasz a fentiek alapján góc-szakasznak minősíthető. A balesetek többsége (6) frontális ütközés volt, csak a szerencsén múlt, hogy nem végződtek súlyosabb következményekkel” – mondja az útkezelő, amelynek munkatársai az elmúlt négy évben két alkalommal már hozzányúltak a falvak közötti útfelülethez, igaz kisebb mértékben.
2016 októberének végén „groovingolás készült”, az útépítők kifejezése magyarul azt jelenti, hogy az egyik éles kanyarban barázdákat vágtak az aszfaltba. Ennek elsődleges oka, hogy a vájatok morajló hangot adnak az abronccsal érintkezve. Egyfajta figyelemfelkeltésnek szánta megoldását az MK, amely minden bizonnyal nem érte el a kívánt célt, ugyanis 2018-ban újra kivonultak az embereik. Ekkor a kapaszkodósávot alakították előzési sávvá, ami annyit jelent mindössze, hogy az emelkedő alján a kettőből háromsávossá bővülő úton a szélső sáv szaggatott vonala nem a jobb szélről indul, hanem az út közepén húzódó záróvonalból nyílik.
Budapesttől nagyjából 50 kilométerre, északra járunk, a magyar fővárost Szlovákiával összekötő 2-es főúton. Éppen kihajtunk Katalinpusztáról, kezdődik az említett kanyargós, 500 méteres emelkedő, ami után a szomszéd falu, Szendehely következik a dombtetőn. A képen a 2018-as beavatkozás előtti, évtizedeken át létezett forgalmi rend látszik: jobbra nyílik egy kapaszkodósáv az itt naponta ezrével haladó, a hegynek fölfelé jellemzően lassú kamionoknak. Ezen a felfestésen változtattak két éve: akkortól a szaggatott vonal az út közepi szigetből indult
„Még ezek a beavatkozások sem érték el a kitűzött céljainkat” – írta a Vezessnek nemrég a Magyar Közút, ezért döntöttek úgy, hogy a korábbiaknál radikálisabb átalakítást választanak. Itt érünk el október közepére, amikor egyszer csak Altsach Ignác a kocsijából kinézve érdekes akciót vett észre. „Éppen autóztam hazafelé, amikor meglepve látom, hogy a közutasok átfestik az úton az ősidők óta létező szaggatott vonalat záróvonallá. Gyorsan megálltam, és szóltam nekik, hogy emberek, figyeljenek, mert elrontották a festést. Teljesen megdöbbentem, amikor azt mondták, hogy szándékosan csinálják. Sőt, még betonelemek is jönnek majd az útra.”
Ismét Budapest/Katalinpuszta felől haladunk északi irányba, és jól látszik, hogy a 2018-as átfestés után immár középről indul az új sáv, ami eddig szaggatott volt. Csakhogy a két felfelé haladó sáv közötti szaggatott vonalat két hete átfestették záróvonallá, ezt látjuk. Ezzel megszüntették a középső sávot, teljesen elzárva azt a járműforgalom elöl
Tisztán látható, hogy ez mit jelent: lefelé egy sáv, felfelé egy sáv, ennyi. Középen – ha nincs is végigcsíkozva – járműforgalom elöl elzárt terület kígyózik üresen. Meglehetősen ritka megoldás, pláne egy olyan hegyi szakaszon, ahol a plusz egy sáv lényege a gyorsabb és lassabb járművek párhuzamos haladásának az elősegítése volt évtizedeken át
Erről beszélünk. Feltehetőleg alaposan megpakolták a felfelé araszoló kamiont, amely mögött torlódik a sor, előzni senki nem tud. Megkértem az utasomat, hogy fotózza már le azt, amit én tudok, a képet most néző olvasó viszont nem: kis karavánunk haladási sebességét
18 km/óra. Cammogunk, előzni senki nem tud
Jól mondták a narancssárga ruhás munkások a polgármesternek, itt közel sincs vége a tervezett változásoknak. A járművek kitiltását a középső sávból csak első lépésnek szánta az MK, a fontosabb és látványosabb átalakítást november közepére tervezték. Pár nappal előtte megerősítették ezt szerkesztőségünknek: „Fizikai elválasztás, vagyis beton terelőelemek telepítése” következik. Az immár kétévenkénti beavatkozások legújabbjának okaként ugyanazt nevezték meg, mint a korábbiaknak, a közlekedésbiztonság javítását.
