Az elmúlt években számtalan cikkünk jelent meg a Vezessen az annak idején néha hosszú évek várakozása után megkapott, ám a rendszerváltás után már csak jobb híján hajtott, végül az ezredfordulót követően az utakról lassan eltűnt „szocialista” autók használtpiaci értéknövekedéséről.
A korábban széthajtott, végkimerülésig használt darabok mára eltűntek, jobb esetben is a kertek végében, tanyákon rohadnak, ám a megkímélt, nyugdíjasnál, garázsban tartott – és ezúttal nem kellenek az idézőjelek –, esetleg a nosztalgia, vagy a fiatalabbaknál a retrós romantika jegyében megőrzött, felújított példányok mára meglepően magas áron keresnek gazdát. Egy egykor lenézett, de ma is használható, jó állapotú KGST-autó már többet érhet, mint egy másfél-két, akár három évtizeddel fiatalabb „nyugati” használt kisautó vagy kompakt modell.
„Kétségtelen, hogy a Ladák ára felment az elmúlt három évben, a 2101, a 2102 kombi, a 21011, 21013, 2103 típusok igen megdrágultak, ugyanakkor mostanában már inkább stagnálás érzékelhető, elérhették a plafont. A közelmúltban már a Trabant is elindult felfelé, a piacon nem is nagyon van már belőle 70-es évekbeli, a 80-as évekbeli „hulladék” 150-200 ezer forintért megy, de a teteje már milliós áron. A Wartburg érdekes, az elérhető darabokat sokszor fel kellene újítani, a jó példányokért viszont 1-1,5 millió forintot is kérhetnek, más kérdés, hogy fizetnek-e is értük ennyit” – mondta megkeresésünkre Karner Miklós veterános szakújságíró kollégánk.
Hozzátette, hogy a Škoda érdekes módon nem nagyon szállt el, a kései 120-asokat 500-600 ezerért adják, nem nagyon mennek. A Kispolszki ugyanakkor a Zsigulihoz hasonlóan kezd felértékelődni, míg a román és a Ladán kívüli orosz járgányokra, azaz a Daciára, az ARO-ra, a Moszkvicsra, a Zaporozsecre nincs kereslet, de igazából kínálat sincs.
A szintén a téma szakértőjeként ismert Krepsz Zoltán hasonlóan látja a KGST-autók hazai piacát:
„A Ladák vannak nagyon elszállva, 4-5 milliós árakat is kérnek értük, pedig szerintem 1-1,5 milliónál többet nem éri meg kifizetni. A régi Daciák, a Škoda 105/120-asok még emberi léptékű árakon elérhetők, a kocka-Wartburgok mintha most kezdenének drágulni, a korai darabok keresettek, a késői, négyütemű változat nem igazán kell senkinek. Az itthon annak idején is ritkább orosz autók, mint a Zaporozsecek és a Volgák most még ritkábbak, a csehszlovák Tatrák hasonlóan, ahogy a jugoszláv autóipar termékei, a Zastavák is szinte teljesen eltűntek. De szinte mindegy is, melyik márkáról van szó, a keveset futott példányokat mindig horrorárakon kínálják” – vázolta nekünk Az Autó főszerkesztő-helyettese.
Körülnéztünk a Használtautó.hu-n, hogy pillanatnyilag mennyiért kaphatunk működőképes – érvényes forgalmival rendelkező – „szociautót”, összeállításunkban néhány, annak idején igen elterjedt típus jelenlegi legolcsóbb és legdrágább darabjait vesszük sorra.
Trabant 601 S
A Trabant 601-est – különböző változatokban és kivitelekben – 1963-tól 1990-ig gyártották, 594,5 köbcentiméteres motorral, amely 26 lóerős teljesítményre és 110 kilométer/órás végsebességre volt képes. Ezen sebesség eléréshez négysebességes manuális váltó segítette. Közel három évtizedes pályafutása során összesen 2,8 millió 601-es Trabant gördült le a gyártósorról, ezzel a mutatóval nem csak a KGST-modellek között számít tömegmodellnek.
