Egyes felmérések szerint lakosságarányosan a magyarok használják a második legtöbb kerékpárt egész Európában. Csak a dánok közül gurulnak többen nálunk, állítólag a hollandok már mögöttünk jönnek a sorban, pedig a turista szemével Amszterdam a világ első számú bringa-fővárosának látszik.
Budapesten is egyre többen tekernek, látványos a kerékpáros infrastruktúra fejlődése, ám a magyar statisztikákban vastagon benne van megannyi kisebb-nagyobb vidéki – a sík terep miatt főleg alföldi – település lakóinak jelentős bringahasználata. A közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk eheti története is egy olyan kisvárosban játszódik, amelyben ez a lakók fő helyváltoztatási eszköze.
Nem nézett körbe a bicajos, lakott területen belül hajtott gyorsan az autós
A járvány második hullámának közepén olvasva ezt a cikket, nagyot sóhajtanak a nosztalgiázó kisgyerekes szülők, amikor felidézzük: Péter és a családja éppen állatkertből tartott hazafelé a baleset napján. Akkor még létezett ilyen hétvégi program. Plüssállataikat szorongatva mindkét kisfia már szunyókált a hátsó sor gyerekülésekben, miközben ő lendületesen autózta végig a bő száz kilométeres utat, neje olvasgatott a jobb egyben.
Közel jártak már a végállomáshoz, amikor a lakhelyükkel szomszédos városkában – a későbbi kihallgatása során tett vallomása szerint – 45 km/órán állt a Kia Ceedjük tempóját jelző műszer mutatója. A településnek ezen a szakaszán normál kétsávos út vezetett végig, amin éppen 40 km/órás ideiglenes sebességkorlátozás volt életben a járda felújítása miatt. Mindössze egy-két kósza jármű lézengett a nyári vasárnap délutánon, ezzel magyarázta Péter a megengedettnél gyorsabb haladást.
Vele párhuzamosan, az út jobb szélén tekert a hatvanas István. Utólagos kihallgatásakor kiemelte, hogy a járda felbontása miatt többször beljebb kellett tekernie az út közepéhez, és ő bizony mindig körbenézett. Péter és a mellette ülő felesége, valamint egy szemtanú elmondása szerint azonban akkor elmulasztotta a hátranézést, amikor egy alkalommal betért a felezővonalhoz egy kereszteződésben. Balra akart bekanyarodni egy ott nyíló mellékutcába.
Éppen ekkor érte utol Péter autója, a férfi egyből rátaposott a fékpedálra, próbálta balra kormányozni a kocsit, ám balszerencséjükre szemből közelített feléjük egy furgon. Hajszálon múlt, de sajnos nem tudott megállni a Kia időben, elcsapta a kerékpárost. Istvánnak több helyen eltört a bal karja, egy helyen a válla és a kulcscsontja is, és enyhe agyrázkódást szenvedett. Utóbbit talán megúszhatta volna sisakkal, de olyat sosem hordott.
Illusztráció (Getty Images)
Ha csak 40-nel haladt volna…
Azonnali útzár mellett rendőrségi helyszínelés követte a gázolást, közben a mentő Bélával száguldott a megyeszékhely kórházába. Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, de mint később kiderült, maradandó fogyatékosságot egyik sem okozott. Ez nem csak számára jó hír, Péter bírósági ítéletére is kedvező hatással volt.
Nyilvánvaló lett az ügy vizsgálatának kezdetétől, hogy az egy ideig kórházban lábadozó kerékpáros is hibát vétett, ám az ügy vádlottjává az autós vált. Védelmét a Vezess olvasóinak is jogi tanácsokat adó Janklovics Ádám közlekedési ügyvéd látta el.
Péter a KRESZ 26. § (1) bekezdését negligálta (az adott úton megengedett maximális sebesség), míg István a 29. § (1) bekezdését szegte meg figyelmetlenségével („Aki járművel irányt változtat (…), köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.”).