A kívülálló számára meglehetősen furcsának tűnik első blikkre már az is, hogy egy ennyire forgalmas úton elvesznek három sávból egyet, és üresen kanyarog, járművek nem hajthatnak rá. Olyat szintén nem láttunk, hogy ebből betoncsík emelkedik kifelé – pedig a Magyar Közút szerint egy helyen az országban csináltak már hasonlót.
Az általuk megnevezett 25-ös úton – Eger és Mihálykistető között – kialakított megoldás környezete Altsach, és a Google fotói szerint is cseppet másmilyennek tűnik.
Egyrészt ez egy hosszú egyenes szakasz, aztán egy balkanyar, és kész. Ennél fontosabb különbségnek tűnik, hogy az út jobb szélén van némi hely félreállni. Szendehelynél ott betonkorlát húzódik, szorosan az út széli fehér csík mellett, és a terep is nehezebb
Ilyen remek, tágas kerülőrész sincs a szendehelyi emelkedő mellett
A Magyar Közút szerint ez a jó megoldás a 2-es főútra is: „a frontális ütközések megelőzésére megoldást jelent az előzési sáv megszüntetése, helyén a fizikai elválasztás kiépítése.”
Miért gondolták ezt borzasztó rossz ötletnek a helyiek?
Altsach szerint nem egyeztettek vele a három sáv egyikének elvételéről, a tervezett terelőkről meg pláne, pedig lett volna mit mondania. Egyeztetés hiányában maga is teljes mellszélességgel támogatta a helyiek által indított petíciót, amely minimum az átalakítás átgondolását kérte.
Természetesen egyetlen balesetben megsérült ember is több az elfogadhatónál a polgármester számára, azonban forgalmi adatokkal árnyalja az MK baleseti statisztikáit. „Naponta átlagosan 15 200 darab jármű halad át ezen a szakaszon, ami egy évben 5,5 millió járműáthaladás. Az évi 5,5 millió darab járműhöz kell nézni az évi 2-7 darab balesetet.”
Adott a kérdés: mégis, mi a baj a betonelemekkel? Hiszen első ránézésre úgy tűnik, a húzós kanyarokban magukat túlvállaló, kisodródó autókat meg fogja akadályozni a szemből jövő vétlenekkel való összeütközésben. Valóban lehet, hogy 500 méteren át – ráadásul csak emelkedőnek felfelé – belassulhat a forgalom egy-egy megpakolt kamion mögött, akár 15-20 km/órás araszolás is előfordulhat, de talán nem olyan nagy ár ez a biztonságért – gondolhatnánk kívülállóként.
A szendehelyi születésű, évtizedek óta polgármesterkedő Altsach szerint azért súlyos tévedés betonelemek közé, egy sávra szorítani a napi bő 15 ezer járművet, mert „napi szinten elakad itt egy-egy jármű. A melósjáratok huszonéves autói gyakran lerobbannak, vagy éppen leesik valami az utánfutóról, emiatt megállnak a kanyarban, állandóak a defektek, és ha lehull két centi hó, már keresztbe csúsznak a kamionok és a kisebb-nagyobb teherautók. Mire ugyanis ideér a 35 kilométerre lévő Balassagyarmatról a hókotró, már rég letaposták a kamionok a kis havat is, ami onnantól úgy csúszik, mint a jég. Hosszú évek óta lobbizunk azért, hogy a legközelebbi városban, a 9 kilométerre lévő Rétságon is legyen már bázisuk, de mindhiába. Semmit nem ér a százmilliós járműparkjuk. Itt két centi hó nagyobb gondot okoz, mint az Alpokban egy méter.”
Miután megérkeztek a Magyar Közút válaszai, és meghallgattuk a polgármestert, a Vezess részletes cikket írt az egyedi átalakításról, és a körülötte kialakult konfliktusról. Összeállításunk november 8-án jelent meg, már túl voltunk a záróvonal felfestésén, de még előtte álltunk a betonelemek kihelyezésének.
Milyen fordulatot vett mindezek után az ügy?
Három hét múlva rövidke sms érkezett a polgármestertől: „győztünk!”. Az alábbi fotók november 27-én készültek.
