Történetünk főszereplője egy házaspár, egy szabálytalan autós, valamint a biztosító, amely nem kívánt felelősséget vállalni ügyfele tragikus végkimenetelű balesete kapcsán.
Andrea és Zoltán egy dunántúli megyeszékhelyen élő középkorú, biztosításközvetítő vállalkozást működtető házaspárként felnőtt gyermekeik kirepülése után igyekeztek élvezni az életet, kirándulni, síelni jártak, és amikor csak tehették, a közeli, történelmi kisvárosban fenntartott, a férj által tervezett és épített, egyhektáros dísz- és konyhakerttel, gyümölcsössel, kis akácligettel is rendelkező hétvégi házukban töltötték idejüket.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
2013 nyarán tragikus esemény vetett véget az idillinek mondható életnek, amikor Zoltán egy, a víkendházba szervezett vendégség előtt biciklire pattant, hogy elugorjon néhány üdítőért. A város egyik központi, ötös kereszteződésében, egy, az elsőbbséget meg nem adva kanyarodó autónak ütközött, a kerékpárról lezuhanva előbb a motorháztetőre, onnan pedig a földre esett, a balesetben szerzett sérülései miatt pedig néhány nappal később elhunyt.
Váratlan fordulat megdöbbentő következménnyel
Az illetékes rendőr-főkapitányság közúti baleset gondatlan okozása vétségének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás alá vonta az érintett autóst, ám – a balesettől független okból – néhány hónappal később, még a nyomozati szakaszban elhunyt férfi halála után a nyomozást megszüntették.
Az ikertestvérét 25 évvel korábban szintén közúti balesetben elveszítő feleség a történtek után teljesen összeomlott, Andrea a gyász miatt a közös vállalkozást nem tudta továbbvinni, és a közös, az addig a férj által gondozott víkendházat sem tudta fenntartani. Pszichológus segítségére szorult, így jó darabig nem is volt képes foglalkozni az üggyel. Mondhatni, egy darabig „fel sem tűnt neki”, hogy a gyaníthatóan vétkes autós felelősségbiztosítója nem kívánt helytállni, kártérítést fizetni.
Részlet a biztosító elutasításából
A biztosítóhoz az özvegy a gyermekei ösztönzésére 2015-ben nyújtott be kártérítési igényt, ám az attól teljes mértékben elzárkózott arra hivatkozva, hogy „a büntetőeljárás során nem vizsgálták a néhai ügyfelük magatartását a baleset bekövetkeztében”, ami érthetően még inkább megrázta a szakmabeli házastársa halála miatt már amúgy is súlyosan traumatizált asszonyt.
Miután a több körös, jogászi közreműködéssel lezajlott peren kívüli levelezés sem vezetett eredményre, 2017-ben az özvegy a képviseletét felvállaló D.A.S. Jogvédelmi Biztosító segítségével pert indított.
D.A.S.-ügyek a Vezessen
Tavaly indítottuk el sorozatunkat az autójukkal, közlekedési, biztosítási ügyekkel kapcsolatban bajba jutottak ilyen-olyan sztorijait bemutatva. A smucig biztosítóktól a jogtalan állami bírságokon át a zsivány kereskedők trükkjeiig számos problémával keresik meg a jogi segítséget kérő emberek a D.A.S.-t, amellyel kétféle együttműködést indított szerkesztőségünk. Egyrészt valós történeteik bemutatásával próbálunk segíteni, másrészt erre a linkre kattintva kérdezni is lehet a jogászuktól. Ne adják fel, ha bántja valami az igazságérzetüket, keressenek minket!
Jogi csűrés-csavarás, megalázó ajánlat
Az érintett biztosító a perindítás után máris „alkuképessebbé” vált, ám továbbra sem kívánta vállalni a követelt sérelemdíj, valamint a megszűnt munkaviszonyból és a lelki egészségkárosodásból származó vagyoni és nem vagyoni kártérítés teljes összegét, ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A kártérítési igény jogalapját, azaz a néhai biztosítottjuk okozta kárt nem vitatták, de magánszakértői véleményre hivatkozva azzal érveltek, hogy 9-10%-os lejtőn érkező Zoltán a baleset idején túl gyorsan közelítette meg a kereszteződést, a kerékpár ezért vált irányíthatatlanná, ráadásul sisakot sem viselt, így 30-70%-ban maga az áldozat volt a felelős a történtekért.
