Visszatérő tapasztalatom, hogy sokak fejében nem az energiaszektor, a repülés, a tengeri szállítás vagy az épületek fűtése jelenik meg fő légkörkárosító tényezőként, hanem az autózás. Annak ellenére, hogy a személyautó-forgalom a kisteherautókkal együtt az EU szén-dioxid-kibocsátásának összesen 15 százalékát adja. A légkör összetételének változását, az üvegházhatású gázok arányának növekedését és ennek pusztító következményeit 250 évvel a felvilágosodás kanti definíciója után elhiszem az ezzel foglalkozó tudósoknak. A mérhető klímaváltozás érzékelhető jelei is azt igazolják, hogy tenni kell a melegedés lassításáért.
Máltához közel, Luxemburgtól távol
Magyarországon átlagosan minden egyes lakosra nagyjából 6,5 tonnányi szén-dioxid-kibocsátás jut évente. Ez irtózatos mennyiség, és még rossznak sem számít: az Európai Unió országai közül Málta van a legjobb helyzetben állampolgáronként 4,5 tonnával és Luxemburg a legszennyezőbb 17,3 tonnával.
Uniós polgáronként a 2018-as év alapján 8,4 tonna volt az átlag. A lakosságarányos szennyezés mértéke nem az országok fejlettségével arányos, inkább a szénerőművek működésétől és más fosszilis energiahordozók elégetésétől függ, emiatt Németországban például 11,6 tonna.
Mission: Zero
Ebben a helyzetben a villanyt leoltó, gyorsan lezuhanyozó, csapvizet ivó és bicikliző magánemberek erőfeszítései is fontosak, de sokkal nagyobb a vállalatok, elsősorban az energiacégek hatása és felelőssége. A fenntarthatónak mondott, valójában kevésbé környezetszennyező működésben az autógyártóknak is megvan a maguk felelőssége és a Volkswagen dízelbotrányával megtépázott szavahihetőségű iparág képviselői áldoznak is ezért a célért.
Nemrég az Audi számolt be Mission: Zero (küldetés: nulla) ernyőnevű fenntarthatósági erőfeszítéseiről és arról a célról, hogy 2025-re szén-dioxid-semlegesen működjenek a gyárai, tehát nem a teljes cég, hanem a gyártással foglalkozó telephelyei. Jelenleg az Audi öt gyártóbázisa közül kettő működik zéró szén-dioxid-kibocsátási egyenleggel.
Győr már egyensúlyban van
2018-ban Brüsszel volt az első, a cég legkisebb üzeme. Itt az előző Audi A1 után most az E-tron készül, immár ferdehátú Sportbackként és a nyomatékvektor-szabályozással farolni képes, elöl egy, hátul két villanymotoros E-tron S sportváltozatként is.
Győr a másik, ahol 2012 óta a hőszükséglet 70 százalékát geotermikus energia fedezi, a többit pedig biogázból nyerik. Innen 1996 óta irányvonatok közlekednek Ingolstadtba és vissza, amelyek egy éve zöld árammal működnek, évente több mint 9000 tonna szén-dioxid kibocsájtásától megkímélve a földi légkört. A karbonsemlegességben nagy szerepe van Európa legnagyobb tetőn létesített napelemrendszerének is, ami idén készült el a logisztikai központ épületein.
CO2-semlegességük nem azt jelenti, hogy ezekben az üzemekben nincs hőigénye a gyártásnak, nincs fűtés az épületekben, nem kamionok szállítják be az alkatrészeket, nincsenek szolgálati autói a telephelynek, ne lenne kipufogógáza próbapadon vizsgált motoroknak.
A környezetszennyezés visszafogásának elsődleges módja az emisszió elkerülése, az energiafelhasználás csökkentésével. 2019-ben a győri Audi 18 000 megawattórányi energiát spórolt meg és ezzel 5750 tonnányi szén-dioxid nem került a légkörbe. Az energiatakarékosság után jön csak a maradék szénterhelés ellentételezése például erdőtelepítéssel vagy esőerdő-megőrzéssel.
Energiapusztítók: akkumulátor-, acél- és alumíniumgyártás
Az erőfeszítések része a beszállítók karbonlábnyomának visszafogása is, elsősorban a villanyautók különösen környezetpusztító akkumulátorgyártásában illetve az acél és az alumínium energiazabáló előállításában.
A szén-dioxid-kibocsátás mérséklésének egyik útja az anyagok fokozottabb újrafelhasználása. Erre jó példa a zártláncú alumíniumhulladék-hasznosítás, amivel kevesebb bauxitot kell kibányászni. A gyártás során keletkező könnyűfémnyesedékből újra hatalmas alumíniumtekercsek lesznek, amelyekből a karosszériák, vázstruktúrák aluötvözetei készülnek.
2020 júniusáig az Audi az aluhulladék visszaforgatásával 350 000 tonnányi szén-dioxidtól kímélte meg a légkört. Ez nagyjából 53 800 honfitársunk éves CO2-kibocsátásával azonos, majdnem annyi, mint Békéscsaba lakossága.
Primeralumínium helyett az újrahasznosított, másodlagos könnyűfémet használva akár 95 százalékkal visszafogható az alapanyag energiaszükséglete. A zártláncú aluhasznosítás egyelőre a bajorországi Ingolstadtban és a baden-württembergi Neckarsulmban működik, de 2021-től Győrben is elindul.
Dísztárcsák hőbontásra
Az autóiparban nagy küzdelemmel jár a műanyagok reciklálásán belül azon alkatrészek újrahasznosítása, amelyek egynél többféle műanyagból készülnek, tehát eltérő kémiai kötéseket tartalmaznak.
Különféle műanyagok keverésére azért van szükség, hogy az adott alkatrész biztonsága, minősége és hőállósága megfelelő legyen. Ezek közé a vegyes frakciót képző műanyaghulladékok közé tartoznak a hűtőmaszkok és a dísztárcsák. A cég most a Karlsruhei Technológiai Intézettel közösen dolgozik az autóipari műanyaghulladék kémiai újrahasznosításának megoldásán. A módszer a hőbontás vagy pirolízis, ezzel pirolízisolaj jön létre, amiből újra műanyag gyártható.
Az egyéni mobilitás és az autózás sokunk számára érték. Ezekkel a lépésekkel kisebb környezetkárosítással adatik meg az autóhasználat szabadsága, biztonsága, öröme, kényelme. Az autózás varázsa, ami a mindennapok szebbé tételén túl a családdal és a barátokkal közös utazásokon átélhető.