Kívülről úgy festhet, hogy mi, a Vezessnél egyik tesztkocsiból ülünk át a másikba, de az autós újságírásnak csak egy apró szelete az új autók tesztelése. Szerencsére nemcsak autókkal, de sok más járművel is találkozunk, ami a tenger mélyén, a mocsárban vagy épp a sztratoszférában mozog. 2020-ból ezek azok a szerkezetek, amelyekre a legjobb szívvel emlékszünk vissza.
Csepreghy Dániel: Ghost, ami nem Rolls-Royce
Ha már autót kizárólag szerelemből veszek, akkor legalább a biciklimet tudatosan vásároltam. A keresést a témában nálam sokkal jártasabb barátokra bíztam, mindössze a maximális vételárat kötöttem ki, továbbá azt, hogy jó legyen ránézni és lehetőleg sokáig használható bringa legyen. Így jött a járműparkomba az össztelós, fekete Ghost (elengedhetetlen eleme az arany kormány), amivel azóta többször nyomtunk le hosszabb túrákat, jó hangulatú erdei tekeréseket és egyszer megkerülte a Velencei-tavat is.
Legnemesebb feladata, hogy a napi ingázás alól mentesíti a templomba járóssá minősített 316-os BMW-t. Persze, kizárólag olyan helyre járkálok vele, ahová nem szalonképesen kell megérkezni. Azt is kikötöttem magamnak, hogy nem leszek a Váci úton sort generáló, egyszemélyes Tour de France-imitátor, így lehetőség szerint csak bringaúton használom (szerencsére eddig mindenhol volt) és az autósok útját, az előre gondosan megtervezett útvonalakkal, a lehető legkevesebb alkalommal keresztezem. Remélem, hogy jövőre még több alkalmam lesz összeérni a Ghosttal.
Remek szerkezet a bicikli, de azért egy Renault Sport Mégane képes árnyékot vetni rá. Viktor barátom autója annyira újszerű és olyan jó vezetni, hogy kétszer is szerepelt a címlapon 2020-ban. Az avantgárd formája, a használható sportossága (225 turbós lóerő épp ideális mindenre) annyira megfogott, hogy azóta nagyon vágyom egy hot hatch-re.
Egy Renault Sport Mégane képes árnyékot vetni a biciklire is. Ez az autó kétszer is szerepelt a címlapon
Földes Attila: pedálos Moszkvics, autódaru és mocsárjáró
Sok jó dolog van a mi munkánkban, amelyek közül az egyik, hogy a temérdek kötelező tesztautó megírása mellett mindenféle izgalmas, lehetetlen járművet is kipróbálhatunk. 2020-ban az egyik kedvencem egy kollégánk műve volt, amit ugyan pont nem vezettem – mert bármennyire is szeretném, nem igazán férek bele – ennek ellenére mégis egy nagyon izgalmas autó: egy pedálos Moszkvics. Amit elképesztő igényességgel, remek ötletekkel és felfoghatatlan mennyiségű beleölt munkaórával faragtak picike rendőrautóvá.
Ha a lista egyik végén az apró pedálos Moszkvics áll, akkor a másikon annak az 500 millió forintos, 200 tonnás Liebherr-autódarunak kell virítania, amivel egy toronydarut bontottak szét a belvárosban. Maga a toronydaru is megér egy misét, de mivel az nem nagyon gurul, meg érthető okokból azt nem is vezethettem/kezelhettem, így az kimarad a listából. De a 15,4 méter hosszú, akár 72 méter magasra is felnyúló, 60 tonnás, öttengelyes daruval is elég nagy kaland a manőverezés.
Videón az autódaru
Valahova a kettő közé lőném be a Truxor DM5045-öst, amivel nemrég a szigetszentmiklósi olajszennyezésnél találkoztam. Ez egy svéd kétéltű jármű, ami vízen elég lomha, hiszen gumihevederekre szerelt apró lapátok hajtják, de nádasban, mocsárban, jégen és szárazföldön is képes biztonsággal jönni-menni, munkát végezni. Amikor kipróbáltam, akkor is a nádast irtotta, illetve a már levágott növényi maradékokat szedegette ki az olajtól bűzlő mocsárból.
Horváth Zsolt: élet a szovjet tengeralattjáróban
2020. március 15-én egy szinte üres repülővel érkeztem haza Moszkvából. A gép utaskísérő személyzete is tőlem tudta meg, hogy jön a határzár. Ha nem lett volna a vírus, akkor is ez lett volna az év legemlékezetesebb utazása, ez biztos.
Pár nappal korábban Lexus RX modellekkel autóztunk a befagyott Bajkál-tavon. Ám nemcsak a japán prémium modellek miatt volt ilyen izgalmas ez a túra, repültünk helikopterrel, suhantunk légpárnással, kipróbáltuk a kutyaszánt. A kedvencem azonban egy mozdulatlan jármű, amelyet szintén akkor ismertem meg.