Működőképes, közútra vihető Trabit 270 ezer km-vel 320 ezer forintért találtunk (1990-es gyártás), de egy vele egy időben készült, 120 ezer km-t futott, ám teljesen felújított, gyárihoz közeli állapotú kombi testvéréért már kerek 1 milliót kér a gazdája.
Wartburg 353W 1.0
1966-ban jelent meg a kocka-Wartburg, először 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel. 1975-től a “353W” (Weiterentwicklung, továbbfejlesztés) már 50 lóerőt tudott, kormányváltós mellett padlóváltós is lett, elöl tárcsafékek lassították, a hátsó fékkörbe pedig terhelésfüggő fékerőszabályzó került. A kétütemű Wartburg 353-ast egészen 1988-ig gyártották.
A 353-as Wartburg elég megbízható volt, ráadásul az autó a keleti blokk járművei között az egyik legjobb gyorsulási jellemzőkkel rendelkezett. Azért borzalmas motorhangja és nagyobb sebességnél jelentkező labilitása nem okozott nagy örömet a benne ülőknek.
„Enyhén sérült”, 93 ezer km-t látott, 1990-es 353-ast 70 ezer forintért vehetünk, „megkímélt”, 1987-es, alig 39 ezer km-t futott darabra 379 ezer forintért csaphatunk le, de ha hibátlan, teljesen felújított, OT-vizsgára alkalmas példányt szeretnénk, azért bizony már mélyen a zsebünkbe kell nyúlni: az 1986-os, 28 500 km-t megjárt Wartburgot 2 millióra árazták be. Egy 1988-as, ugyancsak 28 ezer km-ig jutott, hangsúlyozottan muzeális darab ezt is übereli, másfélszer ennyiért, 3 millióért kínálják. A kínálat nem nagy, öt autót találtunk, amivel azonnal elhajthatnánk.
Lada 1200
Nemrég lett 50 éves a durván 14 millió legyártott hátsókerekes Lada őse, a VAZ 2101-es. A Lada az orosz AvtoVAZ járműgyártó vállalat gépkocsimárkája. A szovjet időszakban ezt a márkanevet csak az exportra szánt járműveknél használták, ugyanezek a modellek a szovjet piacon Zsiguli néven váltak ismerté. A 2101-es alapja az 1967-es év autója, a Fiat 124 volt, de mégsem egyezett meg vele teljesen, a motor például fejlettebb volt, mint az olasz változaté, másutt viszont az olasz testvérénél egyszerűbb megoldásokat alkalmaztak az orosz mérnökök. Az első példány még 1971-ben érkezett Magyarországra, Debrecenben vette át tulajdonosa, de típuscsalád képviselői még ma is futnak az utakon.
Ahogy feljebb írtuk, a Ladák ára szállt el leginkább az utóbbi pár évben, így bár míg egy 1984-es, 45 ezer km-t futott, de a használat nyomait erősen viselő 21013-ast – az 1200-as kicsit úribb kivitelű változata – már 280 ezer forintért megkapunk, egy 1986-os, 27 ezer km-s, gyári állapotú, alulról is makulátlan testvéréért már 2,5 milliót kérnek, míg egy szintén „patika”, 1983-as 21013-as már 3,89 milliót kóstál, pedig kicsit több mint 100 ezer km-t tettek bele.
Ehhez képest az 1989-es, alig 7000 km-t ment, „teljes körűen felújított” 2101 1,99 millióért egész jó vételnek tűnik, viszont az 1974-es, 70 ezer km-s futásteljesítménye ellenére gyakorlatilag gyári állapotban megőrzött, OT-s rendszámú példány kerek 5 milliós ára már igen borsos.
Modernebb kocka-Ladát, azaz 2107-est már 350 ezer forinttól kapni – 1990-es, 105 ezer km-t futott, „használós” darab –, míg a teteje pillanatnyilag egy ugyancsak 1990-es, 44 ezer km-s, gyári állapotú példány 2,99 millióért.
Használtpiaci árak annak idején
A Merkur 1980-as és 1990-es árlistái alapján ennyiért mentek akkoriban a tárgyalt típusok használtan. Ha szeretnéd az eredeti listákat átböngészni, kattints ide!