Említettük, hogy hajszálon múlt csupán az ütközés, így az ügy talán legfontosabb részletévé vált a szakértői vélemények egyikének állítása, és az abból adódó következtetés. A Kia fékezés előtti sebessége 47-49 km/óra volt, már pedig a szakértő szerint, ha csupán a megengedett 40-nel haladt volna az autó, satufékkel (hivatalosan: vészfékezéssel) éppen elkerülhető lett volna a két jármű kontaktja. „A baleset okaként a terhelt sebesség-átlépése tudható be” – állította a jelentés.
Mennyi kerékpáros okoz balesetet?
Miközben évről évre közre adja a KSH a forgalomban lévő személyautók számát, arra sajnos nincs statisztika, hogy nálunk mennyien használnak kerékpárt. Márpedig úgy lenne igazán beszédes a rendőrségnek az a havonta frissített grafikonja, amely a személysérüléses közlekedési balesetek okozóit járművek szerint rangsorolja.
A jelenleg legfrissebb adataik szerint 2020 januárjának eleje és november vége között a 3,9 millió személyautóból 8169 okozott olyan balesetet, amelyhez mentőt kellett hívni, ez az összes 64 százaléka. Ugyanebben a 11 hónapban 1555 kerékpáros okozott személysérüléses balesete, ami 12 százaléka az egésznek. Alább látható az összes okozót mutató grafikon.
Első fokon a gyorshajtó a hibás, aki nem fogadta el a döntést
Az elsőfokú bíróság elítélte az autóst nevezte meg vétkesnek, viszont a „sértetti közrehatás” miatt egy meglehetősen enyhe dorgálást kapott mindössze. Egy év próbára bocsátást.
Itt egy kis kitérőt kell tennünk arról, hogy a magyar szabályozási rendszer duális jellegű. „Distinkciót tehetünk büntetések és intézkedések között. A próbára bocsátás az intézkedések közé sorolható, melyet a bíróság vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt szabhat ki. Ekkor a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető. Jelen esetben háromévi szabadságvesztéssel fenyegetett a bűncselekmény, így a bíróságnak valóban lehetősége nyílt arra, hogy a büntetés kiszabását próbaidőre elhalassza. A próbára bocsátás próbaidejének eredményes eltelte után az elkövető büntethetősége megszűnik” – magyarázza Janklovics Ádám.
Illusztráció (getty Images)
A kívülálló számára nem túl súlyosnak tűnő „intézkedést” sem fogadta el az autós és védője, akik fellebbeztek a döntés ellen, felmentést akartak elérni.
Azzal érvelt a másodfokú bíróság előtt az ügyvéd, hogy „nem létezik olyan jogi előírás, amely szerint a más által teremtett veszélyhelyzet elhárításához az intenzív fékezés (vészfékezés) alkalmazása kötelező lenne”. Ráadásul szerinte nem hozható ok-okozati összefüggésbe a terhelt minimális sebesség-túllépése és a baleset, ellenben „az a sértetti cselekménynek tudható be, hiszen a sértett volt az, aki a megfelelő forgalmi helyzetről való meggyőződés nélkül váltott irányt”.
Tehát a másodfokú bíróság legfontosabb feladatává vált, hogy megvizsgálja, valójában kinek is tudható be a baleset.
Janklovics Ádám állítja, a jellemző hazai bírói gyakorlat szerint a más által előidézett közlekedési veszélyhelyzetben az, aki a következmények elhárítása érdekében kényszerűen cselekszik (mondjuk beletapos a fékbe), az elhárítás körében választott megoldás sikertelensége miatt nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.
Ebben az ügyben a szakértők már az elején megállapították, hogy Péter késedelem nélkül fékezett, és gyors kormánymozdulattal próbálta elkerülni a gázolást. Ez ugyan nem sikerült, de a másodfokú bíróság mégis felmentette őt a legfontosabb vád alól, hogy miatta következett volna be a baleset.
Végül mindössze a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését (az enyhe gyorshajtást) rótta fel neki a bíró.
