Élete első lakókocsis nyaralására készült Patrik és a felesége, ami tulajdonképpen adta magát. Az ifjú férj legjobb barátja ugyanis egy évtizede járta a környező országok útjait a Knaus márkájú, konyhás, kétágyas, felettébb kényelmes vontatmánnyal. Miután az esküvőre kapott pénzajándékokból Patrik egy nyomatékos Audi kombit vásárolt, ráadásul vonóhoroggal, ki kellett használniuk a lehetőséget.
A külföldre indulás előtti napon a férfi fogta magát, és átautózott a szomszéd városba a lakókocsiért – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.
Először nem tudta, hogy szerencséje van, vagy balszerencséje
A Knaust tulajdonló Sándor hideg sörrel a kezében csaknem másfél órán át magyarázta és mutogatta cimborájának, hogy miként működnek a lakókocsi különböző részei. Mindketten munka után jártak, de Patrik természetesen nem fogadta el az italt. Észnél akart lenni az első vontatásnál, hiszen még haza kellett húzni a „guruló nyaralót”.
Kora este indult útnak, szigorúan betartva Sándor tanácsát, mindössze 70-75 km/órás tempóval haladt a tizenöt kilométerre lévő otthonáig. Most érezte igazán, milyen erő van a hatéves TDI motorban, de egyszer csak megzavarta valami a vezetését. Mintha defektet érzett volna hátulról, megállt az úton.
Hátra sétált, és puff neki, a bal hátsó kerék teljesen lapos volt. Némi fejvakarást követően felhívta barátját, hogy hát van-e pótkerék, és ha igen, hol, mert ő nem találja. Sándor elsőre ezt felelte: „tulajdonképpen szerencsés vagy, ne tekintsd ezt pechnek, jobban jártál, mintha Horvátország közepén kell félreállnod”. Aztán mást is mondott, „bakker, a pótkereket meg itt hagytad, haver”.
Mivel már a második sörön is túl volt Sándor, nem vitte Patrik után a pótkereket, aki meg a késői óra miatt döntött végül úgy, hogy leakasztja a lakókocsit, és inkább hazafelé indul. Megbeszélték, másnap reggel 6-kor találkoznak a Knausnál, Sándor hozza a kereket, majd együtt kicserélik.
Patrik kirakta az elakadásjelző háromszöget olyan 15 méterrel a lakókocsi mögé, bepattant az Audiba, és sötétedésre már haza is ért a nejéhez.
Illusztráció (Getty Images)
Jöttek a közutasok, intézkedtek, de így is tragédia történt
Az események későbbi rekonstruálása szerint éppen egy órával Patrik távozása után autóztak arra az útkezelő munkatársai. Balesetveszélyesnek érezték a helyzetet, ezért a kanyargós úton több mint 100 méterre a lakókocsitól fényvisszaverős bójákat raktak az aszfaltra, valamint a piros háromszögbe zárt felkiáltójelet tartalmazó Egyéb veszély táblát is kihelyezték.
Sajnos mindez kevésnek bizonyult, fél tizenegykor autózott arra Mária, és három kolléganője. Késő volt, siettek hazafelé, a későbbi szakértői vélemények szerint 86-92 kilométer/órás sebességgel haladtak a sötétben, a szemközti sávban fel-felbukkanó járművek miatt folyamatosan tompított világítással.
A baleseti helyszínelést követő számítások szerint olyan 33-35 méterről észlelte a hölgy a lakókocsit az éjszakai sötétben. Hirtelen balra kormányzott, fékezett is közben, de az Opel jobb eleje elkapta a Knaus bal hátulját. Megpördült az Astra, majd a túloldali árokban fejre állt, meglehetősen összetört a húszéves autó.
Mivel még viszonylag élénk forgalom hömpölygött az úton, gyorsan megálltak többen, azonnal hívták a mentőket, de a négy utasból kettő életét sajnos már nem tudták megmenteni az orvosok. Mária, és a mögötte ülő kolléganője súlyos, maradandó fogyatékosságot okozó sérülésekkel élték túl a balesetet.
Illusztráció
Az ügyészség szerint Patrik és Mária egyaránt súlyos hibát vétett
A baleset súlyossága miatt természetesen azonnali útzár mellett rendőrségi helyszínelés követte az ütközést, majd az elkövetkező hetekben – ahogyan engedte a sofőr és utasa állapota – kihallgatták a tragédia két túlélőjét.
Korábban említettük a felelősség megállapításához szükséges legfontosabb adatok egy részét: az Opel sebessége az éjszakai látási viszonyok között gyakorlatilag az úton engedett maximumon volt, 90 körül suhantak, majd 33-35 méterről vette észre a sofőr a lakókocsit.
Rendkívül fontos részlet még, hogy a lakókocsi nem az út szélén állt, pláne nem félig az aszfalt melletti murvás részen parkolt. A szakértők számításai szerint legalább 50-60 centiméter lehetett a baleset előtt a Knaus jobb széle és az aszfalt jobb oldali pereme között. Megerősítették ezt a bójákat és a táblát kihelyező közutasok is, mint a kihallgatásukkor a rendőröknek elmondták, maguk sem értették, hogy miért nem húzta ki egészen az árokszélig a lakókocsit, aki otthagyta.
Illusztráció (Getty Images)
Ki felelős: aki 90-nel ment sötétben, vagy aki így hagyta hátra a járművét?
Önmagában egyik sem tűnik súlyos bűnnek, nyilván egyik sem tekinthető szándékos szabálytalanságnak. Az esetek 99 százalékában ilyesmiből nincs is semmi baj, azonban itt meghalt két ember, másik kettő súlyos, életre szóló sérüléseket szenvedett. Azaz felelőst kellett találni.
Patrik volt az ügy elsőrendű vádlottja, akiről kimondta a bíróság, hogy megszegte a KRESZ-t, mivel több módon tehette volna biztonságosabbá a defektes lakókocsi út menti tárolását. Először is félre kellett volna húznia, másodszor ki kellett volna világítania (önállóan képes volt erre a Knaus), harmadszor a háromszöget is szabálytalanul helyezte ki. De mindezek mellett a helyszínen kellett volna maradnia, és segítséget kérni. Ha a barátja ittas, akkor mástól. Mindezekben hibázott Patrik, a hibáiról kimondta a bíróság, hogy ok-okozati összefüggés van ezek, és a halálesetek között.
Mária volt az ügy másodrendű vádlottja, akiről szintén kimondta a bíróság, hogy megszegte a KRESZ-t. Éjszakai sötétben, szemből lámpával világító járművek mellett – azaz korlátozott látási viszonyok közepette – nem a megfelelő sebességgel közlekedett. Nem úgy, hogy meg tudjon állni biztonságosan, ha a forgalmi helyzet úgy kívánja. A hölgy védője szerint védencének nem kellett éjszaka arra számítani, hogy haladása közben az egész sávot elfoglaló akadályba ütközhet. Ezt az érvet nem fogadta el a bíróság, amely a szakértői vélemények alapján abban is hibásnak mondta ki a járművezetőt, hogy nem volt képes megfelelő manőverrel kikerülni a lakókocsit. Nem volt vészfékezésre utaló nyom. Mária hibáiról is kimondta a bíróság, hogy ok-okozati összefüggésben állnak a bekövetkezett tragédiával.
Mindezek miatt az ügyet lezáró ítélet mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett halált okozó közlekedési balesetért. Habár egészen másokban hibáztak, a különösen súlyos következmények miatt végül megosztódott a felelősség: mindkettőjüket kétévnyi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A jogosítványukat szabadulásuk után sem kaphatják vissza még egy évig.