Škoda 120 L
Farmotoros konstrukciójával a „keleti blokk Porschéjának” is nevezhető, a gyártónál 742-es típusszámon futó Škoda 105/120/125 sokak vágyott autója volt a maga idejében, igaz, a Ladák „varázsa” sokszor elhomályosította a már akkor is patinás csehszlovák márka fényét – Szörényi András kollégánk például így emlékezett vissza egy bő másfél évtizeddel ezelőtti cikkében:
„Általános iskolában a Lada-Škoda drukkerség olyan kemény választóvonal volt az osztályban, mint ma a politikai hovatartozás. Néhányunknak négy keréken a Lada volt a világ közepe, igazi Škoda-fanatikus egyetlenegy szorult az osztályba. Most őszintén: ugye, hogy a 120L kanyarban sincs az ezerkettestől? Jó, könnyebb vezetni, kevesebbet fogyaszt, de ez kit érdekel? Miben ugratott át Ötvös Csöpi a balatoni kompra, mivel nyerték a Béke-Barátság Kupákat, miből volt a VFTS? Ladában, Ladával, Ladából. Biztos voltam benne, hogy aki nem érti, mitől több egy Lada holmi Škodánál, azon nem lehet és nem is érdemes segíteni. Később megtanultam, hogy ezeket a beállítódásokat nevezik logikailag gyenge pontnak, amikor észérvek véletlenül sem hatnak az emberre.”
Mára azért a szoci Škodák respektje is megnőtt, bár a Ladákkal ma sincsenek egy súlycsoportban a használtpiacon, sem a kínálat – 6 darab 120 L-t találtunk érvényes forgalmival –, sem árban.
Egy, a hirdető által is kívülről „rondának” titulált, de műszakilag „rendben” lévő, alig 4500 km-t futott 1984-es 120 L már 320 ezer forintért a miénk lehet, ugyanakkor találtunk 1981-es, 25 ezer km-s, OT-s darabot 2,2 millióért is.
Polski Fiat 126p
Szintén farmotor, de nagyon más csomagolás: a Fiat 500-as utódjaként 1972-ben bemutatott 126-os licencelt lengyelországi gyártása 1973-ban indult. A Polski Fiat 126, vagy közismert becenevén a Kispolszki 1985-re nyerte el legismertebb formáját a jellegzetes széles, fekete műanyag dekorcsíkokkal, műanyag rostélyokkal az oldalsó és hátsó szellőzőnyílásokon, modernebb műszerfalával.
Érvényes forgalmival hét darabot találtunk, a legolcsóbb, meglepően alacsony, 8308 km-s futásteljesítményű 1989-es példány 360 ezer forint, a legdrágább egy „csodálatosan megőrzött állapotú”, 32 ezer km-t lehúzott, frissen szervizelt „Kispolák” 1986-ból, 1,5 millió forintért.
Dacia 1300/1310
A román személyautó-gyártás első modellje az 1967 nyarán piacra dobott, a Renault 8-as licence alapján készült Dacia 1100 volt, de jóval sikeresebb lett a Renault 12-n alapuló 1300-as., melyet 69-ben kezdtek gyártani – korábban, mint a Renault saját termelése. Az elsőkerék-hajtású, akkoriban igen korszerű gépkocsit négyhengeres, felül szelepelt, 1289 cm³-es motor hajtotta, legnagyobb teljesítménye 53 LE (39,7 kW), míg a végsebessége 145 km/óra volt.
Az 1300-as, majd 1310-1410-esként továbbfejlesztett szériákból 1969-től 2004-ig, 1 959 730 darab gördült le a gyártósorokról. A Renault-leszármazott típuscsaládból készült kombi, három-, illetve ötajtós ferdehátú, valamint hátul hajtó és 4×4-es pickup is.
A Hahu-n 1300-asból mindössze egyetlen, 1980-as, 80 ezer km-t futott, de gyönyörűen felújított darabot találtunk 2,49 millióért, 1310-esből pillanatnyilag négy példány vár gazdára, a legolcsóbb egy motorhibás, de járóképes, 200 ezer km-t megjárt 1982-es járgány 185 ezerért, a legdrágábbért pedig 499 ezer forintot kérnek, az 1988-as, az órája 38 ezer km-t mutat.