Az ígért betonelemeknek nyoma sincs. Sőt, eltűnt az októberben felfestett záróvonal is, szemmel jól látható, hogy felmarták a festéket. Viszont kikerült egy új tábla, tehergépjárművel mostantól tilos előzni
Végig pont ugyanolyan az út, mint október előtt: két sáv felfelé, köztük szaggatott vonal. A kapaszkodóban mehetnek a lassabb teherautók, akiket megelőzhetik a gyorsabb személyautók, nincs torlódás. Ezen a fotón jól látszanak a marások nyomai
Ekkor újra megkerestük az útkezelőt és felhívtuk Altsach Ignácot, hogy megtudjuk a felektől, mi történt. Erre válaszolta a polgármester a cikk elején említett disszonanciát, majd hozzátette: ahogyan a munkák kezdetéről, úgy a lefújásáról sem tájékoztatták őt.
„Lehet, hogy erre autózott valami nagy ember, és látta, hogy ez nem lesz így jó. Nem vagyunk már kisdobosok, meg KISZ-tagok, hogy a párt döntsön mindenről, de simán lehet, hogy 2020-ban is itt tartunk még” – mondja félig viccesen a rendszerváltás óta megszakítás nélkül polgármesterkedő Altsach. Majd komolyra vált. „A nagyfokú lakossági elégedetlenség, plusz sajtó lehet mögötte. Elküldtem a petíciót és az ön cikkét a terület országgyűlési képviselőjének.”
Azóta akkorát fordult a világ, hogy a sávvisszaadáson és a betonelemek kukázásán felül kiszúrt mást is a polgármester. „Érdekes, hogy múltkor, mikor a rádió bemondta, hogy jön az ónos eső, másnap reggel héttől itt dekkolt egész nap a sózó kocsi, néztem is, hogy mi történt.”
Téved, aki azt hiszi, itt a vége
Legutolsó levelében a Magyar Közút hangsúlyozza, hogy a korábbi változtatásaik is, a mostani is a közlekedésbiztonság javítását szolgálták, majd rátérnek a sávelvételre, valamint a végül elvetett betonterelőkre.
„A beérkezett észrevételekre tekintettel más megoldást keresünk a biztonságosabb közlekedés feltételeinek megteremtésére. Első ütemben a jelenlegi forgalmi rendet forgalomtechnikai eszközökkel (pl. dupla záróvonal felfestése) erősítjük meg. A főút forgalmát és az intézkedések hatását fokozottan figyelemmel kísérjük, a későbbiekben egy rendkívüli forgalmirend-felülvizsgálat keretein belül döntenek társaságunk és a hatóság szakemberei a szükséges beavatkozásokról.”
Mikor felhívtuk a polgármestert azzal, hogy nincs vége az átalakításoknak, rögtön visszakérdezett: „megépül végre az autópálya?”. Ezzel a környék négy egymás után fekvő településének ősrégi problémájára utalt.
Katalinpusztát, Szendehelyet, Rétságot és Nagyoroszit is éppen középen vágja ketté a nemzetközi kamionforgalmat bonyolító 2-es főút, mind a négy településen átdübörög naponta ez a 15 200 jármű. Budapesttől Vácig megépült, és nemrég kibővült az M2, de onnantól vége a településeket (Dunakeszi, Göd, Vác) elkerülő, 2×2 sávos, biztonságos útnak, holott hatályos kormányrendelet írja elő régóta, hogy a gyorsforgalmi utaknak el kell érni az országhatárokig. Vác és a tőle 40 kilométerre lévő Szlovákia között azonban hiányzik, itt fekszenek az említett települések. És itt van a cikkünk főszerepét játszó fél kilométeres szakasz is.
Altsach szerint régóta léteznek ilyen-olyan tervek, a legutóbbi ráadásul elég sok helyi igényt is figyelembe vett, ám a tudomása szerint azt most éppen 2028-ra tolták ki. A környékbeli települések lakói jól ismerik ezt a helyzetet, vannak a tervek meg az ígéretek, csak éppen elkerülő út nem épül meg soha.
A polgármester is pontosan tudja, hogy a kérdésére nemleges a válasz, azért keserűen nagyot nevetett, amikor a Vezesstől megtudta, hogy újra kivonulnak a két falu közé a sávfelfestők.
„Hát ez fantasztikus!”