Lesöpörték a biztosító érveit
A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő álláspontja szerint ugyanakkor Zoltán és a gépkocsivezető 15-19 méterről kölcsönösen észlelték egymást, és amikor a biciklis férfi fékezni kezdett, sebessége 37-40 km/óra lehetett, így terhére észlelési, cselekvési késedelem nem volt megállapítható, ugyanis a(z amúgy több évtizedes rutinnal rendelkező, hosszú, külföldi túrákat is teljesítő) kerékpáros a balesetet vészfékezéssel 18-21 km/óra, lassítófékezéssel 14-18 km/óra sebességgel haladva kerülhette volna el, ám az adott útszakaszon a legjobb esetben, azaz vészfékezéssel 31-33 méter, egyszerű lassító fékezéssel 49-51 méter után tudott volna csak megállni.
Az özvegy jogi képviselője nyomatékosan érvelt azzal, hogy az áldozat, Zoltán részéről sebességtúllépés nem volt megállapítható, így a baleset létrejöttében való közrehatása, felróható magatartása nem állt fenn:
„(…) az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkező sebességétől függetlenül köteles elsőbbséget adni, és a védett jármű elsőbbségi jogát illetően a sebességtúllépésének csak kivételesen lehet relevanciája, mégpedig akkor, ha az elsőbbségi helyzetben közlekedő járműnek az észlelhetőségére hátrányosan érvényesülő körülmény van, vagy a sebességtúllépés megtévesztésre alkalmas. A fenti két körülmény hiánya esetén az elsőbbség abszolút primátusa kizárja a sebességtúllépés relevanciáját, mely jelen esetben nem is igazolt.”
Részlet az igazságügyi szakértői jelentésből
Arra is rámutattak, hogy a biztosító érvelésével szemben az áldozat számára nem volt kötelező a bukósisak viselése, hiszen a KRESZ előírásai szerint az csak lakott területen kívül, 40 km/h sebesség felett előírás, a sisak hiányát ennek megfelelően csak abban az esetben lehetett volna a közrehatás mértékénél vizsgálni, ha az előírás lett volna.
Kiemelték azt is, hogy a balesetben érintett autós addigra közel négy évtizede élt a városban, és a helyismeret miatt, vagy épp annak ellenére figyelmetlenül és rutinból vezetett, aminek egyik példája volt, hogy a büntetőeljárás során úgy nyilatkozott, hogy az áldozat érkezési irányában általa látott járművek egy gyógyszertár előtt álltak, miközben ott akkor már 4-5 éve nem volt patika. Az sem állt meg, hogy az út szélén álló járművek takarása miatt nem látta Zoltánt a biciklin, a szakértői vélemény szerint ehhez ugyanis az adott távolságon 130 km/h sebességgel kellett volna közlekednie a kerékpárosnak.
A baleset után nem sokkal szintén elhunyt járművezető annak idején azt is elismerte, hogy azért nem láthatta a kerékpárost, mert a kereszteződésben a stoptáblánál várakozó másik, neki valójában elsőbbségadással tartozó, azaz az adott helyzetben nem releváns jármű vonta el a figyelmét.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
Már csak az összeg kérdéses
A hosszú, bonyolult, számos tanút és szakértőt felvonultató, a koronavírus-járvány jelentette akadályok miatt is húzódó ügyben végül a tavaly decemberben első fokon ítéletet hozó bíróság megállapította, hogy a biztosító immár nem vitatta a kártérítési követelés jogalapját, így a néhai biztosítottjuk által okozott kárért felelősséggel tartozik: sérelemdíj és kártérítés megfizetésére köteles.
Dr. Gombolai Éva, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító csoportvezető jogtanácsosa elmondta, jelenleg ott tart az ügy, hogy a biztosító már csak az összegszerűség miatt fellebbezett az ítélet ellen.
„Az ilyen ügyekben azt kell számszerűsíteni, mennyit ér egy emberélet, mennyit ér egy férj, egy házastárs munkája a háztartásban. Jelen esetben a bíró maga is úgy ítélte meg, hogy az özvegy még az átlagosnál is jobban összetört, amit a biztosító vitat. A férj ház körül végzett munkája ellenértékét szakértő állapította meg, a biztosítótársaság mégis sokallja azt. Az eset sajnos nem egyedülálló példája annak, mi várhat a hozzátartozókra, ha a biztosító hasra ütéses alapon nem akar fizetni” – magyarázta az ügyvédnő.
Magyar valóság
A bírósági ügyeket feldolgozó sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket, időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.