Egy-egy bevetés 80 napig is tarthatott, ennyi felszerelést tudott magával vinni a 78 fős legénység számára
Szibériából hazafelé ugyanis meglátogattuk a Moszkvai Haditengerészeti Múzeumot. A 2003-ban megnyílt múzeumban láthattuk a Szkat katonai légpárnás hajót, az Orlionko ekranoplánt valamint a kedvencemet Novoszibirszkij Komszomolec Som tengeralattjárót.
Az 1980-ban szolgálatba állított dízel-elektromos tengeralattjáró 90 méter hosszú, 8 méter széles,14 méter magas. Üresen nagyjából 2700 tonnás, míg teljes felszereléssel 900 tonnával nehezebb. A Tango osztályú gép a Harcsa nevet viseli, 18 évig volt hadrendben, többek között az Atlanti-óceánon is.
A ma múzeumként működő tengeralattjárón dízelből három, villanymotorból négy is volt. Ideális esetben a felszínen 13 csomóval (24 km/óra), víz alatt 16 csomóval (30 km/óra) tudott haladni. Míg sznorkellel, a vízfelszín közelében dízelmotort használva 7 csomóval haladhatott.
Üresen nagyjából 2700 tonnás, míg teljes felszereléssel 900 tonnával nehezebb. A Tango osztályú gép a Harcsa nevet viseli, 18 évig volt hadrendben
Akkumulátorainak köszönhetően képes volt több, mint egy hétig is a víz alatt maradni, de egy-egy bevetés 80 napig is tarthatott, ennyi felszerelést tudott magával vinni a 78 fős legénység számára.
Én alig fél órát töltöttem benne, de ez is elég volt. Izgalmas mérnöki tudás, számos különleges megoldás összpontosul itt kis helyen. Külsőre óriási gép, de sok ember hosszú ideig egy helyen, a külvilágtól elzárva szolgált rajta. Mennyi konfliktus lehetett még a katonai szabályok ellenére is, miközben pusztító fegyverekkel utaztak együtt? Reméljük, ilyet nem sokáig használnak éles körülmények között, és a múlt mementója marad.
Itt olvashatsz a Moszkvai Haditengerészeti Múzeum gépeiről
Szörényi András – Életközösség, félmillió kilométertől
Jó dolog kipróbálni az új autókat és látni a modellek fejlődését vagy épp a visszalépéseket, de amióta a forint mélyrepülésével 5 millió forintba kerül egy kicsit sem puccos kiskocsi és 7-9 millióba egy átlagos kompakt autó vagy kisebb SUV, az új autók egyre több olvasónknak váltak elérhetetlenné.
Tavalyi évünk egyik csúcspontja volt a korabeli relikviákkal tömött Lada 1200S taxireplika kipróbálása
Ezért szívügyem a Vezessnél a használt autós rovat, mert új autóból könnyű jót venni, használtból viszont sokaknak segíthetünk tanácsainkkal. A használtautó-bemutatók néha újrafelfedezéseket szülnek, amilyen a Mazda2 DE. Már el is felejtettem, mennyire örömteli autó és vezetése mennyit dob az életminőségen.
Használt autóból az idei nagyágyú a Toyota Tundra volt 5,7-es V8-cal, a nagy test és a tökélyre emelt munkabírás varázsával. Az év egyik csúcspontja volt a korabeli relikviákkal tömött Lada 1200S taxireplika kipróbálása, a kedves fogadtatás, az emlékezetes fasírt uborkával, a házi vörösbor és a nagy izgalomra elfogyasztott gömbszörp, ami a hazavezető Földes Attilának kimaradt.
Nem W124, mert kombi. Egy S124-es E 250 Dieselbe szerettem bele rajtaütésszerűen, ez tehát már az utolsó széria, nem 250 TD. Lesz vele munka, de csodálatos autó
Idén égen, vízen, sínen, földön egyetlen jármű fogott meg ennél jobban, egy örök kedvencem. Olyannyira, hogy ezt meg is vettem, így később fogtok még vele találkozni a Vezessen. Egy 1995-ös kombi Mercedesről van szó, 113 lóerővel, kézi váltóval. 124-esből kizárólag a fakormánnyal, kerékjárati krómdísszel, prolifelnivel megbecstelenített autóktól irtózom, különben ez a típus még akkor is vonzó – mármint számomra – ha csak árnyéka egykori önmagának. Mert megtörhetetlen méltósággal siklik.
Én egy S124-es E 250 Dieselbe szerettem bele rajtaütésszerűen, ez tehát már az utolsó széria, nem 250 TD. A soros öthengeres dízelként is hat rám, ráadásul ez egy csomagtéri üléspados, hétszemélyes modell.
Gyári sajtófotó talán 1985-ből. Az enyémben fekete-fehér négyzethálós a kárpit, de a harmadik üléssor ugyanígy működik
Megfogott benne a hengerenként négyszelepes, puhán forgó, előkamrás szívódízel és az autó világraszóló jósága, a fejlesztésébe fektetett mérhetetlen munka, amivel még több évnyi állás és elhanyagolás után is autónak tűnt a javából. Lesz vele munka és kiadás is bőven, mire levizsgázik, pláne, mire jó lesz, de alig várom, hogy az eddigi 480 858 kilométert minél többel gyarapíthassam.
