A budapesti közbringarendszer, ismertebb nevén a Bubi hatéves pályafutásának vége már korántsem volt annyira fényes, mint a kezdet. Hasonlóan a budapesti kerékpársávokhoz, ezeket sem nagyon használta már senki, a grafikonok piros vonalai pedig egyre inkább lefelé konyultak, a kihasználtság a kezdeti napi 2-3 kölcsönzés per kerékpár értékről lecsökkent a lélektani 1 alá, egyre kevesebb volt a felhasználó, ezzel párhuzamosan a bevétel is, így tenni kellett valamit. Tavaly év végén a BKK parkolópályára állította a Bubit, hogy idén tavasszal minden porcikájában megújult szolgáltatással és új, élvezhetőbb biciklikkel próbáljanak ismét szerencsét. Míg elindul a szezon, letesztelik a friss alkalmazást, megálmodják az árakat, a különféle, BKK-bérletekhez járó kedvezményeket, addig mi kipróbáltuk a rendszer eddigi egyetlen meglévő, kézzelfogható láncszemét, az ígéretek szerint jobb, szerethetőbb és könnyebb bérbringákat.
Mire jó?
Az első Bubi hat éve alatt 3 millió bérlésen van túl a rendszer és 6 millió kilométert tettek meg a Bubikkal. Jellemzően 8 percig tartott egy bérlés és nagyjából 2 kilométert tekertek egy-egy alkalommal a közbringával. Ebből az is látszik, hogy nem az autó vagy a tömegközlekedés kiváltására használják a Bubit, hanem sokkal inkább gyaloglás helyett. Az új kerékpárokkal ez is változhat, hiszen már egy több kilométeres túra is túlélhető lehet majd velük, mindenféle Tour de France-os előélet nélkül is.
Made in Hungary
Csepelen járunk, ahol közel 100 évvel ezelőtt indult a hazai kerékpár- és később motorkerékpár-gyártás a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben. Itt készülnek a Bubik is, a sok viszontagság, különféle tulajdonosok után 2000 óta ismét teljes egészében magyar tulajdonban lévő Csepel kerékpárgyár szerelősorán. Ez a mai nap épp a Bubié, ilyenkor ezek gurulnak le a futószalagról, míg más napokon a Csepel márka egyéb modelljei készülnek, szinte 100 százalékban hazai piacra.
Mi változott?
Egyelőre sem az új árazásról – ami állítólag kedvezőbb lesz, mint a kifutó Bubié volt –, sem a telefonos alkalmazásról nem árult el részleteket a BKK, így egyedül a hardver változásairól tudunk beszámolni.
Ha balra húzod a csúszkát, akkor a régi, ha jobbra, akkor az új Bubi látszik a képen:
A legtöbb kritika azért érte a 2016-ban bevezetett Bubit, mert irgalmatlanul nehéz volt. Ez már a múlté, a 2.0-s bubi bő 3 kilogrammal könnyebb, mint elődje. De nem csak az indokolatlan tömeg volt, amiért az emberek nem igazán szerették a Bubit, ott volt a nagy gördülési ellenállás is. Aki valaha próbált Bubit, az emlékezhet rá, hogy a közbringa még lejtőn lefelé gurulva is képes volt rövid távon szinte állóra lassulni. Ennek pedig a tömör gumi volt az oka, amihez ördög tudja miért, de nagyon ragaszkodott a BKK akkori vezetése, hiába mondta nekik mindenki, hogy ez óriási baklövés. Persze nem hallgattak a szakértőkre, és a Bubi izomból tömör, illetve szivacsbetétes kerekű lett, és a jóslatnak megfelelően nem is gurult rendesen, gyötrelmes volt hajtani még sík úton is, a Margitszigetről pedig csak vadul zihálva lehetett feljutni vele a hídra.
Szerencsére a most befutott 2.0-s változat már fújt abroncsokon gurul, de így sem kell tartani a folytonos defekt miatti kényszerpihenőtől, hiszen jó nevű márka szállítja a kevlárbetétes abroncsokat, amiket Európa-szerte több helyen is sikerrel használnak közbringákon. Természetesen van még ennél is defekt-biztosabb megoldás, de az már nem éri meg, mert sokat rontana az utazási komforton. Szóval ha ritkán is, de már számolni kell azzal, hogy kilyukadhat a Bubi kerék. A gyártó szerint főleg az őszi időszakban, mindenféle szúrós termés beérésekor, illetve a nagyobb üvegdobálásokkal járó hétvégi bulik után lehet sanszosabb egy-egy defekt.
Új felfüggesztést kapott a bringa elején lévő csomagtartó is, amely eddig a váz folytatásaként kanyarban látszólag furcsán viselkedett, mert nem fordult el a kormányzott kerékkel. Ez sokaknak zavaró volt, így a frissítésnél már a kormányra rögzített csomagtartó került a Bubira, bár ez a biztonság, illetve az irányítás rovására megy, hiszen egy súlyosabb csomag már bármikor elhúzhatja a kormányt.
Egyszerűsítették a Bubi lezárását is, a bonyolult kódpötyögős megoldás helyett okoslakattal zárhatók, a bringák feloldásához pedig elég egy telefon. A dokkolókat sem feltétlenül kell használni a jövőben, a biciklik akár a saját kitámasztójukkal is leállíthatók a kijelölt helyeken, de mivel az eddig telepített dokkolók kint maradnak az utcán, az üzemeltető azt ajánlja, hogy továbbra is azok segítségével támasszák majd le a Bubikat. Maga a dokkolási folyamat is egyszerűsödött, ami a magasabb profilú abroncsoknak köszönhető, így már nem kell annyira megemelni a kerékpárt, hogy az a helyére kerüljön.
Akad még néhány apróság, ami jobb lett, a kormány már kevésbé hajlított, új a markolat, hangosabb és jobban kezelhető a csengő, valamint napelem is található már a bringákon, amelyek a fedélzeti rendszereket – GPS, GSM rendszer, okoslakat – tápláló akkumulátort töltik, és kormányra szerelt telefontartót is kaptak a Bubik. A háromfokozatú agyváltó és a szinte gondozásmentes, strapabíró, minden időjárásban megbízhatóan működő görgős fékek, és a LED-es világítás táplálását végző agydinamó, megmaradtak.
Tényleg jobb lett a Bubi?
Igen, határozottan. Egymás után, felváltva próbálgattuk a régi és az új változatot, és mindenféle mérés nélkül is ordító a különbség a hajthatóságban. A többi részlet nagyjából változatlan, jól működik az agyváltó, kis finomhangolás után hatékony a fék, klassz a telefontartó, igaz, eleinte féltem, hogy mindenféle gumírozás nélkül összeroppantja majd a telefont a fémkeret, és elég jó hangja van a fura kialakítású csengőnek is. Ha valaki annál megfoghatóbb adatra kíváncsi, mint, hogy jobban gurul, annak itt egy mérés: 16 km/órás sebességről a régi Bubi 34, míg az új 82 méternyi gurulás után lassult állóra. Több kört is futottunk a bringákkal, de a végeredmény mindig hasonló volt. Ez azért elég árulkodó.
A tervek szerint az új Bubi 2.0 április végétől lesz elérhető Budapesten, addig még bírjátok ki valahogy.